Eleventh And Happy Christmas!!!!!!!

Haliiii Cukorkáim!! ♥ Mivel egy ideje nem hoztam részt ezért NAAAAAAGY karácsonyi ajándékot kaptok. Igazából semmi extra,olyan mintha egy sima szombaton hoznék 1 részt, csak ez most hosszabbra lesz írva és nem szombat van. :D na mindegy. Még annyit hozzá fűznék, hogy nekem ez a rész a kedvencem. Komiba leírhatod, hogy nektek eddig melyik a kedvencetek. :) Mindenkinek nagyooooooon Boldog Karácsonyt!!!! ♥  remélem az összes ajcsit megkapjátok amit idén kértetek ♥ Ja és nagyooon jooooo szünetet ♥ 
U.I. Valaki segít nekem fejlécet csinálni? Nagyon meg köszönném ♥ Mert az ilyenekhez nem nagyon értek :D
   Pusziii : happy hippie ♥




Az étkezőhöz közeledve, gyorsan kitöröltem az összes cikis alkalmazásaimat.
 Beléptem és sejtésem beigazolódott. Krisz ott volt egyedül és a hiperszuper Iphoneját javítgatta. Odaléptem hozzá és elé dobtam a telefonom-Tessék-mire megdöbbenve nézett rám.
- Ezmiez?
- Argh! A tábor végéig megkapod- mondtam fogcsikorgatva.
- Bűntudatod lenne mi?- vigyorgott.
- Igen. Most boldog vagy? - emeltem fel a hangomat.
- Nagyon. A legnagyobb álmom vált valóra - mondta gúnyosan,majd felém lökte a telefont - De nem kell.
- Nemááár, most hagynál szenvedni - nyafogtam, mire meglágyult a tekintete.
- Soha nem hagynám, hogy szenvedj - nézett mélyen a szemembe.
- Tessék? - kérdeztem megrökönyödve.
- Ja, mi? - tetette a hülyét. - Bocs, de most mennem kell. - azzal felállt és otthagyott.
Egy ideig csak ültem és elbambulva a szúnyogcsípéseimet számoltam ( 32.5, mert az egyik még nem púposodott ki ) . Aztán felálltam és elindultam a sátorból kifele.
- Akkor este talizunk a vacsinál, szia! - hallottam Noémi hangját. Vártam két pillanatot és kirontottam a sátorból.
- Kivel is találkozol te vacsoránál? - lehet, hogy egy kicsit durván rontottam ki, mert Nó felkiáltott
- Atyaég, a szívbajt hoztad rám!
- Rossz a lelkiismereted? - vigyorogtam.
- Nem, csak megijesztettél. Egyébként Peti volt. - válaszolt a kérdésemre.
- Velünk fog vacsorázni? - vontam fel a szemöldököm, amiről eszembe jutott Krisz, hogy ő, csak az egyiket szokta, ami miatt mindig is irigyeltem.
- Igen. Úgy gondoltam, hogy megérdemel egy esélyt.
- Ööö... Rendben. - fintorogtam.
- Naaaa, nem lesz az olyan szörnyű - veregette meg a vállamat.
- Tudod, hogy annyira nem bírom.
- Egyszer kibírod. Na gyere, mert egy perc múlva gong - és besétáltunk a sátorba.
A vacsora nyugisan telt ( pizza volt ), csak Peti és Krisz idegesített  az előbbi azért, mert folyamatosan csak beszélt és beszélt és beszélt. Az utóbbi pedig, csak szimplán idegesített a jelenlétével. Idegesített, hogy olyan közel ült hozzám. Mégis örültem ennek. Idegesített, hogy örültem annak, hogy közel ül. Ez a hátulütője, ha valakinek - történetesen, annak aki iránt érzel valamit - a padját beragasztózod.
Már álltam volna fel, amikor Kira odatipegett.
- Szaszcsiztok - ennél a szónál felröhögtem. Mi az, hogy szaszcsiztok?  Jézus! ( lehet, hogy nem kellett volna röhögnöm, mert az asztalnál mindenki engem nézett. )
- Bocs, folytasd! - alig bírtam visszatartani a röhögést.
- Krisz, akkor este Nálad! - nyávogta nyomatékosan a "nálad" szót.
- Aha - reagált közömbösen.
- Na szaszcsiii - most viszont nem röhögtem. Hanem dermedten nézte a tányéromon az árválkodó kukorica szemet. Kábulatomból egy rúgás ébresztett fel. Felnéztem a velem szemben ülő Noémire, aki a fejét rázta, nehogy valami hülyeséget csináljak. Túl jól ismer, de azért egy aprót biccentettem neki, hogy megnyugodjon. Mikor Krisz felállt és csendben távozott, eszelősen vigyorogni kezdtem.
- Ne, ne, ne, ne ,ne. Nem megyek bele semmilyen idióta dologba sem. - közölte, de ez engem mikor érdekelt?
- De, de, de, de, deee! - vigyorogtam, mint a tejbe tök. - van egy csúcs ötletem - elrángattam a többiektől és magam  után húztam. Nem érdekelt, hogy Petit is ott kellett hagynunk. Úgyis, csak egy jó Estére kellett neki Nó, szóval megmentettem egy csalódástól.
- Ezt muszááááj? - tiltakozott Nó.
- Igen. - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- Oké, mi a terved? - kérdezte beletörődve, hogy menthetetlenül lökött vagyok.
- Nem kell hozzá túl sok, csak egy távcső. - dörzsöltem össze a tenyerem, mint egy rossz amerikai tini filmben a gonosz pom-pom lány, aki folyton kicseszik mindenkivel.
- Na neeeeem! Én nem kukkolok! - háborodott fel.
- Jó, akkor neked csak őrködnöd kell. Na Gyere! Rángattam tovább a házunkhoz. Magamhoz vettem a távcsövemet- amit még anya erőltetett rám, szerencsére- és rohantunk Krisz házához. Amikor már majdnem odaértünk, lelassítottunk. A ház mellett volt egy diófa " tökéletes" gondoltam és a nyakamba akasztottam a távcsövet. Elkezdtem mászni, hogy belássak a tetőablakon. Mikor már elég magasra értem ahhoz, hogy lássam mit csinálnak bent, mutogattam Nónak jeleket, hogy maradjon ott- amit egy klassz kis kémes filmből vettem. És még a felnőttek mondják, hogy a filmek csak butítanak. Persze Nó nem értette, így kis híján ordítottam, hogy maradjon ott és őrködjön.
Sokáig nem történt semmi, csak beszélgettek. Még egy hülye  IFI-s sem jött, hogy ellenőrizze bent vagyunk-e a házainkban. Lehet, Nóra kellett volna hallgatnom és elmenni megnézni, mit csinálnak a többiek a tábortűznél. Mindegy. Helyette hoztunk kekszet és röhögcséltünk. Aztán meguntuk és indulni készültem lefelé. Még egy utolsót belenéztem a távcsőbe. Kira, éppen nagyot röhögött valamim, Krisz pedig önelégülten mosolygott. És Istenem, de szép mosolya van!
- Jössz már? - türelmetlenkedett Nó.
- Mindjárt! - intettem le. És az ablakon belülre koncentráltam, ahol Krisz megint mondott valamit, de most Kira nem röhögött, hanem Közelebb hajolt hozzá és...és...és MEGCSÓKOLTA!!
- A kis szemét dög! - horkantam föl keserűen.
- Mi az? Én is! Naaa - ugrált Nó, akiről teljesen megfeledkeztem. Intettem neki, hogy Jöjjön föl, mivel a hangom úgy se lett volna tökéletes.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva. Észre se vettem, hogy könnyezem. Lemutattam és átadtam neki a látóeszközt.
- Úúúúú, de seggbe rúgnám valamelyiket! -  Ezt a mondatot helyezkedés közben  mondta és mivel ugyanazon a vastag ágon ültünk, meglökött. Mire elvesztettem az egyensúlyomat és egyenesen a tetőre zuhantam akkora robajjal, csoda hogy senki nem ébredt fel. De legalább most már volt okom sírni. Nem csak a szívem, már a hátam is fájt. Egyszer csak nyílt a közvetlen mellettem lévő ablak.
- Ti meg mi a faszt kerestek itt!

Fontos!!!!

