Hali Emberkééééék!! Na itt van végre a 19. rész! Bcsássatok meg ( ha még egyáltalán maradtak olvasóim), hogy eddig nem írtam de 1. Nyár volt és szórakozi akartam - megjegyzem, hogy sikerült. 2. Pihenni akartam - ez is sikerült. 3. Nem nagyon volt kedvem írni. Mellékesen megjegyeném, hogy ezt a részt már nyár elején elkezdtem írni, de mindig abbahagytam és amikor eszembe jutott akkor folytattam, szóval, ha jól számolom még lesz egy rés plusz az epilógus és vége. 2016 - ban pedig elkezdem a Ki Lép Először 2. részét, ha minden jól megy. Ja és bocsi az esetleges hibákért, de telóról ítam meg a rész felét...
Puszi Happy Hippie <3
- És mért akarsz velem beszélni? - kérdezte bizonytalanul.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek - fogtam bele a szóáradatomba
- Mért is? - nézett mélyen a szemembe, mint aki tudja a választ, de tőlem akarja hallani.
- Igazságtalanul ítéltek el, engem kellett volna elküldeniük - sütöttem le a szemem, majd a szempilláim alól fel lestem rá. Megérintette a karom és gyengéden egy iciripicirit közelebb húzott magához és úgy felelt.
- Jaj ne hibáztasd magad! Lehet, hogy elmegyek, de az érzéseinknek nem lesz gond a távolság - húzott még közelebb magához, amitől nekem egyre gyorsabban kellett vennem a levegőt.
- Ezt hogy érted? - most az én hangom volt bizonytalan.
- Hát így - rántott magához hirtelen és száját az enyémre tapasztotta...
- Lív? - Akkorát ugrottam mint még soha! Komolyan még Levi se ijesztett meg ennyire. Annyira elpirultam a gondolataim miatt, hogy a fejemet ellehetett volna adni a piacon, mint a legszebb paradicsom.
- Öhm... - jól van Lívia megtudod csinálni, csak tartsd magad a forgatókönyvhöz. - ... Én azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.
- Miért is? - oké eddig jól haladunk...
- Igazságtalanul ítéltek el, engem kellett volna elküldeniük - jó! mi is jön? Ja szem lesüt és alóla felnézni. Remélem az a tini magazin igazat mondott.
- Még szép! - Na ja. Én és a forgatókönyveim. De az is lehet, hogy az a hülye újság csak blöffölt és a szempilla alól felpillantás egyszerű kitaláció... Vagy csak én vagyok olyan béna, hogy nemsikerül rendesen a "csábos pillantás."
- Tessék? - háborodtam föl azonnal a saját bénaságom miatt, de ezt ő nem tudta, csak annyit látott, hogy ideges lettem és azt hitte miatta.
- Jól hallottad. - válaszolta kimérten, amitől már miatta is felment bennem a pumpa. - Tényleg téged kellett volna haza küldeniük, de sajnos túl jószívű vagyok.
- Mi? Te jószívű? Röhögnöm kell!
- Mégse teszed, ezek szerint igazam van. - annak a kedves srácnak aki ajtót nyitott nyoma veszett. Helyette itt állt előttem Erdősy Krisztián teljes valójában.
- Hát te mekkora nagy paraszt vagy! - kiáltottam rá.
- Mégis mért? Mert nem azt mondtam, amit vártál? - nevetett rám gúnyosan.
- Pontosan... - de egyszer csak Krisz befogta a számat és maga mellé rántott. - Mi a ... - kezdtem, miután elvette a kezét a számtól, de nem tudtam befejezni, mert megint befogta.
- Ne mondj semmit érted? Csak vigyorogj mint a színészek ahhoz úgyis értesz. - értetlenségem azonnal átment csodálkozásba, amikor megláttam egy fekete Audi A6-ost lefékezni a ház előtt.
- Ez a ...
- Ne beszélj! - suttogta összeszorított fogakkal.
A motor leállt és kiszállt belőle egy nő és egy férfi. A nő kinyitotta a hátsó ajtót és kiugrott belőle egy szőke kislány.
- Kriiiiiiisz - ugrott a mellettem álló hülye gyerek nyakába.
- Mi van Manó? - karolta át, hogy le ne essen a kezéből.
- Képzeld anya vesz nekem egy hörcsögöt! - nevetett a kislány, amitől neki is megjelentek azok a kis gödröcskék az arcán.
- Szia Krisz! - köszönt a nő és megölelte.
- Na mi van fiam csajozol? - jött oda a férfi is. A kijelentése nem volt túl diszkrét mert azonnal elpirultam és a hülye gyerek ölében lévő lány rám emelte a teljesen ugyanolyan kék szemeit mint Kriszé annyi különbséggel, hogy ezek láttán nem éreztem robbanást a hasamban.
- Ő a barátnőd? - kérdezte kerekre tágult pupillákkal, amitől annyira édes volt.
- Nem egészen... - kezdett bele a magyarázkodásba.
- Akkor csak félig? - nézett rám még mindig nagy szemekkel - kié a másik feled? - kérdezte most már tőlem.
- Hát... - nem tudtam mit válaszoljak, ezért inkább kussoltam és amúgy is Krisz rögtön közbeszólt.
- Azt hittem később jöttök - fordult a nő felé.
- Amint látod nem - mosolygott rá és elvette a kislányt tőle, hogy a saját karjába vegye. - Beszéltem a nagybátyáddal és azt mondta délig kell elhagynod a tábort, szóval igyekezz a pakolással. - intézte a szavait Kriszhez, majd felém fordult. - Neked nem reggelizned kéne? az előbb hallottam a gongot és tapasztalataim szerint nem jó, ha kihagyod az étkezést a délelőtti programok előtt, mert nem fogod bírni - nevetett rám kedvesen.
- Oh, tényleg. Észre sem vettem - kaptam észbe.
- akkor lehet, hogy valami fontos elvonta a figyelmedet - mosolygott, majd rám kacsintott - Na siess le ne késd! - Ránéztem Kriszre és asszem egy kicsit elpirultam, majd gyorsan hátat fordítottam és elszaladtam az ebédlő felé.
