Second

"Hát ennyit az anyámnak tett ígéretekről"-Gondoltam,miközben rá néztem a támadómra. Amint rá néztem,egy pillanatra megállt a szívverésem és elfelejtettem levegőt venni,mivel egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam. Három egész másodpercig egymás szemeit néztük aztán megszólalt azon a rekedtes mély hangján,amitől egész biztosan megremegett volna a lábam,ha perpillanat nem fekszik rajtam.
- Basszus,nem tudsz vigyázni?- Éééés megszűnt a varázs.- Nem azért vagyok itt,hogy idióták nekem jöjjenek.- Mondta úgy,mintha...nem is tudom,mintha egy csöveshez beszélne aki kért tőle 100 forintot.
- Bocs,de nem Én löktelek fel te jöttél nekem! Ha én löktelek volna fel akkor nyilván Én feküdnék felül.- Mondtam most már végleg kiábrándulva.
- Mi van Krisz máris becsajozol?- Kérdezte nevetve egy hang,akinek tulajdonosát nem láttam mert - ezekszerint Krisz - még mindig rajtam feküdt és a teste eltakart mindent.
- Felejetsd el nem az esetem az olyan lány,aki ismerkedés nélkül lerohan.- Köpni- nyelni nem tudtam. Mi? Hogy Én lerohanom?
- Te seggfej nem is rohantalak le! És ha már itt tartunk leszállnál rólam?- Mondtam ingerülten. Erre gyönyörűseggfej rám vigyorgott majd legördült rólam és felállt. Próbáltam felálltam Én is nagy nehezen mivel a bazi nagy hátizsákom folyton vissza húzott és neeeem gyönyörűseggfej nem segített,hanem vigyorogva végignézte szenvedésemet. Szerencsére a haverja már nem volt ilyen bunkó,segített felállni.
- Köszi- Mondtam hálásan,majd jobban szemügyre vettem. Barna haj/szem eléggé alacsony,de így is látszott rajta,hogy legalább 16 éves. Nem úgy mint rajtam aki 14 éves- nek se néz ki. Elfordítottam a fejem és most Krisz-en néztem végig. Ha lehet még jobban megállt bennem az ütő. Szőkésbarna haj,amibe legszívesebben azonnal beletúrtam volna. Fekete trikó amire egy piros kockás inget vett föl és farmer térdgatyát viselt. Akár Luke Hemmings klónja is lehetne. Észrevette,hogy figyelem,mire elkezdte húzogatni a szemöldökét.
- Mi van bejönnek a szőkék?- Én azt hittem ott helyben pofon vágom.
- Felejtsd el nem vagy az esetem- Mondtam durván és ott hagytam őket. Megindultam a vonat felé azzal a szándékkal,hogy felszállok ami képzeld sikerült! Kerestem egy üres helyet és lepakoltam a cuccaimat. Ez után kb. 10 perc múlva elindultunk. A szerencsém az volt,hogy nem ült mellém senki,de ez azt is jelentette,hogy egész úton a kék szempár tulajdonosának szavain gondolkodtam. Éppen azon a kijelentésén elmélkedtem- miszerint nem vagyok az esete- Amiokor hirtelen megálltunk.


** Na itt is a következő rész nagyon remélem,hogy elnyerte a tetszéseteket. Valószínűleg sőt biztos,hogy csak jövőhéten csütörtökön este tudok új részt rakni.
Xo happy hippie :) **