Szóóóvaal, tudom,hogy nagyon elhanyagoltam a blogot,de mivel én is ember vagyok ugyanúgy ahogy a legtöbben hajtok a félévi jegyekért. Tehát azt találtam ki,hogy majd szünetben folytatom tovább,ha nem olyan nagy baj. Ha nagy baj akkor is,mivel a szüleim tuti,hogy egész évben elveszik tőlem az összes olyan tárgyat amivel nethez juthatnék ha roosz lesz a félévim :D :D Legközelebb Karácsonykor jővök új résszel,de lesz hozzá egy meglepi is,vagy kettő... Addig is jó... Jó valamit amit szerettek csinálni :D :D
Pusziii happy hippie ♥ ♥

Tenth

Naaaaagyoooon bocsánat,hogy nem hoztam részt eddig,de anyám eltiltott a géptől. Most is telefonrólról írok szal bocsi az esetleges hibákért. Annyit még elmondok,hogy nemsokára jön az én kedvenc részem :) 
         Pusziii : happy hippie :D

- Huppsz,bocsi-mondtam először fel sem fogva mi történt. Aztán leesett.
- Úristen! Bocsi,  bocsi  én nem akartam -néztem rá sajnálkozva,de ő csak állt totál ledermedve. - Én tényleg nem akartam -hajtogattam tovább miközben könnyek szöktek a szemembe. Éreztem,hogy mindjárt bőgni fogok,amit nem akartam tekintettel az előttem álló megdermedt Kriszre. Nem akartam,hogy sírni lásson. Gyorsan kellett cselekednem,nehogy lássa  a könnyeim. Ezért teljesen meggondolatlanul lerúgtam a cipőimet és beletérdeltem a pocsolyába. Már nem tudtam megállítani,sírtam mint egy kislány akinek elvették a barbie-ját. Kotorásztam a telefon után és közben sírva hajtogattam: Sajnálom. De Krisz csak állt és nem szólt semmit.- Mondjuk én se tudtam volna megszólalni,ha a hiperszuper Iphone-omat beleejti egy idióta a pocsolyába.- A könnyeimen keresztül nem sokat láttam,de reménykedve tovább kerestem. Egyszer csak egy kéz végig simított az arcomon,ezzel letörölve könnyeimet. Felnéztem Krisz arcába,aki szomorkásan rám mosolygott.
- Csss ne sírj kérlek!-suttogta,mire én még jobban sírtam. Tudom, hülye vagyok,de olyan nyugodt volt a hangja hogy még annál is nagyobb bűntudatot ébresztett bennem,mint ami eddig volt. Felsegített,majd magához ölelt én meg a vállába fúrtam a fejem és ott sírtam tovább,míg ő nyugtatólag simogatta a hajamat.
- Hallod? Ne sírj! Az csak egy Iphone.- Csak egy Iphone?? Ez hülye!
- De beleejtettem a méregdrága izédet.-szipogtam.
- Majd lesz helyette másik csak ne sírj - kérlelt- a végén még azt hiszik, én vertelek a sárba.- Mire erőtlenül felnevettem.
- Ez az. Sokkal szebb vagy,amikor nevetsz- mosolygott vissza kedvesen.
- Mi?-  El sem tudtam hinni,hogy szépnek nevezett ENGEM.
- Semmi, vedd úgy,hogy magamban beszélek- válaszolt túl gyorsan és elengedett én meg észrevettem hogy kezdek reszketni a hidegtől.
- Azt mondtad szép vagyok?
- Hááát...-kezdte,de megakadt mert Kira tipegett hozzánk.
- Ti mit csináltok?- Kérdezte látszólag kedvesen,de közben egy gyilkos pillantást lövellt felém. A francba,hogy mindig rosszkor kell megjelennie!
- Mi... Ööö...-dadogtam és segítség reményében Kriszre néztem.
- Lív, megint leakart rohanni,de elesett a pocsolyában én meg mivel nem vagyok seggfej felsegítettem.- Ezt nem hiszem el megint!!! Annyira fel ment bennem a pumpa,hogy már nem is érdekelt a buzi telefonja. Meg akartam ütni,vagy valami durva sértést a fejéhez vágni.
- Deeee pontosan egy rohadt nagy seggfej vagy!!- Vágtam a fejéhez. Csak az volt a baj,hogy erre megint elkezdett idiótán vigyorogni.
- Atya Úr Isten! Már megint Lívia? Nem gondoltam volna rólad- fordult felém,majd Kriszhez- Gyere hagyjuk itt ezt a kis ribit.- Majd nagyon drámaian elfordult,Kriszt is maga után rángatva. Krisz még hátranézett és rám vigyorgott én meg annyira idiótának éreztem magam.

***



Az elmúlt néhány órában,amíg egyedül voltam,elképzeltem Krisz és az én halálomat . Többnyire Krisz halálai úgy végződtek,hogy hidegen tekintek rá,miközben ő éppen megfulladni készül,vagy már csak egy ujjal kapaszkodik egy szakadék peremén és sírva könyörög,hogy mentsem meg. Az egészben az volt a nehéz,hogy Kriszt nehezen tudtam elképzelni sírni. Az én halálaim általában mindig úgy végződtek,hogy halálos beteg vagyok és Krisz- szintén - sírva könyörög,hogy bocsássak meg a bunkóságaiért és bevallja,hogy totálisan belém van zúgva ezért ne hagyjam itt. De én kemény tekintettel elfordulok a fal felé és megbocsátás nélkül meghalok. Volt még olyan verzió is amikor Kira is ott volt-mivel ő ápolt - éppen a homlokomat borogatja én meg szépen egyenesen lehányom azt a gyönyörű pofikáját.

Csodaszép képzelgéseimből egy hang zökkentett ki.

- Hát te?- Kérdezte.

- Ááá,szia Nó! Én éppen a halálomat képzeltem el kismilliószor.-mondtam letörten.

- Krisz?-Kérdezte sokat sejtően.

- Krisz. De veled mi van?

- Hát, Petivel voltam.- mondta tömören.

- Ééés?- vártam a többit.

- Kicsit akaszkodó.

- Ezt meg hogy érted?-kérdeztem izgatottan.

- Aranyos meg minden,de nem az esetem. Úgy látszik én neki igen.

- Naaa, nézd a jó oldalát. Mivel totál beléd zúgott,biztos mindent megcsinál érted. Szerintem használd ki az alkalmat.- vigyorogtam rá.

- Kegyetlen vagy- nevetett.

- Rendben,akkor csak kérj tőle apróságokat,mint például hozzon neked kaját.-mondtam.

- Neeeeeem- nevetett még mindig.

- Pedig tök menő lenne -vontam vállat.- Figyelj Nó most mindjárt jövök csak kiszellőztetem a fejem. Oké ?-mondtam neki erőltetett mosollyal az arcomon.

- Rendben- a nézése olyan volt mintha tudná mire készültem.

Kiléptem az ajtón és a zsebemhez nyúltam,hogy kivegyem a telefonomat. Megszorítottam,majd határozott léptekkel elindultam az étkező sátor felé,mert valamit még elakartam intézni.

Nyoladik eleje másképp és Ninth

Hali! Na szóval. Először is szeretnék bocsánatot kérni,hogy tegnap nem hoztam a megígért részt,de a szüleim szerveztek vmilyen bulit,amire meghívták pár közeli haverjukat. Sajna nekem és az ikerbátyámnak is el kellett mennünk,amivel nem is lett volna gond,mert egy ideig elszórakoztatjuk egymást a hülyeségeinkel,de később már nem bírjuk egymást elviselni. Röviden,nem volt olyan személy aki velünk egykorú,vagy picit idősebb,így eléggé szar volt....Jó most már mindjárt befejezem a pofázást,csak annyi,hogy szombaton,amikor leültem írni a részt akkor kiderült,hogy nincsenek meg a jegyzeteim,mert anyának adtam,hogy szerezzen Kiss Tibi aláírást. Na mindegy. Szóval a jegyzeteim nála maradtak,így fejből kellett megírnom a részt,ami valljuk be nagyon béna lett. De most megtaláltam,ezért megírom még egyszer az elejét,ha nembaj. Ja és Kata, Eszter csak akkor mosódik össze,ha telefonról nézed :D . Na ennyi volt a duma, jó olvasást!
    Puszi: happy hippie :)


Az egész hihetetlen volt és rövid. Szinte még fel sem fogtam és már vége lett. De úgy látszik a szívem felfogta,mivel annyira vert mintha lefutottam volna a maratont. Kinyitottam a szemem
és Krisz idióta vigyorával találtam szembe magam.
- Tudtam,hogy vágysz a csókomra-Mondta önelégült mosollyal az arcán.
- Nem is. Te csókoltál meg!-Vágtam rá mérgesen.
- De vissza csókoltál-Mondta tovább az idegesítő igazságot.
-  Csak azért csókoltalak vissza,nehogy azt hidd,hogy gonosz vagyok-Jó tudom,ez gyenge volt,de nem jutott más az eszembe.
- Ó, kegyes vagy,de élvezted is.-Vigyorgott tovább.
- Dehogy élveztem!-Kezdtem bepánikolni,hogy ezt a csatát én veszítem.
- Akkor mért hunytad le a szemed?-Kérdezte kegyetlenül.
- Mert...mert-dadogtam-Mert belement a víz!-Vágtam rá diadalmasan,de aztán hirtelen eszembe jutott,lehet,hogy vízen vagyunk,de a labdában egy csepp nem volt.
- Ez gyenge volt és ezt neked is be kell ismerned-Röhögött ki. Vissza vágni már nem volt időm,mert egy rohadt nagy sípszó félbeszakította vitánkat.
- Gyerekek, most mindenki próbáljon ideevickélni !-Hallottuk Bálint ordibálását. Gyorsan kibotladoztunk és végre kiszabadultam börtönömből. Meg sem várva Bálint utasításait elrohantam a házunkhoz....