Bent már hatalmas volt a sor, de nem nagyon foglalkoztam ezzel, vagyis nem volt időm foglalkozni ezzel, mert egy kar megragadott és kirángatott a sátorból. Ezek szerint ma éhes leszek egész délelőtt.
- Beszéltél vele? - na jó, szerintem kitaláltátok ki volt az. Ha nem megmondom. Nó volt és mint mindig, megint fel volt pörögve.
- Igen - válaszoltam közönyösen.
- Ééééééés? - nyújtotta el kíváncsian az é-t .
- Semmi. Jöttek a szülei és most pakol, aztán haza megy. Ráadásul totál bunkó volt.
- A bunkósága most teljesen jogos, mivel miattad küldik el - nézett rám szemrehányóan.
- De mit tett azon kívül, hogy kajacsatázott? - néztem Nóra érthetetlenül.
- Ezt tőle kell megkérdezned.
- Szó sincs róla. Az előbb is olyan seggfej volt!
- Mondom, azt te megérdemelted elvégre miattad megy el! - nézett rám azzal a "most nagyon okosat mondok, tehát hallgass rám" nézéssel.
- És mégis mit csináljak ha? - kezdtem rá is dühös lenni.
- Kérdezhetek valamit? - hangja kezdett ingerülté válni
- Azt hiszem... - vonakodtam.
- Szereted?
- Nem tudom - néztem rá kétségbeesve.
- Nagy Lívia! Azt kérdeztem: szereted? - most már tényleg nagyon felvitte a hangját.
- Igen! Tessék kimondtam! Most boldog vagy? - kiáltottam.
- Akkor beszélj Bálinttal, hogy nem ő a hibás, hanem te és hogy téged kell elküldenie. - hadarta gyorsan, majd egy óriási levegőt vett - Huh, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz okosnak lenni!
- Oké akkor én most megyek... Kezdtem hátrálni, majd gyorsan megfordultam és elrohantam, hogy megkeressem Kriszt. Vagyis a házához rohantam, mert úgy gondoltam még ott van.
Hát nem volt ott. Csak a húga ült a lépcsőn és rajzolt a homokba.
- Hát te? - ültem le mellé.
- Várom anyuékat - rajzolgatott tovább a homokba.
- És Kriszt nem tudod véletlenül, hogy hol van?
- De - mondta és tovább firkált.
- Éééés megmondod hol van? - kérdeztem türelmetlenül.- Aha, elment valahová - hát ezzelnagyon kisegített mondhatom.
- Oké, itt megvárhatom?
- Persze. Akarsz rajzolni? - nyújtott felém egy botot.
- Aha - vettem el tőle és elkezdtem firkálni a homokba.
- Szép csillagos az ég elcsendesült a rét...- kezdett el halkan énekelni.
- Mit énekelsz? - kérdeztem kedvesen.
- Ha nem tudok aludni mindig ezt énekli nekem és olyankor eltudok aludni. Te szoktál énekelni? - kék szemei elvarázsoltak, miközben kezét az enyémbe csúsztatta. Nem értettem, hogy mért tette, de nagyon aranyos volt.
- Néha - vontam vállat és szirmokat rajzoltam a porvirágomnak.
- Énekelj nekem - kérlelt és közben gyengéden megrángatta a kezem. Nem tudtam nemet mondani, hiszen olyan aranyos volt.
- Mit énekeljek neked? - mosolyogtam rá.
- Akármit - viszonozta mosolyom.
- Nehogy elkedj énekelni,mert mindenki idejön és megint olyan lesz mint egy béna musicalben! - halottam meg egy nyers hangot a hátam mögött.
- Krisz! - ugrottam fel ledobva a botot, amivel firkáltam.
- Igen még mindig ez a nevem. - mondta szarkasztikusan.
- Barom. - szállt el az örömöm.
- Hé! Itt van a húgom is. - mutatott a csöppségre, aki kíváncsian figyelt minket.
- Bocsánat. - és akkor felnéztem rá. - Akkor elmész? -néztem a szemébe először úgy hogy nem remegett közben a lábam.
- Szerinted? - jött hozzám közelebb. Szemében szomorúság bujkált, ilyet most láttam nála először. Tudtam, hogy el kell mennie és az én hülyeségem miatt. Megráztam a fejem és hátrálni kezdtem, majd hátatfordíva futni kezdtem Bálint háza felé.
Lihegve megálltam az ajtó előtt. Kopogtam. De előtte nem felejtettem el nagy levegőt venni.
- Mi történt? - nyitott ajtót Bálint.
- Krisz - válaszoltam.
- Nem hiszem el. Még elsem ment, de már megin valami hülyeséget csinált. - háborodott fel.
- Nem, nem csinált semmi rosszat. Pont ezért jöttem.
- Hogyan? - kicsit összezavarhattam.
- A kajacsatát nem ő kezdte. - hadartam - Én voltam , de az is véletlen volt. Mentem az étellel a helyemre és megbotlottam, így az egész Krisz fejére ömlött. - huuuu. Fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten.
- És ez csak most jutott eszedbe, hogy közöld. - húzta fel a szemöldökét.
- Eddig nem mertem - vallottam be nem csak neki, hanem magamnak is az igazat.
- Szóval azt állítod, hogy nem Krisz tette. Biztos, nem csak kitaláltad?
- Bálint - kezdtem tárgyilagosan - Szerinted mért hazudnék egy olyan személlyel kapcsolatban, akit utálok?
- Jogos... Ha csak nem változott meg azóta a véleményed róla és ezért mondod ezt. - méregetett a felnőttek mindentudó nézésével.
- Biztosíthatlak, hogy még mindig utálom. - ami igaz is. Néha tényleg nagyon utálom.
- Ezt még át kell gondolnom. - nézett rám, majd újra szólásra nyitotta a száját. - Na de most már siess mert mindjárt kezdünk.
- Oké - fordultam vissza és a partra mentem, ahol gyülekezni szoktunk.
Noémi már ott volt és kíváncsian figyelt, ahogy felé igyekeztem.
- Még átgondolja. - válaszoltam ki nem mondott kérdésére.
- Oh, jól van. - aggódva nézett rám, mintha bármelyik percben felrobbanhatnék vagy mi.
- Ne nézz rám így! - löktem meg a vállát gyengéden és akkorát vigyorogtam rá, hogy ne vegye észre mennyire be vagyok parázva.