 Na ez az eredeti. Nem tudom nektek mennyire tetszik,de nekem sokkal jobban mint az előző. És most jöjjön a Kilencedik rész.


Egész délután Kriszt kerestem Noémivel, hogy leüvöltsem a fejét.( Igaz Nó inkább aludni szeretett volna,de nem hagytam. ) Hogy szívódhatott fel ennyire? Már a vacsorán is túl voltunk(melegszendvics volt) és a tábortűzhöz igyekeztünk. A többség már ott volt és valami táborozós dalt énekeltek. Asszem a Mexicói seriffnek- et. Leültünk....fingom nincs kik mellé,Noémin kívül nem nagyon ismerkedtem,max. a délelőtt a programokon. A tűz meleg hatására lehunytam a szemem és élveztem a jóleső meleget. Nyugalmamból egy ismert hang zökkentett ki.
- Nem hagytál el valamit?
 Kinyitottam a szemem és ma már másodszor voltam ilyen közel Krisz gyönyörű kék szeméhez.
- He?-Bevallom nem ez volt a legudvariasabb megnyilvánulásom.
- A telefonod nem hiányzik?-Tényleg a telefonom!
- De,add vissza!-Ébredtem fel kábulatomból.
- A-aa, előbb add meg a tartozásaidat-Mondta önelégült arccal.
- Milyen tartozásom?-Kérdeztem felháborodva.
- Hát,arra neked kell rájönnöd.-Legszívesebben felpofoztam volna.
- Nincs semmilyen tartozásom!-Már lendült a kezem,de elkapta a csuklóm és még közelebb hajolt. Azt hiszem a szívem nem bírja a srác közelségét,mert őrült tempóban kezdett dobogni. Krisz odahajolt a fülemhez és belesuttogott.
- Sajnálom addig nem kapod vissza-Ajkai súrolták a fülemet én meg beleborzongtam. Nó időben rángatott el, különben tuti,hogy letámadtam volna és ezt Krisz is tudta. Pont ezért vigyorgott annyira mikor Noémi elráncigált. Bementem a zuhanyzóba és jéghideg vízzel fürödtem. Na jó annyira nem hideggel. Bementem a házunkba,bedőltem az ágyba és már húztam is a lóbőrt.

***

Reggel egy ÓÓÓÓÓRIÁSI dörgésre ébredtem. Körbenéztem és a legelső amit megpillantottam az Kira ágya volt,nem volt benne senki. Nem tudom hol alszik vagy mikor kelt,de kíváncsi vagyok. Noémi összegömbölyödve aludt. Felálltam és kinéztem az ablakon. Zuhogott az eső. Nem volt kint senki,de mivel én imádom az esőt,gyorsan felöltöztem és kirohantam és élveztem,ahogy az arcomba esik.  Emlékszem, régen Levivel mindig kirohantunk és mezítláb ugráltunk a sárban és fröcsköltük egymást. Az sem érdekelt,hogy a szomszédok furcsán néznek ránk. Annyira jó volt! Igaz a szomszédokat még most is kikészítjük.

- Hát te mit csinálsz?-Hallottam meg Nó hangját.

- Állok az esőben- Válaszoltam a nyilvánvaló tényt.

- Jó eleget álltál már! Rossz rád nézni, ahogy ott állsz!-Hangja fáradt volt.

- Akkor gyere és csatlakozz!- Kiabáltam túl a dörgést. Megfogtam a karját és elkezdtem kihúzni Őt az esőbe.

- Ne mááááár, te nem vagy komplett!-Kiabálta nevetve. Elkezdtem rohanni,Nó utánam. Láttam egy bazi nagy pocsolyát és beleugrottam. Noémi oda már nem követett,így lefröcsköltem.

- Ááááááá,nem vagy normális-És vissza fröcskölt. Ezzel elvoltunk egy darabig, majd vissza rohantunk a házba átöltözni,mert kezdtünk átfázni. Miközben töröltem a kezem észrevettem,hogy az egyik karkötőm hiányzik és eszembe jutott,hogy tegnap este lehetett vissza szerezni a zálogomat. Megvontam a vállam,majd vissza szerzem később. Kira még mindig nem volt sehol,ezért megkérdeztem Nó-t tud-e valamit.
- Mit tudjam én,biztos Krisz-nél van...-Elharapta a mondatot és aggódva nézett rám.
- Mi van?- Próbáltam elrejteni csalódottságomat azzal,hogy meglepettséget színlelek.
- Semmi,semmi.-Válaszolta sietve. Gyorsan átöltöztem és elő vettem a maradék kekszet. Azt zabáltuk és közben kibeszéltük az élet nagy dolgait. Mint pl. Nicki Minaj-nak hogy lett ekkora segge és hogy Luke Hemmings és Pete Wentz mért nem veszi a fáradságot és jönnek el értünk,hogy az oltárnál közösen kimondjuk a boldogító igent. Éppen azt filéztük ki,hogy Zack Efron hányas egy tízes skálán, amikor kopogtak.
- Jó reggelt kicsikéim!-Mosolygott rám a konyhás néni- Kihordjuk a reggeliteket,nehogy bőrig ázzatok.-Nyújtott felém egy tálcát,amin gőzölgő vajas-pirítós kenyerek voltak. a kezembe nyomta és már ment,de hirtelen visszafordult.-Jaj,Csillagom,majd' elfelejtettem ezt a szerkentyűt a drága Krisz küldi neked.-Azzal átadta a telefonom és távozott. Hah! Még hogy drága... Még mindig az ajtóban álltam,egyik kezemben a tálcával,másikkal feloldottam az érintőképernyőt és ez volt a hátteremre szerkesztve piros betűkkel: Hogy lásd milyen kegyes vagyok Hercegnő!
 Egyszer megverem ezt a gyereket! Elraktam a mobilt és elordítottam magam.
- Nóóóóó!
- Nem kell kiabálnod,itt állok melletted.-Ütögette a fülét.
- Ja,bocsi tessék itt van kaja.-Nyújtottam neki egy pirítóst,amibe jóízűen harapott bele.

 Az eső egész délelőtt esett. Még az ebédet is kihozták. Nó-val folytattuk az "élet nagy dolgai" témát,kora estig ,amíg nem állt el az eső. Megörülve a napnak,kimentünk sétálni a partra és beszélgettünk.
- Tényleg volt pasid?-Kérdeztem Noémit.
- Aha,de mondom tök bunkó volt.-Magyarázta,amikor is hangokat hallottunk.
- Egy ezres,hogy nem mer beleugrani-Mondta Krisz a haverjának,miközben háttal állt nekünk. Csöndben magam után húztam Nó-t egy fa mögé,ahonnét nyugodtan hallgatózhattunk.
- Én tartom és emelem...mondjuk ezerötre.-Kontrázta az egyik haverja,aki mellette állt,asszem Dani. Még jobban Krisz-re fókuszáltam és tekintetem megállapodott a seggén. Nyugi,nem vagyok perverz. Egy telefon alakú dudort láttam a farzsebénél és eszembe jutott,hogy imádok bosszút állni. Gondolkodás nélkül rontottam ki a fa mögül és pár lépéssel a háta mögött voltam. Ki kaptam a zsebéből és már futottam is.
- Hé,azt add csak vissza!-Kiáltotta fölöslegesen,mivel rohantam ahogy csak tudtam. A baj csak az volt,hogy Ő sokkal magasabb nálam, ezáltal a lábai is hosszabbak,így hamar beért.
- Állj meg!- Kiabálta közvetlen mögöttem. Hirtelen megálltam és és feléfordultam olyan hirtelen,hogy majdnem elestem a mellettem lévő pocsolyában.- Rendben. És most add vissza-Hangja nyugodtabb volt. Nekem meg még mindig játékos kedvem volt.
- Vedd el,ha tudod-Vigyorogtam rá és nagy lendülettel felemeltem a magasba hiperszuper Iphone -ját. Csak sajna túl nagy volt a lendület,így a telefon egyenesen belerepült a mellettem lévő pocsolyába.


  Köszi,hogy elolvastad! Kérlek írd meg kommentben melyik nyolcadik eleje jobb,ha nem túl nagy kérés. Köszi! Imádlak titeket!
   Puszi: happy hippie <3 :)

                                                          

Eighth

Az egész kb 10 másodpercig tartott,de mégis úgy éreztem,hogy a mennyben vagyok. Elhúzódott tőlem és... és.... és olyan "hah, én megmondtam" fejjel rám VIGYORGOTT!!
- Tudtam hogy vágysz rám- Na jó én itt totál bepipultam,még jobban mint eddig bármikor.
- Te seggfej!!-Csaptam a fejére- Az egyetlen dolog amire vágyom az az,hogy téged rohadtul szétverjelek!!!-Még mondani akartam valamit,vagy a fejéhez vágni néhány sértést,de megszólalt Bálint sípja,így inkább szótlanul kievickéltünk a partra,bár Krisz folyton vigyorgott és AHAJJ! Mért kell neki ilyen jól kinézni!?
 Ki másztam a labdából és meg sem várva Bálint utasításait elrohantam a házunkhoz. Bent eldőltem az ágyamon és üvöltettem azt a számot,amit mindig hallgattam amikor dühös voltam. Hogy lehet valaki ekkora seggfej!?! És basszus! Én élveztem azt a csókot!!
 Nagy szitkozódásomból az zökkentett ki,hogy a telefonom pittyeg. A bátyám volt.

        Levi: na mi van hugi? vannak jó csajok?
        Lív: nem nézek csajokat!
       Levi: jóvan csak poén volt . akk bepasiztá?
       Lív: haggyá má ezzel!
       Levi: hah szóval van valaki....öntsd ki a szíved a bátyácskádnak!
       Lív:  Krisz és naon helyes és folyton szivat és akkora seggfej és bunkó és megcsókolt
               és annyira utálom!!!!!
      Levi: álljon meg a menet megcsókolt???!!! WTF?! 
      Lív: azér annyira nem volt rossz...
     Levi: megverjem?
     Lív: elgondolkodtató ajánlat,de nem kell. na de mind1 másik téma. mit csinálsz?
     Levi: FIFA :)
     Lív: kivel? :)
     Levi: Csongorral
     Lív: de ugye senki nem pipált le?!
     Levi: nyugi hugi még mindig te vagy a gól királynő :))
     Lív: na azér :)
     Levi: na megyek mer Csongor porig aláz. aztán ha valami gond van azzal Krisz gyerekkel
              szólj és megverem.
     Lív: kösz szia.

Zsebre vágtam a telefont és kimentem. Aztán visszamentem mert elfelejtettem leállítani a zenét,így a Fall Out Boy - The Pheonix-je teljesen kihallatszott. Elindultam az étkező felé ahol Nó várt.
- Hol a francban voltál? Téged kereslek már mióta!-Hangja aggódó volt.
- Bocsi,csak kiakadtam és a bátyámmal beszéltem.-Mondtam és rá mosolyogtam.
- Krisz?-Kérdezte jelentőségteljesen,mire én csak szomorúan bólintottam.
- Egyszer kinyírom-Csóválta a fejét és átkarolta a vállam. Így mentünk a sátorba és álltunk be a sorba. Mikor leültem kivettem a telómat farzsebemből,hogy ne lapítsam szét a seggemmel és az asztalra raktam. A kaja fincsi volt: paradicsom leves és grill csirke.
 Egyszer csak valaki lehuppant mellém és annyira meglökött,hogy majdnem magamra öntöttem a levest. Hát persze,hogy Gyönyörűseggfej volt!
- Mi a fa.... 
- Hé hercegnő nem beszélünk csúnyán.
- Mi a fatraktort keresel itt?-Javítottam ki magam.
- Rémlik még,hogy valaki tönkretette az asztalunkat?-Francba! Máskor tényleg jobban át kéne gondolnom,mivel ütök vissza. 
- Ja asszem- Mondtam unottan és tovább ettem. Azzal,hogy Krisz odaült hozzánk nem volt különösebb bajom,de mikor az egész udvarnépe is oda gyűlt körénk,nagyon bedühödtem,amit igyekeztem palástolni. Észrevettétek,hogy amikor Krisz a közelemben van mindig dühös vagyok? Na igen én is. Gyorsan befejeztem a kajálást és elrángattam Noémit. Pedig tiltakozott,hogy ő még beakarja fejezni a kajálást,de leintettem azzal,hogy a kajánál fontosabb dolgok is vannak. Kiléptünk az ebédlőből és felsóhajtottam.
- Uram atyám! Nem fogom kibírni vele az egész nyarat-Hisztiztem útközben a házunk felé.
- Én meg nem fogom kibírni,ha megint elrángatsz a kaja elől- Dünnyögte Nó.
- Jó bocsi. Kérsz kekszet?-Mosolyogtam rá miközben kinyitottam az ajtót. Bementünk és előhalásztam a szekrényemből a vanilíás-csokis kekszet. Nagyban ettem,amikor Nó-nak megszólalt a telefonja. Tényleg még nem is láttam a telefonját. Nem mint ha ez fontos lenne,csak elgondolkodtam szokás szerint. Eszembe jutott a tesóm,hogy meg kéne kérdezni ki nyert FIFÁ-ban. Nyúlok a zsebemért,de nincs ott. Aztán majdnem felröhögök,mert eszembe jut,hogy a farzsebembe raktam,de türtőztettem magam,mivel Nó épp a nagymamájával beszélt. De a farzsebemben sincs. Ekkor bevillan,hogy kiraktam az étkezőben az asztalra,hogy ne üljek rá. Gyorsan odarohantam az asztalhoz,ahol ültünk. De ott sem volt. Át gondolom ki ült a közelemben,aki nem adná vissza,hanem csak úgy elcsórná és..... KRIIIIIIIIISZ!!!!! Legszívesebben ezt ordítottam volna mint azokban a filmekben,ahol a főhős elveszít valami nagyon fontosat,de sajan ez nem egy film. És amúgy se segítene. De ami mindig is segíteni szokott az az,hogy leüvöltöd az általad legjobban utált ember fejét. Szóval én épp ezért indultam el Krisz-hez.


  ** Remélem jól telik a szünetetek,mert nekem nagyon! És azt is remélem,hogy tetszett a rész. Ha minden igaz holnap hozom a kövit. Drukkoljatok,hogy eltudjam csórni anyám lap-topját,mert telóról nem akarok írni :)

        Pusziiii: happy hippie <3 :D **

 

 
 

Szombaton hozom a részt és vasárnap is !!


puszi happy hippie :)

I'm stupid!

Nagyon sajnálom,de tegnap az egyik havernőm- azér írom így, mert a barátnő kicsit félreérthető - születésnapját ünnepeltük. Múlt hétre nincs kifogásom,mert akkor csak szimplán elfelejtettem. Tudom,hogy emiatt egy szörnyeteg vagyok,de jövőhéten 2 részt hozok.
Puszi : happy hippie :-*