- Na gyerekek, ma különegeset játszunk - jelent meg hirelen Bálint - A játék lényege szerezd meg a zálogod.
A többiek felhördültek, Én meg csak értetlenül néztem Nó-ra .
- Ez azt jelenti, hogy vissza kapjuk a zálogainkat, de előtte meg kell csinálnunk valamilyen megalázó feladtot a többiek előtt.
- Uh. - ennyi volt össz vissz a reakcióm.
- Na üljünk mindannyin egy szép nagy körbe - adta az utasításokat Bálint. - De ha lehetne még ma! - kiáltott rá a csapatra, mivel senki nem akart megmozdulni, viszont miután már kétszer is ránk szólt, kénytelenek voltunk megmozdítani a végtagjainkat.
- Azok kedvéért akik még nem játszották ezt a játékot, elmondom hogyan is zajlik ez. - Kezdett bele, mikor már indenki elhelyezkedett a körben. - Szóval, itt van mellettem ez a kosár tele egy csomó kacattal, amit ti adtatok, mikor késtetek, valamelyik programról, érdekesség, hogy a legtöbbet a reggeli tornánál szereztem.
Itt nyeltem egy nagyot, mivel szinte minden reggeli tornát kihagytam így a karomon lévő karkötők kissé megfogyatkoztak. Míg ezen gondolodtam nem vettem ésre, vagyis nem hallottam a kzeledő lépteket.
- A lényeg, hogy amt előveszek annak a gazdája be áll a kör közepére és el kell mutogatnia, amit a többiek kitalálnak. Ez lehet tárgy, fogalom, bármi, csak eltudja mutogatni a kör közepén álló. Akkor kezdjük. - vett elő a kosárból egy fekete bőr karkötőt, mire én lesütöttem a szemem. - Ez kié? - emelte fel, hogy mindenki láthassa.
- Az enyém - mondtam és lassan besétáltam a körbe.
- Akkor valaki kezdje, mondjn neki valamit, amit el kell mutogatnia. - senki nem szólalt meg én meg könyörgően néztem Noémire, aki megvonta a válát, jelezvén, hogy semmi nem jut az eszébe.
- Senki? Kezdjem én? - kérdezte Bálnt, mire csak halgatás volt a válasz. - Hát jó, legyen mondjuk...
- Melltartó. - ezt már nem Bálint mondta, hanem az akit szerettem és utáltam egyszerre,, csak nem tudom melyik érzelem volt az erősebb.
2015. szeptember 26., szombat
2015. július 1., szerda
Nyááááááááááááááááááár !!!!
Szerintem ti is észleltétek, hogy itt van a nyári szünet. És azt is, hogy már nagyoooooon régen volt rész, amit nagyon sajnálok és lenne egy csomó kifogásom, de úgyse menteném vele a helyzetet, miszerint elhanyagoltam a blogot. május közepén még azt hittem, hogy majd a nyári szünetben több időm lesz írni és el is terveztem, hogy nem csak szombaton lesz rész hanem még szerdán is. Hát ez rohadtul nem jött be, mivel június elején kiderült, hogy alig leszek itthon/netközelben. A lényeg, hogy fogok írni csak nem tudom mikor. Ha van valaki, aki unatkozik éppen,- amit nagyon remélek, hogy nem - akkor itt van pár film/könyv/sorozat, amiket már láttam/olvastam és valamennyire tetszettek:
Könyvek:
* Collen Hoover:- Hopeless
- Losing Hope
* Kemény Zsófi: - Én Még Sosem
* Matthew Quick: - Forgive Me, Leonard Peackock - Bocsáss meg, Leonard Peacock!
* John Green: - Papírvárosok
- Alaszka Nyomában
- Katherine A Köbön
* Jenny Han: - The Summer I Turned Pretty - A Nyár Amikor Megszépültem
- It's Not Summer Without You - Nincs Nyár Nélküled
- We'll Always Have Summer - Örökké Nyár Lesz
* Marni Bates: - Segítség YouTube - Sztár Lettem!
- Rocksztárt Kaptam Karácsonyra
- Láthatósági mellényLúzereknek
- Menő - riadó Kambodzsában
- Itt a Vége, Lúzer Véle!
* Kelly Oram: - Szívzűrterápa Strébereknek
* Kody Keplinger: - The DUFF - Pótkerék
Filmek:
- The DUFF
- Project X
- Minden Kút Rómába Vezet
- A Kém
- Női Szervek
- Anyám Nyakán
- Egy Indián Párizsban
- Zene és Szöveg
- A Belső Ember
- Szökevény 1-2
- Csábítunk és Védünk
- Útvesztő
- Tökéletes Hang 1-2
- Vadregény
- Haláli Temetés
- Nem Férek A Bőrödbe
- Percy Jackson - Villám Tolvaj
- Percy Jackson - Szörnyek Tengere
- Emlékek Őre
- Mad Max
- Démonok Között ( ez egy személyes kedvenc és nem annyira ijesztő, mint amennyire mondják )
- A Szomszéd Nője Mindig Zöldebb
- Tengerre Tata
- Lesz ez Még Ígyse
- Két Hét Múlva Örökké
- Ő a Megoldás
- Beépített Szépség 1-2
- Dögölj Meg John Tucker
- Már Megint Egy Dilis Amcsifilm ( ne szülőkkel nézzétek! Nekem olyan "szerencsém" volt, hogy a matek tanár pont bent volt az osztályba amikor néztük...)
- Menedék
- Zakkant Halloween
- The First Time
- Kingsman ( másik kedvenc )
- 21 - 22 Jump Street
- Változó Szerelem
- A Negyedik
- Csúf Szerelem
- Kamatylista
- A Nyár Királyai
- Jurassic World
- Jurassic Park 1-2-3
- A Sötétség Után ( ezt muszáj megnéznetek! Nem horror )
- Rád Vagyok Kattanva
- Tíz Dolog Amit Utálok Benned
- Totál Beépülve
- Bérhaverok
- Üzlet Bármiáron
- Alice Csodaországban
- Anyád Lehetnék
- Bazi Nagy Görög Lagzi
- Séta a Múltba
- Betolakodók
- Mr. Bean Nyaral
- Nekem 8
- Én A Kém
- Nagyfiúk 1-2
- Éhezők Viadala 1-2-3
- Apád Anyád Idejöjjön
- Napos Oldal
- Kavarás
- Kellékfeleség
- Családi üzelmek
- Suttogó
- Szemfényvesztők
- Viharsziget
- Hajrá Bliss
- Talajfogás
- Eredet
Sorozatok:
- Carrie Naplója
- 90210
- The Flash
- Teen Wolf
- The Secret Circle
- Switched at Birth
- The Lying Game
- Pretty Little Liars
- Game of Thrones
- How I Met Your Mother
- According To Jim
- Two and The Half Men
- Gossip Girl
- Once Upon a Time
- Awkward
- Jó Barátok
Ennél még van több is, de szerintem ezekkel ellesztek egy darabig... :)
Nagyon jóóóóóóóóóóóóóó szünetet nektek és remélem nem fogtok annyira unatkozni, hogy ezeket mind elolvassátok és megnézzétek!
Puszi: Happy Hippie <3
Könyvek:
* Collen Hoover:- Hopeless
- Losing Hope
* Kemény Zsófi: - Én Még Sosem
* Matthew Quick: - Forgive Me, Leonard Peackock - Bocsáss meg, Leonard Peacock!
* John Green: - Papírvárosok
- Alaszka Nyomában
- Katherine A Köbön
* Jenny Han: - The Summer I Turned Pretty - A Nyár Amikor Megszépültem
- It's Not Summer Without You - Nincs Nyár Nélküled
- We'll Always Have Summer - Örökké Nyár Lesz
* Marni Bates: - Segítség YouTube - Sztár Lettem!
- Rocksztárt Kaptam Karácsonyra
- Láthatósági mellényLúzereknek
- Menő - riadó Kambodzsában
- Itt a Vége, Lúzer Véle!
* Kelly Oram: - Szívzűrterápa Strébereknek
* Kody Keplinger: - The DUFF - Pótkerék
Filmek:
- The DUFF
- Project X
- Minden Kút Rómába Vezet
- A Kém
- Női Szervek
- Anyám Nyakán
- Egy Indián Párizsban
- Zene és Szöveg
- A Belső Ember
- Szökevény 1-2
- Csábítunk és Védünk
- Útvesztő
- Tökéletes Hang 1-2
- Vadregény
- Haláli Temetés
- Nem Férek A Bőrödbe
- Percy Jackson - Villám Tolvaj
- Percy Jackson - Szörnyek Tengere
- Emlékek Őre
- Mad Max
- Démonok Között ( ez egy személyes kedvenc és nem annyira ijesztő, mint amennyire mondják )
- A Szomszéd Nője Mindig Zöldebb
- Tengerre Tata
- Lesz ez Még Ígyse
- Két Hét Múlva Örökké
- Ő a Megoldás
- Beépített Szépség 1-2
- Dögölj Meg John Tucker
- Már Megint Egy Dilis Amcsifilm ( ne szülőkkel nézzétek! Nekem olyan "szerencsém" volt, hogy a matek tanár pont bent volt az osztályba amikor néztük...)
- Menedék
- Zakkant Halloween
- The First Time
- Kingsman ( másik kedvenc )
- 21 - 22 Jump Street
- Változó Szerelem
- A Negyedik
- Csúf Szerelem
- Kamatylista
- A Nyár Királyai
- Jurassic World
- Jurassic Park 1-2-3
- A Sötétség Után ( ezt muszáj megnéznetek! Nem horror )
- Rád Vagyok Kattanva
- Tíz Dolog Amit Utálok Benned
- Totál Beépülve
- Bérhaverok
- Üzlet Bármiáron
- Alice Csodaországban
- Anyád Lehetnék
- Bazi Nagy Görög Lagzi
- Séta a Múltba
- Betolakodók
- Mr. Bean Nyaral
- Nekem 8
- Én A Kém
- Nagyfiúk 1-2
- Éhezők Viadala 1-2-3
- Apád Anyád Idejöjjön
- Napos Oldal
- Kavarás
- Kellékfeleség
- Családi üzelmek
- Suttogó
- Szemfényvesztők
- Viharsziget
- Hajrá Bliss
- Talajfogás
- Eredet
Sorozatok:
- Carrie Naplója
- 90210
- The Flash
- Teen Wolf
- The Secret Circle
- Switched at Birth
- The Lying Game
- Pretty Little Liars
- Game of Thrones
- How I Met Your Mother
- According To Jim
- Two and The Half Men
- Gossip Girl
- Once Upon a Time
- Awkward
- Jó Barátok
Ennél még van több is, de szerintem ezekkel ellesztek egy darabig... :)
Nagyon jóóóóóóóóóóóóóó szünetet nektek és remélem nem fogtok annyira unatkozni, hogy ezeket mind elolvassátok és megnézzétek!
Puszi: Happy Hippie <3
2015. május 8., péntek
Nineteenth előzetes
Hali Emberkééééék! Most muszáj dumálnom, mert lesz két hét szünet - ami persze nem olyan meglepő - jövőhéten nem leszek itthon, mert a suli szervez valamilyen vásásárt és ott kell lennem árulni. A jövőhét utáni héten, pedig fesztiválra - vagy mire - megyek és akkor sem tudok írni.
Asszem még lesz pár olyan szombat, amikor nem fogok tudni írni, ugyanis elkezdődött az év végi hajtás - legalábbis nekem - biztos ismeritek egy páran, hogy milyen érzés... De ígérem, hogy nyáron megpróbálok rendszeresen írni, ha lesz időm... Na ennyi is mára a duma rész olvassátok a kövi rész előzetes kis párbeszédeit! Na jó ezt úgy érzem meg kell magyaráznom. Szóval a tizenkilencedik részt nem tudtam elkészíteni rendesen, így kivettem, pár párbeszédet, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül.
Puszi: Happy Hippie <3
"- És mért akarsz velem beszélni? - kérdezte bizonytalanul.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek - fogtam bele a szóáradatomba
- Mért is? - nézett mélyen a szemembe, mint aki tudja a választ, de tőlem akarja hallani.
- Igazságtalanul ítéltek el, engem kellett volna elküldeniük - sütöttem le a szemem, majd a szempilláim alól fel lestem rá. Megérintette a karom és gyengéden egy iciripicirit közelebb húzott magához és úgy felelt.