Seventh

...-Tehát,amint látjátok,mögöttem vannak ezek a két személyes Zorbing-ok. Válasszatok párt magatoknak és azok nyernek akik a legtovább állva maradnak. Tita és Gergő segít mérni az időt. Na gyerünk mintha élnétek.-Mondta,bennem meg megállt az ütő. Klausztrofóbiás vagyok! Nó láthatta rajtam,hogy lefehéredek mert megkérdezte-Jól vagy? Szólhatunk Bálintnak,ha akarod.-Majdnem meghatódtam az aggódása miatt.
- Neeem kösz, asszem  inkább ellógom-Erőltettem vigyort az arcomra.
- Noémi,leszel velem?-Kérdezte félénken Péter a happy boy-os alsógatyás,mire Nó kérdőn nézett rám.
- Menj csak-Mosolyogtam.
- Rendben leszel?-Aggódott.
- Igen-Mosolyogtam továbbra is.
- Akkor menjünk-Fordult Petihez,majd elindultak,én meg egyedül maradtam. Vagy mégsem...
- Na,mi van itt hagytak?-Kérdezte egy gúnyos,ugyanakkor nagyon ismerős hang.
- És téged?-Kérdeztem vissza a kelleténél kicsit mérgesebben,nem tudom mért.
- Én nem akarom idiótaságokkal égetni magam.-Válaszolta vigyorogva,amitől ugrott egyet a hasam.
- Klausztrofóbiás vagyok-Mondtam,mire meghallottuk Bálint hangját.
- Hé,ti ketten! Mért ácsorogtok ott,azonnal bújjatok bele egy labdába és gyerünk a vízre. Nem marad ki senki!-Mutatott ránk és egy labdára.
- De...-Kezdtem.
- Nincs semmi de. Amint látjátok,mindenki részt vesz ebben,szóval ti sem maradtok ki.-Biccentett a víz felé,ahol a többi pár mind azon igyekezett,hogy ne essen el.- Na gyerünk-Kísért minket oda az utolsó labdához.-Másszatok be,én meg felfújom-Annyira hangos volt és annyira bepánikoltam. Belökött minket a vízbe,mire azonnal elestem,Krisz meg csak röhögött. Nagyon mérges voltam ezért lerántattam magam mellé. Olyan meglepődött arcot vágott,hogy könnyezve nevettem,erre Ő elég mérges fejet vágott,ezért abbahagytam.
- Inkább nyerjük meg,ha már összezártak minket-Mondta durcásan.
- Már megbocsáss,de nem én fetrengek-Húztam fel a szemöldököm.
- Oké,oké-Emelte föl a kezét megadóan. Egyszer csak egy bazi nagy  hullám jött, amitől annyira üvölthetnékem támadt,hogy az hihetetlen. Alig tudtam megkapaszkodni.
- Ne üvölts!-Kiáltott rám Krisz. Ááá,szóval nem csak gondoltam.
- Bocs,de bezártság érzetem van-Mondtam nyugtalanul.
- Mivel be vagyunk zárva.-Világosított föl.
- Kuss! Nem vagyok kíváncsi  az okoskodásodra,csak essünk túl ezen az egészen és kész-Mindezt próbáltam nem mérgesen mondani és igyekeztem állva maradni,ami mondanom se kell nem sikerült. Persze Krisznek igen. Mondjuk neki,mi nem sikerül? BUMM,megint elvágódtam.
- Te ragasztóztad be a padokat igaz?-Látszott rajta,hogy tudja,nem értettem akkor mért kérdezi.
- Elloptad a ruháimat!-Védtem magam.
-Te ragasztóztad be a padokat igaz,vagy nem igaz-Hangja egyre ingerültebb volt.
- Igen én voltam,de megvolt rá az okom,ugyanis elloptad a ruháimat és azt terjeszted,hogy lerohantalak,pedig tudod,hogy nem igaz!-Kiáltottam dühösen,miközben újból próbálkoztam a felállással,sikertelenül.
- Az lehet,de én csak a te ruháidat vettem el és nem a kedves Noémiét is. Nagy különbség. Szóval,ha még egyszer bosszút akarsz állni,akkor kérlek hagyd ki a barátaimat.-Bevallom a hangja kicsit lelkiismeret furdalást  okozott,amit eszemben sem volt kimutatni.
- Azt hiszed a kis szónoklatoddal most lelkiismeret furdalásom van?-Kérdeztem, gúnyosnak szánt hangnemben.
- Nem hiszem,tudom. Látszik az arcodon-Vigyorgott. Ezt nem hiszem el, hogy tud kiismerni párnap alatt? Végre feltudtam állni,erre meg ő ingott meg,ezért rám esett.Jól gondolod,mint a filmekben.
-AÚÚÚ!-üvöltöttem-Muszáj mindig ezt csinálnod?-Kérdeztem ingerülten.
- Már megbocsáss,most miattad estünk el!-Kicsit ingerült volt.
- Há! Akkor beismered,hogy a pályaudvaron,te jöttél nekem?-Vidámkodtam.
- Felejts el mindketten tudjuk,hogy beindultál rám és ezért rohantál le.-Vigyorgott,amitől megjelentek a kicsi gödröcskéi az arcán és görcsbe rándult a gyomrom. Legszívesebben gyomorszájon rúgtam volna,ha nem fekszik rajtam és nem követem el azt a hibát,hogy belenézek a szemébe,mert totál lefagytam. Valamit gyorsan mondanom kellett,nehogy észrevegye,elalélásomat,amit a szemei okoztak.
- Akkora bunkó vagy! El nem tudom hinni,mit eszik benned Kira - Hangom kicsit remegett.
- Amit te-Hajolt közelebb suttogva. A lélegzetem is elállt,szóval csak ennyit tudtam kinyögni.
- Gyűlöllek,tiszta szívemből gyűlöllek-Suttogtam. És...És akkor, megéreztem ajkait az enyémen. Oké,akkor most a mennyországban vagyok?



** Na itt is van a hetedik rész! Remélem mindenki happy. Nem tudom,hogy mennyivel lett hosszabb mint a többi,de szerintem kicsit az lett. Ha akartok kérlek kommenteljetek,mert tudni szeretném,milyen lett. Ja és szerintem észre vettétek,hogy megváltozott a kinézete. azért is kéne komizni,hogy maradjon ez,vagy a régi. Nagyon megköszönném.
      Puszi: happy hippie :) **

Nagyonnagyonnagyonnagyonnagyon BOCSIII !!!!

Mivel kedves angoltanárom kitalálta,hogy olvassuk el a The Hunger Games-t angolul és írjunk róla beszámolót, ma nem tudok részt hozni. Jövőhéten viszont ígérem extra hosszú lesz. Remélem megértitek.
       Puszi: happy hippie :) <3

Még egyszer nagyon bocsi!

Sixth

A tervem egyszerű volt,négy pontból állt:
1. Megfigyelni,legalább három napon keresztül,hogy hova ülnek az étkezőben.
2. Megszerezni a ragasztót kézműves foglalkozásról.
3. Leragasztózni azokat a padokat,amire leülnek.
4. Élvezni a bosszút.
  Elérkezett a nagy nap. És nagy nap alatt nem az esküvőmet értem. Kemény három napig figyeltük Kriszék helyét,hogy biztosak legyünk. A ragasztót is megszereztem. Négy pont közül ez bizonyult a legnehezebbnek,mivel ki kellett találnom valami hazugságot,hogy sikerüljön. Később jöttem rá,hogy elég lett volna,ha simán zsebreteszem és elviszem,mivel a ragasztó senkit sem érdekelt. Mindegy. tegnap,direket este fürödtem,hogy reggel tényleg elkészüljek. Már fél nyolc volt és Nó-val,már bent voltunk az étkezőben.
- Biztos,hogy megakarjuk ezt csinálni?-Aggódott.
- Addig nem nyugszom,amíg meg nem bosszulom- suttogtam határozottan,mivel nem csak Krisz hülye húzását akartam megbosszulni,hanem az idióta Kirát is. Mért kell folyton velük lógnia? Idegesített,hogy Krisz állandóan vele van. Ráadásul,ebben a három napban felém se nézett. A legfurább az egészben,hogy hiányoltam a hülyeségeit. Mindennap ,mikor felkeltem,alig vártam,hogy lássam és halljam a hangját. Furi mi? Hogy pár nap alatt ennyire fontos legyen valaki.
- Pszit-Noémi bökdöste meg a vállam- Öt perc múlva nyolc-Basszus! Megint elgondolkoztam. Gyorsan odasettenkedtem a bizonyos asztalhoz és a összes ragasztót a padokra nyomtam. Hihetetlen,hogy feltalálták azt a ragasztót,ami csak akkor szárad meg,ha valamit erősen rányomnak,de akkor rögtön köt.{ Ezt a ragasztót,tudtommal,még nem találták föl:) a szerk.} Sietve kimentünk a sátorból,hogy ne legyünk gyanúsak. Elszaladtunk a házunkig,mintha csak most jönnénk ki. Megszólalt a gong. Mindenki ezerrel a sátor felé rohant,mint mindig,ha kajáról volt szó. Sikerült az elsők között bejutni a sátorba és láttuk,ahogy Krisz-ék leülnek az asztalukhoz ÉLJEN!! A reggeli egyébként finom volt (tejbegríz),csak nem tudtam a kajára figyelni,mivel arra vártam,hogy Ők felálljanak,ami be is következett. Kira volt az első. Amikor felállt, akkorát sikkantott,hogy mindenki odafordult. Kis picsagatyája hátulja ott maradt a padon és kilátszott csipkepillangós bugyija. Mindenki egyszerre kezdett el röhögni. Még a konyhások is! Az okos telefonok vakui villogtak,én meg annyira örültem. A többi srác az asztalnál,nem mert felállni. Végül az egyikük felállt. Lehetett hallani a farmerja szakadását. Szegénykém annyira égett a "Happy boy"-os alsójában... Aztán,már csak Krisz maradt. Mindenki kiváncsian nézte. Ő előbb rám nézett a fejével bólintott és felállt. A gatyája reccsent és kilátszódott az Amerika Kapitányos alsója,az egész étkező a röhögéstől visszhangzott,a három villantós pedig kirohant a sátorból. Noémivel az asztal alatt lepacsiztunk,majd igyekeztünk a házunkhoz,mivel ma a parton kell összegyűlni. Gyorsan felvettem egy pulcsit,majd siettünk a parthoz.
 Bálint már ott volt és arra várt,-mint mindig-hogy mindenki megérkezzen.
- Noémi,Lív mi tartott ilyen sokáig? Kérem a zálogokat.-Mondta és kinyújtotta kezét,amibe mindketten egy-egy karkötőt raktunk.- Köszönöm. Este vissza szerezhetitek.- Majd folytatta a mai program ismertetését.- Szóval,tekintettel a mai nagyon szép időre,vizi versenyek lesznek...




**Hát,kicsit késve,de meghoztam a 6.részt. Tudom kicsit rövid lett,de ma többre nem volt több időm. azért remélem élveztétek. Jövőhét szombaton jön a kövi,addig is jó sulit!
Puszi: happy hippie :) **

I'm sorry

Bocsássatok meg,de nagyon beteg vagyok,így ma csak annyira van energiám,hogy ezt ki írjam. Nagyon Bocsi mindenkinek! Jövőhéten viszont lesz rész biztosan! Köszi a megértést!
happy hippie :( (Direkt van szomorú smiley)

Fifth

**Na szóval. Eljött az az idő,hogy nem csak a végén,de az elején is pofázok :) . Nagyon köszönöm a kommenteket és hogy ilyen sokan vagytok akiket érdekel az írásom. Mivel hétköznap nem leszek otthon (gimi) ezért csak szombatonként tudok részeket hozni-mondjuk ezt már közöltem,de nem biztos,hogy mindenki elolvasta. Na tovább nem pofázok Jöjjön a rész!
xoxo happy hippie :) **



Reggel az ébresztőm csengésére ébredtem. Hát a tesóm még mindig jobb. Felkeltem,Noémi még aludt,Kira meg nem érdekel,de ha jól láttam nem volt az ágyában. Felkaptam a ruháimat és a törülközőmet a kezembe és kimentem. Kint még kicsit hűvös volt, ezért elég gyorsan sétáltam a zuhanyzó házak felé. Bent leraktam a ruháimat,beálltam a zuhany alá és egy ideig csak folyattam magamra a vizet,majd rendesen letusoltam. (Azért szoktam reggel fürdeni,mert jobban felébredek.) Magam köré csavartam a törülközőt és Kiléptem a fülkéből. Körbenéztem,de a ruháimat nem láttam sehol!!
Azt hittem sikítani fogok. Ki olyan hülye,hogy ellopja a ruháimat?! Tuti,hogy Krisz volt! Hát persze ! Tegnap este,mikor Noémi-vel beszéltem arról,hogy mikor megyek fürdeni kihallgatott. Biztos,hogy ő volt. Még vissza is nyávogta amit mondtam. Édes Istenem ez a srác tönkre fogja tenni az életemet! Tudtam,ha reggelizni is akarok- márpedig a hasam baromi hangosan ordította,hogy KAJÁT!-akkor valahogy ki kell mennem. De egyszerűen képtelen voltam rá.
- Na jó akkor,egy,kettő,három - Suttogtam és kirontottam az ajtón.
Annyira jó,hogy a mi házunk pont a túl oldalon van-Ilyen véletlenek csak a filmekben vannak-így mindenki láthatta,ahogy egy szál törülközővel magam körül futkorászom. Mivel nagy volt a por,futás közben felverődött a lábamra,ami tiszta sár lett. Aki kint volt az rajtam röhögött,vagy engem kamerázott. Mire odaértem a házunkhoz,teljesen sáros lett a vádlim. És ha ez nem lenne elég az ajtó előtt állt valaki.
- Milyen a víz?- Kérdezte vigyorogva,amitől cuki kis gödröcskék jelentek meg az arcán. Nekem meg remegni kezdett a lábam. Még jó,hogy reggel volt és hideg,ezért nem olyan feltűnő.
- Nem vagy vicces. Kérem a ruháimat!-Mondtam totál dühösen.
- Vissza adom,de előbb valld be,hogy tetszem neked.-Válaszolt még mindig vigyorogva.
- Arghh. Ilyenkor úgy...-Kerestem a szavakat-Ilyenkor úgy...
- Megcsókolnál?-Kérdezte piamszul,perverz mosollyal az arcán.
- NEM!!-Üvöltöttem-Pofon vágnálak!
- Mi ez a hangzavar?-hallottunk egy nagyon nyávogós hangot. Hát persze,hogy Kira volt. csak azt nem értem,hogy kerül mindig a közelembe amikor Krisz-el szócsatázok.-Ááá,Krisz te vagy az?Mi történt?-Kérdezte,és látványosan hátradobta azt a nagyon szőke,hosszú haját. Egyszer tuti megkérdezem,hogy ez-e az eredeti hajszíne.-Kriiisz,mi történt?-Hangja kezdett egyre jobban hisztérikussá válni.
- Ja,semmi. Csak ez a csaj azt állítja,megbeszélte velem,hogy reggel ingyen vetkőzést ad,de én nem emlékszem ilyesmire.-Mondta kegyetlenül.
-Pff. Ezt azért nem képzeltem volna rólad!-jelentette ki Kira,úgy mintha Én lennék a nyávogós cicababa és nem Ő.
- Ez rohadtul nem igaz és ezt Te is tudod Krisz...-Kezdtem,de félbeszakítottak.
- Hé! Gyerekek mi folyik itt?-Bálint volt az és eléggé mérges-Lív, mért vagy itt egy szál törülközőben?
- Én...Nekem...-Dadogtam,majd Kriszre néztem és folytattam-Én véletlenül bent felejtettem a ruháimat.-Válaszoltam magabiztosabban. mielőtt bementem volna,még oda súgtam Krisznek-Ezt még megfogod bánni!-Majd magamra csuktam az ajtót,amin keresztül,még hallottam Bálint hangját,ahogy vissza tereli a többieket a házukba.
- Noémi,Ébredj!-Kezdtem el rángatni a még mindig alvó Noémit.
- Ühmm,mi van?-Kelt fel álmosan.Rézvörös haja összekuszálódva állt a fején.
- Na gyerünk,mintha élnél.-Mondtam siettetve.
- Oké,oké.-Válaszolta-Amúgy miért is ébresztettél fel? Álmomban,pont összejöttem Logan Lerman-el-Szomorkodott.
- Jó,majd újra álmodod. Most bosszúra vágyom.-Mondtam eszelősen és szerintem a tekintetem is az volt.