- Jaj ne hibáztasd magad! Lehet, hogy elmegyek, de az érzéseinknek nem lesz gond a távolság - húzott még közelebb magához, amitől nekem egyre gyorsabban kellett vennem a levegőt.
- Ezt hogy érted? - most az én hangom volt bizonytalan.
- Hát így - rántott magához hirtelen és száját az enyémre tapasztotta..."
"- Ő a barátnőd? - kérdezte kerekre tágult pupillákkal, amitől annyira édes volt.
- Nem egészen... - kezdett bele a magyarázkodásba.
- Akkor csak félig? - nézett rám még mindig nagy szemekkel - kié a másik feled? - kérdezte most már tőlem.
- Hát... - nem tudtam mit válaszoljak"
" Kérdezhetek valamit? - hangja kezdett ingerülté válni
- Azt hiszem...
- Szereted?"
"- Szép csillagos az ég elcsendesült a rét...
- Mit énekelsz? - kérdeztem kedvesen.
- Ha nem tudok aludni mindig ezt énekli nekem és olyankor eltudok aludni. Te szoktál énekelni? - kék szemei elvarázsoltak, miközben kezét az enyémbe csúsztatta."
" - Akkor elmész? -néztem a szemébe először úgy hogy nem remegett közben a lábam.
- Szerinted? - jött hozzám közelebb..."
Remélem nem haragszotok, hogy ez most csak egy ilyen bejegyzés lett és élveztétek valamennyire.
Asszem még lesz pár olyan szombat, amikor nem fogok tudni írni, ugyanis elkezdődött az év végi hajtás - legalábbis nekem - biztos ismeritek egy páran, hogy milyen érzés... De ígérem, hogy nyáron megpróbálok rendszeresen írni, ha lesz időm... Na ennyi is mára a duma rész olvassátok a kövi rész előzetes kis párbeszédeit! Na jó ezt úgy érzem meg kell magyaráznom. Szóval a tizenkilencedik részt nem tudtam elkészíteni rendesen, így kivettem, pár párbeszédet, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül.
Puszi: Happy Hippie <3
"- És mért akarsz velem beszélni? - kérdezte bizonytalanul.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek - fogtam bele a szóáradatomba
- Mért is? - nézett mélyen a szemembe, mint aki tudja a választ, de tőlem akarja hallani.
- Igazságtalanul ítéltek el, engem kellett volna elküldeniük - sütöttem le a szemem, majd a szempilláim alól fel lestem rá. Megérintette a karom és gyengéden egy iciripicirit közelebb húzott magához és úgy felelt.
- Jaj ne hibáztasd magad! Lehet, hogy elmegyek, de az érzéseinknek nem lesz gond a távolság - húzott még közelebb magához, amitől nekem egyre gyorsabban kellett vennem a levegőt.
- Ezt hogy érted? - most az én hangom volt bizonytalan.
- Hát így - rántott magához hirtelen és száját az enyémre tapasztotta..."
"- Ő a barátnőd? - kérdezte kerekre tágult pupillákkal, amitől annyira édes volt.
- Nem egészen... - kezdett bele a magyarázkodásba.
- Akkor csak félig? - nézett rám még mindig nagy szemekkel - kié a másik feled? - kérdezte most már tőlem.
- Hát... - nem tudtam mit válaszoljak"
" Kérdezhetek valamit? - hangja kezdett ingerülté válni
- Azt hiszem...
- Szereted?"
"- Szép csillagos az ég elcsendesült a rét...
- Mit énekelsz? - kérdeztem kedvesen.
- Ha nem tudok aludni mindig ezt énekli nekem és olyankor eltudok aludni. Te szoktál énekelni? - kék szemei elvarázsoltak, miközben kezét az enyémbe csúsztatta."
" - Akkor elmész? -néztem a szemébe először úgy hogy nem remegett közben a lábam.
- Szerinted? - jött hozzám közelebb..."
Remélem nem haragszotok, hogy ez most csak egy ilyen bejegyzés lett és élveztétek valamennyire.
2015. május 2., szombat
Eighteenth
Bocsi mégis pofázok, de csak keveset. Amint látjátok előbb hoztam a részt, remélem tetszik majd. Jó olvasást!
Puszi: Happy Hippie <3
Nem tudtam aludni, egész éjjel csak forgolódtam. Najó, kb. három órát aludtam. Az egész éjszakát gondolkodással töltöttem - kivéve persze azt a pár órát, amit alvással. Rohadt nagy bűntudatom volt, végül is Krisz miattam megy el. Én tehetek az egészről. A vicces az hogy nekem sosincs bűntudatom. Akkor sem volt amikor nem mondtam el a matek tanárnak hogy a rajta kaptam a feleségét valaki mással... Mondjuk az egy hónap múlva kiderül de mindegy. Muszáj volt beszélnem vele, csak azt nem tudtam mikor és mit mondanék neki. "Hé Krisz bocs, hogy miattam küldenek haza. Amúgy szeretlek." Na sztem ez totál hülyén jönne ki. Apropó: Szeretlek? Ez meg honnan a francból jött? Ebből látszik, hogy teljesen elment az eszem. Kipattantam az ágyból, mert úgy gondoltam, egy zuhany most nagyon jól esne. Felkaptam a cuccaimat és elindultam a fürdősátrak felé.
A zuhany tényleg jó volt és legalább rendesen át tudtam gondolni a dolgokat. Eszembe jutott milyen volt itt az első fürdésem. Krisz elcsórta a ruháimat, én meg persze rohadt pipa lettem, mert Ő egy dologhoz nagyon értett: Hogyan csessze fel az agyam. Annyira hiányzott, hogy az hihetetlen, pedig csak 28órája volt az utolsó veszekedésünk. Ahogy engedtem magamra a vizet vissza Hallottam Bálint hangját tegnapról " Ugye tudod, hogy ez volt az utolsó húzásod?" Mért küldik el egy ártatlan kis kajacsata miatt? Nem is csinált más balhét. Először nem értettem, de most rájöttem: Krisz több éve ebbe a táborba jár nyaralni. Biztos csinált más dolgokat. Jó elismerem ehhez nem kellett volna ilyen sokat gondolkodni, de nézd el nekem, mivel tegnap sokkos állapotban voltam és most reggel van. Nem mindig vagyok okos. Azonnal cselekednem kellett, ha nem akartam, hogy miattam rúgják ki a szerencsétlent.