Fourth

Ezt nem hiszem el! Mi van velem? - Gondolataimból egy ismerős hang zökkentett ki.
- Mi van nem csak idegen srácokat rohansz le,még süket is vagy?- Mondta Kíméletlenül.
- Te lerohantad?- Kérdezte Noémi hitetlenkedve.
- Mi? Ne...
- Persze. A gáz,hogy még nem is ismerem- Vágott a szavamba Krisz.
- Ez Komoly? Lerohantad?- Kérdezték egyszerre legalább öten körülöttem.
- Dehogyis! Az egészet kitalálta! Ő jött nekem. Nem igaz,hogy elhiszitek neki!- Fakadtam ki dühösen.
- Bocs szivi,de én két éve ide járok. Engem itt mindenki ismer.- Látszott rajta,hogy jót szórakozik a szerencsétlenkedésemen.
- Ahhj, Menj a francba!- Vágtam a fejéhez a labdát és ott hagytam őket. Még hallottam,ahogy röhögnek gondolom rajtam.
- Nyugi,Én hiszek neked- Simított végig egy kéz a karomon. Oldalra néztem és Nó mosolygott rám kedvesen.
- Köszi. Nem hiszem el,hogy ez a mocsok ilyet állít rólam. Még csak nem is ismer!- Háborogtam.
- Ez tényleg szemétség. Én sem értem miért mond ilyeneket,de felejtsd el és nézzünk körül,mert még semmit nem láttunk.- Mondta nyugtatóan,mire én tényleg megnyugodtam.
- Rendben.-Válaszoltam és körülnéztem.
Az egész hely nagyon szép volt. A faházak U alakban helyezkedtek el. Volt egy nagy U alak,ami előtt sok kisebb. Olyan volt,mint egy U alakú város sok U alakú utcával. A nagy U alak két oldalán voltak zuhanyzók és WC -k. Középen pedig az étkező sátor és az elsősegély sátor. A tábor bejáratánál egy nagy oszlop,amin egy zászló hirdette a tábor nevét. Az egész helyet fák vették körül, és ha kinéztél a kiléptél a kunyhód ajtaján,rögtön megláttad a vizet. Annyira békés volt minden! Leszámítva a sok ordibálást.
Bámészkodásunkból egy nagy gong zökkentett ki,majd meghallottuk Bálint hangját.
- Figyelem gyerekek vacsora!- Mire mindenki elkezdett futni az étkező sátor felé. Beálltunk a sorba kajáért,ami ha jól láttam virsli volt. A sor baromi hosszú volt,amit Nó-nak meg is említettem lehet,hogy túl hangosan, mivel az előttünk álló srác megfordult.
- Tessék menjetek előttem.-Mondta tök kedvesen,aztán rám nézett. Azonnal megdermedtem. Nem csak azért mert,bármikor ha meglátom ezt váltja ki belőlem,hanem amit ez után mondott elég hangosan.
- Ja, bocs,téged nem engedlek,mivel nem akarom,hogy a túlzott kedvességem miatt megint lerohanj.-Köpni-nyelni nem tudtam,mikor helyettem a mögöttem lévő csajt engedte előre. A szememmel Noémit kerestem,hogy segítsen,de nem láttam sehol se úgy látszik, Ő már sorra került. Annyira seggfej vagy,hogy azt már tanítani kéne!! Mit csináltam,hogy ilyen bunkó vagy velem!?-Nagyon dühös voltam.
- Csak annyit,hogy ide jöttél ebbe a táborba,és fel...- Nem tudta befejezni mert egy csaj,pontosabban Kira ( asszem) odajött hozzánk,legalábbis Krisz-hez akinek nevetve végigsimított a karján.
- Nem jössz? Foglaltam helyet ahol szereted.- A hangja túl magas volt. Legalábbis ezt próbáltam bebeszélni magamnak,miközben megkérdeztem.
- Ti ismeritek egymást?- Bakker! Mért kérdezek ilyeneket ismeretlen emberektől? Ha ismerik egymást rájuk tartozik. Annyira hülye vagyok!
-  Persze osztálytársak vagyunk-Látszott,hogy idegesítem. Ezt onnan vettem,hogy a hangja most felsőbbrendűséget mutatott.- Na Krisz jössz?- És még egyszer végigsimított a karján.
- Aha,csak elkérem a kaját-Válaszolta,és már ment is. Végül én is sorra kerültem és Nó-t keresve megindultam az asztalok között. Leghátul foglalt helyet-jellemző-leültem és beleharaptam a virslimbe. Elég furcsa fejet vághattam,mert Noémi megkérdezte mi bajom van.
- Kira.-Válaszoltam egyszerűen,amiből Nó könnyen levágta a lényeget.
- Csak osztálytársak. Nem tilthatod meg nekik,hogy ne beszéljenek egymással.-Mosolygott.
- Nem hinném,hogy csak osztálytársi viszony van köztük.-Mondtam durcásan.
- Ó,hát csak nem szerelmes valaki?-Kérdezte visszafojtott vigyorral az arcán.
- Mi? Neeeem! Ki nem állhatom a srácot! Ő egy undorító nyálgép,aki azt hiszi minden csajt megkaphat.- Válaszoltam túl hamar,mire Nó csak sejtelmesen somolygott és csak ennyit válaszolt- Aha,persze.-Aztán már mindketten a kajánkkal voltunk elfoglalva.
     Mikor végeztünk,kimentünk a sátorból és egy kis tömeget láttunk összegyűlni.
- Hát ez meg mi?-Kérdeztem.
- Nem tom. Nézzük meg.-Húzott maga után Nó.
- Mindenki itt van?-Hallottuk Bálint hangját.-Rendben akkor ismertetem a szabályokat. Reggel és este tudtok fürdeni. Három kabin van szóval rendesen osszátok be. Reggel nyolckor van kelés,negyed kilenckor torna,aztán reggeli. Aki késik a reggeli tornáról az zálogot ad, amit az este folyamán kap vissza.A reggeli után, mindig ismertetjük a további programot. Az ebéd kettőkor van. Délután szabad foglalkozás, vacsora este fél nyolckor. Ha hallotok egy gongot az az étkezést,vagy a gyülekezőt jelenti. A vacsora után tábortűz,ami után takarodó. A takarodó után félórával, senkit nem akarok a faházán kívül látni. Most pedig irány mindenki aludni vagy fürdeni,mert ma már nem lesz tábortűz.-Fejezte be monológját.
- Megyünk fürdeni?-Kérdezte Nó.
- Én reggel szoktam-Válaszoltam a hangzavarban picit hangosan.
- Oké,de holnap akkor hánykor kelünk?-Nó hangján látszott,hogy nem szeret korán kelni,ezért megnyugtattam.
- Neked nem muszáj,de olyan félhét körül.-Nevettem ki.
- Neked nem muszáj, de olyan félhét körül.-Utánozta valaki a hangomat. Mire hátranéztem már nem láttam az "illetőt".
 Megérkeztünk a házunkhoz,mikor bementünk,én annyira fáradt voltam,hogy gyorsan pizsamába öltöztem és bevetődtem az ágyba.
- Jóh éhhéjt Nóóóó-mondtam ásítva és már aludtam is.




** Itt is van a negyedik rész! Remélem elnyerte a tetszéseteket. A kövit szombaton hozom.
Puszi Happy Hippie :) **

Third

Kinéztem az ablakon és megláttam a pályaudvart. megérkeztünk. Amint megállt a vonat mindenki egyszerre kezdett el pakolászni,versenyeztek ki száll le előbb. Miután ötször is úgy éreztem, hogy eltörik minden csontom végre leszálltam a vonatról.
- Figyelem! A nevem Bálint és Én vagyok a táborvezető.-Bálint 28 év körüli lehetett, eléggé sportos alkat-A táborhelyig egy kicsit sétálunk,utána beosztjuk ki hol alszik aztán vacsoráig szabad foglalkozás. Próbáljatok meg minél többet ismerkedni.
útközben nem nagyon tudtam ismerkedni,mivel folyamatosan arra ügyletem, nehogy kiköpjem a tüdőmet. Nem tudom Bálintnak mi a kicsi de ez szerintem senkinek sem volt az. Hulla fáradtan megérkeztünk a táborhoz. Az idegeneknek biztos furi látvány volt,hogy egy csapat gyerek "lőjetek le" arckifejezéssel meglátja a vizet és rögtön ordítani kezdik,hogy BALATOOOON!!!
- Jól van megint kérném  a figyelmeteket egy pillanatra.-Csitított minket Bálint- Most fogjátok megtudni ki hol alszik és kivel.-Mellette már ott állt két segítő egy-egy tállal a kezükben.-Ezekben a tálakban a faházak számai vannak felírva kis cetlikre.-Folytatta-A lányok baloldalt húznak Nóritól a fiúk pedig jobboldalt Banditól. Ha megvan a cetlid pakolj be a házadba és ha hallasz egy kolompolást az azt jelenti vacsora.-Fejezte be monológját Bálint. Kis várakozás után megkaptam a cetlim,amin a 24-es szám virított. Elindultam ideiglenes lakhelyem felé. A faház szép volt. Bent volt három ágy és egy kanapé és három szekrény. Épp hogy körbenéztem és már nyílott is az ajtó amin két csaj  és egy srác jött be. A srácot már láttam a Krisz-es balesetemnél,de a két csaj ismeretlen volt számomra. Az egyik- szőke haj divatos öltözékben-, végignézett rajtam, vágott egy fintort,ledobta a cuccait és már húzta is maga után a fiút ki az ajtón.
- Ez elég fura volt-Mondtam csak úgy magamnak miközben kinyitottam a bőröndöm.
- Ő Kira ne akarj a barátja lenni se az ellensége,mert mindenhogyan tönkretesz. Szia a nevem Noémi-Jött oda hozzám és kezet nyújtott-De nevezhetsz Nó-nak is-Mosolygott kedvesen.
- Hali Én pedig Lívia vagyok,de jobban szeretem a Lív-et.-Mosolyogtam vissza.
- Mi lenne,ha kipakolás után körbenéznénk?-Kérdezte
- Rendben-Válaszoltam és pakoltam tovább
- Öööö...,figyelj nem cserélnénk ágyat? Nem szeretnék az ablak mellett aludni-Hangja szégyenlős volt,gondolom azt hitte zavar a folyamatos beszélése.
- Szívesen cserélek Én úgyis szeretek ablak mellett aludni otthon is így alszom-Mondtam és átpakoltuk a cuccainkat. Mikor mindennel végeztünk elindultunk felfedezni a tábort.
Mindenhol ismerkedő táborozókat láttunk,de voltak olyanok is akik már javában hülyültek. Egyszer csak rohadt közel a fejem mellett egy focilabda zúgott el.
- Te ott sok karkötővel rúgd vissza!-Ordította nekem nem túl kedvesen. Meg fordultam és megint jött az az ismerős levegő megakadás és szív megállás.







**Bocsánat a késésért,csak nem volt időm írni. Tudom ez szar kifogás,de ez van. Úgy döntöttem,hogy addig amíg szünet van össze vissza fogom hozni a részeket,de suli kezdés után, majd csak minden szombaton teszek ki új részeket.
 További jó szünetet!
Happy Hippie :) **

Second

"Hát ennyit az anyámnak tett ígéretekről"-Gondoltam,miközben rá néztem a támadómra. Amint rá néztem,egy pillanatra megállt a szívverésem és elfelejtettem levegőt venni,mivel egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam. Három egész másodpercig egymás szemeit néztük aztán megszólalt azon a rekedtes mély hangján,amitől egész biztosan megremegett volna a lábam,ha perpillanat nem fekszik rajtam.
- Basszus,nem tudsz vigyázni?- Éééés megszűnt a varázs.- Nem azért vagyok itt,hogy idióták nekem jöjjenek.- Mondta úgy,mintha...nem is tudom,mintha egy csöveshez beszélne aki kért tőle 100 forintot.
- Bocs,de nem Én löktelek fel te jöttél nekem! Ha én löktelek volna fel akkor nyilván Én feküdnék felül.- Mondtam most már végleg kiábrándulva.
- Mi van Krisz máris becsajozol?- Kérdezte nevetve egy hang,akinek tulajdonosát nem láttam mert - ezekszerint Krisz - még mindig rajtam feküdt és a teste eltakart mindent.
- Felejetsd el nem az esetem az olyan lány,aki ismerkedés nélkül lerohan.- Köpni- nyelni nem tudtam. Mi? Hogy Én lerohanom?
- Te seggfej nem is rohantalak le! És ha már itt tartunk leszállnál rólam?- Mondtam ingerülten. Erre gyönyörűseggfej rám vigyorgott majd legördült rólam és felállt. Próbáltam felálltam Én is nagy nehezen mivel a bazi nagy hátizsákom folyton vissza húzott és neeeem gyönyörűseggfej nem segített,hanem vigyorogva végignézte szenvedésemet. Szerencsére a haverja már nem volt ilyen bunkó,segített felállni.
- Köszi- Mondtam hálásan,majd jobban szemügyre vettem. Barna haj/szem eléggé alacsony,de így is látszott rajta,hogy legalább 16 éves. Nem úgy mint rajtam aki 14 éves- nek se néz ki. Elfordítottam a fejem és most Krisz-en néztem végig. Ha lehet még jobban megállt bennem az ütő. Szőkésbarna haj,amibe legszívesebben azonnal beletúrtam volna. Fekete trikó amire egy piros kockás inget vett föl és farmer térdgatyát viselt. Akár Luke Hemmings klónja is lehetne. Észrevette,hogy figyelem,mire elkezdte húzogatni a szemöldökét.
- Mi van bejönnek a szőkék?- Én azt hittem ott helyben pofon vágom.
- Felejtsd el nem vagy az esetem- Mondtam durván és ott hagytam őket. Megindultam a vonat felé azzal a szándékkal,hogy felszállok ami képzeld sikerült! Kerestem egy üres helyet és lepakoltam a cuccaimat. Ez után kb. 10 perc múlva elindultunk. A szerencsém az volt,hogy nem ült mellém senki,de ez azt is jelentette,hogy egész úton a kék szempár tulajdonosának szavain gondolkodtam. Éppen azon a kijelentésén elmélkedtem- miszerint nem vagyok az esete- Amiokor hirtelen megálltunk.


** Na itt is a következő rész nagyon remélem,hogy elnyerte a tetszéseteket. Valószínűleg sőt biztos,hogy csak jövőhéten csütörtökön este tudok új részt rakni.
Xo happy hippie :) **

First

Reggel arra ébredtem,hogy a bátyám(Levente)ugrál az ágyamon és a "Pál,Kata,Péter" című dalt ordítja. Mindig mást énekel. A legrosszabb az volt,amikor még 1D fan voltam és a "Live While Were Young-ot" énekelte. A Pál,Kata...betett szóval röhögve keltem. Lelöktem az én drága bátyámat az ágyamról és kiugrottam az ágyamból.
- Hát te? Mért vagy ilyen friss?
- Kérdezd meg a feszes fenekemtől-Idéztem vigyorogva az idióta NIVEA reklámot.
- Komolyan kérdezem-Vigyorgott Ő is.
- Megyek Balatonra!!-Kiabáltam túl lelkesen,mivel a szüleink felrohantak.
- Történt valami? Levi Te mért vagy a földön? Ugye nem verekedtetek?-Nézett ránk anya úgy,ahogyan csak egy anya tud.
- Dehogy!- Válaszoltunk egyszerre,anyánk felől pedig lehetett hallani azt a nagy puffanást,ami a szívéről leesett követ jelezte.
- Rendben. Lív? Bepakoltál mindent?- Kérdezte apa.
- Persze. Ott van az ajtó mögött-Válaszoltam,miközben a szekrényemben turkáltam a maradék ruháim között.
- Csak ennyi?- Kérdezte lazán mikor megemelte,de látszott rajta,hogy erőlködik a nehéz súlytól,amitől Nekem mosolyognom kellett.
- Nem tudom ennyire fogsz mosolyogni amikor neked kell cipelned-Korholt apa és elkezdte levinni a lépcsőn.
- Na gyerünk mindenki reggelizni- Csapta össze a tenyerét anya és elkezdett minket lefele terelni.
Az asztalnál még Levivel veszekedtünk egy sort azon,hogy kinek jár több pirítós,de végül már bent ültünk a kocsiban és indultunk a pályaudvarra.
- És fotózz jó csajokat- Utasított a bátyám,mielőtt kiszálltunk volna az autóból.
- Jó,jó majd fotózok csak kussolj- Mondtam idegesen,mivel egész héten ezt hallottam tőle. Apa kivette a csomagtartóból a cuccom és megtapasztalhattam,hogy télleg bazira nehéz cipelni! Elindultunk a tőlünk balra lévő neon zöld pólót viselő csajhoz ( Jelentkezési lapon azt írták ilyen színű póló lesz a segítőkön). A csaj kb. 18 éves lehetett,laza copfot viselt és erősen szemezett a bátyámmal.
- Melyikőtök jön vagy mind ketten?- Kérdezte és reménykedve nézett a Levire.
- Csak Én - Emeltem fel a kezem. Mire a csaj kicsit csalódott fejet vágott,majd folytatta
- Jó. Neved?
- Nagy Lívia-Mondtam határozottan.
- Látod tőlem jobbra azt a srácot?-Kérdezte,miközben kipipálta a nevem.-Mutasd fel ezt a karszalagot és útba fog igazítani.-és már fordult is a mögöttünk lévőkhöz.
 Odaértünk a sráchoz,vagyis Bandihoz-legalábbis ez volt a pólójára írva. Felmutattam a karszalagom és már mentünk volna tovább amikor mosolyogva megállított.
- Bocsánat,de innentől családtagok már nem jöhetnek-Hangja kedves volt és Én kiváncsi lettem:vajon mindenkihez így beszél,vagy csak megjátsza magát?
- Óóó, szia anya,apa,bátyó-Kezdtem búcsúzkodni lelkesen. de anya megint bevetette azt az anyád vagyok nézést.- Ahj -Sóhajtottam és megöleltem  mindenkit-Bandit kivéve-és megígértem,hogy nem akasztok ki senkit,mindennap fürdök-A Balatonnál leszek könyörgöm!-felhívom őket naponta. Aztán végre elengedtek Én meg boldogan rohantam a szabadság felé... vagyis sétáltam,amikor valaki olyan erővel jött nekem,hogy mindketten a földön landoltunk...



**Na itt is van az első rész remélem tetszett annak aki olvasta
xoxo happy hippy :)    **

Prologue

Úgy várom a holnapot!
Gondoltam,miközben az ágyamban fekve a plafont bámultam. Már este fél tizenkttő volt és Én majd kibújtam a bőrömből,mivel holnap indulok Balatonszárszóra a Summer Camp táborba. Oké beismerem a neve tökbéna,de minden ismerősöm aki ott volt ódákat zengett arról,hogy milyen jó. Már régebben is elakartam menni,de mindig közbejött valami. Általában az évvégi jegyeim. De az idei nyár más! Mert sikerült mindenből 4-est szereznem! Már mindent bepakoltam egy nagy túratáskába. Anyuék folyamatosan aggódnak,hogy mennyire fogok kárt tenni magamba. Eléggé béna vagyok na! Mindig csinálok valami hülyeséget. Ez az én szépség hibám. Na jó térjünk vissza az eredeti témára. Holnap megyek Balatonra! Annyira várom,hogy az már hihetetlen, négy hét szülők nélkül négy fantasztikus hét.
Ezekkel a gondolatokkal nyomott el egyre jobban az álom.
**Hát meghoztam a prológust. Remélem aki olvasta annak tetszett. Kérlek hagyj magad után valami nyomot,ha olvastad,hogy tudjam érdemes-e folytatni. Nagyon Köszi!
Happy Hippie :)