Gyorsan felöltöztem és rohantam, hogy még reggeli előtt beszéljek vele. Elég egyszerűnek tűnt, csak be kellett volna kopognom. Az egészben az volt a bökkenő, hogy nem mertem. A tetőablakon nem akartam bejutni, tekintettel a múltkor történtekre, amikor is nem a legépebb állapotban jutottam el a tetőig. Éppen emeltem a kezem, hogy kopogjak, amikor eszembe jutott: Az is lehet, hogy nincs itt. Lehet, hogy már el is ment. Basszus mit csináljak? Estem pánikba rögtön. Na ezért nem jó, ha gondolkodom. Majdnem feladtam, de meghallottam a hangját bentről- ezek szerint nem olyan jó szigetelésűek ezek a kunyhók. Nem nekem szólt, hanem valakivel beszélt. Rájöttem, hogy telefonon mert a másik fél hangját nem hallottam, hacsak nem őrült meg, mert akkor magában beszélt.
- Te is jössz? - a hangja lágy volt. Még Sosem Hallottam így beszélni. - Én is szeretlek, tudod adni egy kicsit Petrát?
Mi a szent szar? Ez a srác egy nő faló vagy mi? Mert nem hinném, hogy egy fiúnak mondta az Sz betűs szót. És kifejezetten furcsán hangzik, ha egy srác neve Petra. Na jó én végeztem ezzel a csávóval! Tőlem akár elküldhetik a föld mélyére is, akkor se lesz bűntudatom miatta, ha már két ribanc is várja otthon!
- Nem anya, tényleg én vagyok a felelős az egész kaja ügy miatt - oh, hogy az egyik akit leribiztem az az anyja... Jó de akkor is a másik biztos nem az anyja. - Mikor jöttök? - Hallottam újból Krisz hangját - Jó addigra összepakolok. Szeretlek. - hallottam, ahogy az ajtó felé lépked én meg nem tudtam hova menni, mert ledermedtem. Kinyílt az ajtó és Krisz meglepett fejével találtam szembe magam. Vagyis a mellkasával, mert olyan magas, hogy gyorsan fel kellett emelnem a fejem ahhoz, hogy lássam az arcát. Nagyjából én is valami idióta fejet vághattam, mert elnevette magát.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte, én meg még annyira sokkos állapotban lehettem a sok csajai miatt, hogy teljesen meggondolatlanul cselekedtem.
- Kinek mondtad hogy szeretlek? - csúszott ki a számon akaratlanul, mire ha lehet Krisz még értetlenebb fejet vágott.
- Az anyámnak?
- Azt tudom, de előtte? - jesszusom én tényleg bediliztem! Ennél szánalmasabb már nem is lehetnék...
- Jaaa, a húgomnak - mondta természetesen - Amúgy meg mit kémkedsz utánam?
- Én nem kémkedek! - akadtam ki rögtön.
- Nyugi, nem kell felkapni a vizet, csak vicceltem - nevetett, de ez a nevetés nagyon más volt. Nyugodt és nem tudom... egyszerűen más.
- Oké, de nálad sosem lehet tudni, mikor gondolod komolyan a dolgaidat, szal jogosan kaptam fel a vizet - mondtam megnyugodva.
- Na akkor, mért is vagy itt? - váltott témát, hirtelen én meg megint hülye kérdést tettem fel.
- Jó, ez most tényleg nem vicces. Mire készülsz?
- Hogy hogy mire készülök? - értetlenkedett, én meg kezdtem eléggé hülyén érezni magam, pedig még csak hét óra volt, de ha már égetem magam akkor folytassuk magas hőfokon.
- Tök kedves vagy velem, ami nem szoktál lenni. Inkább egy arrogáns, beképzelt, bunkó vagy - ne kérdezzétek mért csinálom ezt, mert én se tudom. Eredetileg bocsánatot jöttem kérni és segíteni neki, hogy ne küldjék el. Valamiért nekem sose sikerül az eredeti tervnél maradnom.
- Mért, már kedves sem lehetek? - mosolygott rám, amitől kirázott a hideg.
- De csak furi - néztem a szemébe, amin csak most vettem észre, hogy ha a nap belevilágít akkor zöldes. Nagyon szép...
- Legyek bunkó? - kérdezte nekidőlve az ajtónak, amitől az oldalán fentebb csúszott a pólója és kilátszott a hasizma. Azt hittem ott helyben össze esek.
- Nem, ez most így jó - mondtam, miközben néztem a hasizmait. Lányból vagyok na.
- Veszem észre - nevetett. Olyan édes volt!
- He? - kaptam észbe és gyorsan visszatereltem a tekintetemet a szemére, amivel nagyjából ugyanolyan hatást ért el, mint a kockáival, de nyugton maradtam és nem rohantam le azonnal.
- Semmi - nevetett ki ismét, de ez nem gúnyos nevetés volt, hanem még mindig az a furcsa - Neked nem reggeli tornán kéne lenned? - érdeklődött.
- Még nincs és egyébkéntis, mindig elszoktam lógni.
- Húúú, akkor jó sok zálogod lehet - nézett elismerően.
- Nem olyan sok - mutattam fel a csuklómat, ami a tábor elején még tele volt karkötőkkel, ma már viszont alig van rajta - De azért remélem, vissza kapom őket.
- Ja. Én is. Tök jól néztek ki a kezeden - oké, én ezt most jól hallottam? Krisz megdicsérte a karkötőimet?
- Aha... - nem tudtam mit hozzá szólni. Ha ez most a Facebook lenne, akkor tuti, hogy nem néztem volna meg az üzenetet és később kitaláltam volna egy hazugságot, mondjuk: "Bocsi, de épp az anyám haját tartottam, mert beteg". De itt, muszáj volt valamit mondanom - Öhöm... Köszi.
- Na mért is vagy itt? Mert ezt a kis részletet elfelejtetted közölni - váltott megint témát, aminek iszonyúan örültem, mert kezdett nagyon kínos lenni a helyzet.
- Azért jöttem, hogy beszéljek veled.
Puszi: Happy Hippie <3
Nem tudtam aludni, egész éjjel csak forgolódtam. Najó, kb. három órát aludtam. Az egész éjszakát gondolkodással töltöttem - kivéve persze azt a pár órát, amit alvással. Rohadt nagy bűntudatom volt, végül is Krisz miattam megy el. Én tehetek az egészről. A vicces az hogy nekem sosincs bűntudatom. Akkor sem volt amikor nem mondtam el a matek tanárnak hogy a rajta kaptam a feleségét valaki mással... Mondjuk az egy hónap múlva kiderül de mindegy. Muszáj volt beszélnem vele, csak azt nem tudtam mikor és mit mondanék neki. "Hé Krisz bocs, hogy miattam küldenek haza. Amúgy szeretlek." Na sztem ez totál hülyén jönne ki. Apropó: Szeretlek? Ez meg honnan a francból jött? Ebből látszik, hogy teljesen elment az eszem. Kipattantam az ágyból, mert úgy gondoltam, egy zuhany most nagyon jól esne. Felkaptam a cuccaimat és elindultam a fürdősátrak felé.
A zuhany tényleg jó volt és legalább rendesen át tudtam gondolni a dolgokat. Eszembe jutott milyen volt itt az első fürdésem. Krisz elcsórta a ruháimat, én meg persze rohadt pipa lettem, mert Ő egy dologhoz nagyon értett: Hogyan csessze fel az agyam. Annyira hiányzott, hogy az hihetetlen, pedig csak 28órája volt az utolsó veszekedésünk. Ahogy engedtem magamra a vizet vissza Hallottam Bálint hangját tegnapról " Ugye tudod, hogy ez volt az utolsó húzásod?" Mért küldik el egy ártatlan kis kajacsata miatt? Nem is csinált más balhét. Először nem értettem, de most rájöttem: Krisz több éve ebbe a táborba jár nyaralni. Biztos csinált más dolgokat. Jó elismerem ehhez nem kellett volna ilyen sokat gondolkodni, de nézd el nekem, mivel tegnap sokkos állapotban voltam és most reggel van. Nem mindig vagyok okos. Azonnal cselekednem kellett, ha nem akartam, hogy miattam rúgják ki a szerencsétlent.
Gyorsan felöltöztem és rohantam, hogy még reggeli előtt beszéljek vele. Elég egyszerűnek tűnt, csak be kellett volna kopognom. Az egészben az volt a bökkenő, hogy nem mertem. A tetőablakon nem akartam bejutni, tekintettel a múltkor történtekre, amikor is nem a legépebb állapotban jutottam el a tetőig. Éppen emeltem a kezem, hogy kopogjak, amikor eszembe jutott: Az is lehet, hogy nincs itt. Lehet, hogy már el is ment. Basszus mit csináljak? Estem pánikba rögtön. Na ezért nem jó, ha gondolkodom. Majdnem feladtam, de meghallottam a hangját bentről- ezek szerint nem olyan jó szigetelésűek ezek a kunyhók. Nem nekem szólt, hanem valakivel beszélt. Rájöttem, hogy telefonon mert a másik fél hangját nem hallottam, hacsak nem őrült meg, mert akkor magában beszélt.
- Te is jössz? - a hangja lágy volt. Még Sosem Hallottam így beszélni. - Én is szeretlek, tudod adni egy kicsit Petrát?
Mi a szent szar? Ez a srác egy nő faló vagy mi? Mert nem hinném, hogy egy fiúnak mondta az Sz betűs szót. És kifejezetten furcsán hangzik, ha egy srác neve Petra. Na jó én végeztem ezzel a csávóval! Tőlem akár elküldhetik a föld mélyére is, akkor se lesz bűntudatom miatta, ha már két ribanc is várja otthon!
- Nem anya, tényleg én vagyok a felelős az egész kaja ügy miatt - oh, hogy az egyik akit leribiztem az az anyja... Jó de akkor is a másik biztos nem az anyja. - Mikor jöttök? - Hallottam újból Krisz hangját - Jó addigra összepakolok. Szeretlek. - hallottam, ahogy az ajtó felé lépked én meg nem tudtam hova menni, mert ledermedtem. Kinyílt az ajtó és Krisz meglepett fejével találtam szembe magam. Vagyis a mellkasával, mert olyan magas, hogy gyorsan fel kellett emelnem a fejem ahhoz, hogy lássam az arcát. Nagyjából én is valami idióta fejet vághattam, mert elnevette magát.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte, én meg még annyira sokkos állapotban lehettem a sok csajai miatt, hogy teljesen meggondolatlanul cselekedtem.
- Kinek mondtad hogy szeretlek? - csúszott ki a számon akaratlanul, mire ha lehet Krisz még értetlenebb fejet vágott.
- Az anyámnak?
- Azt tudom, de előtte? - jesszusom én tényleg bediliztem! Ennél szánalmasabb már nem is lehetnék...
- Jaaa, a húgomnak - mondta természetesen - Amúgy meg mit kémkedsz utánam?
- Én nem kémkedek! - akadtam ki rögtön.
- Nyugi, nem kell felkapni a vizet, csak vicceltem - nevetett, de ez a nevetés nagyon más volt. Nyugodt és nem tudom... egyszerűen más.
- Oké, de nálad sosem lehet tudni, mikor gondolod komolyan a dolgaidat, szal jogosan kaptam fel a vizet - mondtam megnyugodva.
- Na akkor, mért is vagy itt? - váltott témát, hirtelen én meg megint hülye kérdést tettem fel.
- Jó, ez most tényleg nem vicces. Mire készülsz?
- Hogy hogy mire készülök? - értetlenkedett, én meg kezdtem eléggé hülyén érezni magam, pedig még csak hét óra volt, de ha már égetem magam akkor folytassuk magas hőfokon.
- Tök kedves vagy velem, ami nem szoktál lenni. Inkább egy arrogáns, beképzelt, bunkó vagy - ne kérdezzétek mért csinálom ezt, mert én se tudom. Eredetileg bocsánatot jöttem kérni és segíteni neki, hogy ne küldjék el. Valamiért nekem sose sikerül az eredeti tervnél maradnom.
- Mért, már kedves sem lehetek? - mosolygott rám, amitől kirázott a hideg.
- De csak furi - néztem a szemébe, amin csak most vettem észre, hogy ha a nap belevilágít akkor zöldes. Nagyon szép...
- Legyek bunkó? - kérdezte nekidőlve az ajtónak, amitől az oldalán fentebb csúszott a pólója és kilátszott a hasizma. Azt hittem ott helyben össze esek.
- Nem, ez most így jó - mondtam, miközben néztem a hasizmait. Lányból vagyok na.
- Veszem észre - nevetett. Olyan édes volt!
- He? - kaptam észbe és gyorsan visszatereltem a tekintetemet a szemére, amivel nagyjából ugyanolyan hatást ért el, mint a kockáival, de nyugton maradtam és nem rohantam le azonnal.
- Semmi - nevetett ki ismét, de ez nem gúnyos nevetés volt, hanem még mindig az a furcsa - Neked nem reggeli tornán kéne lenned? - érdeklődött.
- Még nincs és egyébkéntis, mindig elszoktam lógni.
- Húúú, akkor jó sok zálogod lehet - nézett elismerően.
- Nem olyan sok - mutattam fel a csuklómat, ami a tábor elején még tele volt karkötőkkel, ma már viszont alig van rajta - De azért remélem, vissza kapom őket.
- Ja. Én is. Tök jól néztek ki a kezeden - oké, én ezt most jól hallottam? Krisz megdicsérte a karkötőimet?
- Aha... - nem tudtam mit hozzá szólni. Ha ez most a Facebook lenne, akkor tuti, hogy nem néztem volna meg az üzenetet és később kitaláltam volna egy hazugságot, mondjuk: "Bocsi, de épp az anyám haját tartottam, mert beteg". De itt, muszáj volt valamit mondanom - Öhöm... Köszi.
- Na mért is vagy itt? Mert ezt a kis részletet elfelejtetted közölni - váltott megint témát, aminek iszonyúan örültem, mert kezdett nagyon kínos lenni a helyzet.
- Azért jöttem, hogy beszéljek veled.
2015. május 1., péntek
Halihóóóóó
Sziasztok Emberkéééék ! Bocsi, hogy nem volt rész, de a múlthét előtti hétvégén, véletlenül leöntöttem festékkel a kémia füzetemet és az egészet újra kellett írnom, amit a két hétvégén sikerült is. Ha nem hiszitek el, a mellékelt kép bizonyítja:
Na most már csak annyi, hogy ma lesz rész, kb 5 óra múlva azaz 12 órakörül és annak örömére, hogy most itt kipofáztam magam, a résznél nem fogok dumálni.
Ja és arról, hogy legyen-e 2. évad/rész (kinek hogy tetszik), szerintem lesz, mert szétdurran az agyam az ötletektől, ráadásul van aki ezt még fokozza és még több ötletekkel bombáz....
Na puszi mindenkinek és 12kor jövök.
happy hippie <3
Ja és arról, hogy legyen-e 2. évad/rész (kinek hogy tetszik), szerintem lesz, mert szétdurran az agyam az ötletektől, ráadásul van aki ezt még fokozza és még több ötletekkel bombáz....
Na puszi mindenkinek és 12kor jövök.
happy hippie <3
2015. április 11., szombat
Seventeenth
Hali Emberkék!
- Na mizújs? - pattant le mellém Nó egy farönkre.
- Semmi - válaszoltam, majd visszatértem előző tevékenységemhez és bámultam a tüzet.
- Naaa, ne már! Ebéd óta nem beszéltünk rendesen. Még csak lese szúrtál, hogy elrontottam Krisz megalázását. Vacsoránál is csak arra volt időd, hogy kiborítsd a bilit. Hallod, hogy az mekkora nagy volt! - csapott a combomra és lepöckölt a válláról egy sajt darabot.
- Nem csináltál semmi rosszat. Az én hibám, mert visszacsókoltalak. - hadartam gyorsan és talpra ugrottam.
- Nem, nekem nem kellet volna megcsókolni téged. Hülyeség volt. - magyarázta - Pont most öntötted ki a szíved én meg letámadlak. Ez nem valami diplomatikus megoldás - nevetett kényszeredetten.
- Hát ez igaz - szögeztem le - De azt se mondhatjuk, hogy nem volt jó, mert az volt. Csak... - megakadtam. Nem tudtam hogyan közöljem vele: a csókja nem jelentett semmit.
- Csak nem volt meg a szikra - fejezte be helyettem, aminek nagyon örültem.
- Pontosan! Vagyis igazából a tűzijáték nem volt meg, de mindegy - helyeseltem.
- Tessék? - kérdezte furcsán.
- Semmi, semmi. Általában szoktam hülyeségeket mondani - legyintettem és felé fordultam - Barátok? - kérdeztem reménykedve.
- Barátok - mosolygott rám. Felállt és magához húzva megölelt, amit boldogan viszonoztam.
Elköszöntem tőle és elkezdtem visszafelé sétálni. Néha meg álltam, mert miután otthagytam Dávidot, Krisszel való veszekedésem őrületes tempóban tört utat magának a fejemben, hogy az össze boldogsághormonomat elpusztítsa. Minden egyes szava tűzként égett az emlékezetemben és nem volt víz, hogy eloltsam. Össze-vissza bolyongtam dühösen gondolkodva a történteken. Legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy mindent elmagyarázzak neki, de túl büszke voltam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy én törjek meg először. Majd Ő bocsánatot kér! Mi vagyok én egy sajnálom élő képeslap? Végül is a meggyötört arcot nem kell vágnom, az már ott van a fejemen. Lehet, hogy elfogadná... Oké elég a mindenféle hülyeség összehordásból, még le kell csesznem Nót, hogy nem teljesítette a feladatát! Na jó nem cseszem le. Végül is nem ő tehet róla, hogy a hangommal mindenkit elkápráztattam. És amúgy is már nem érdemes Krisszen bosszút állni. Már nem. A kettőnk ügyét lerendeztük. Eléggé egyértelműen azt hiszem. Sóhajtottam egy hatalmasat és folytattam az utamat kifelé az erdőből.
Éppen időben értem az étkezőhöz, pont akkor szólalt meg a vacsorához hívó gong. Nó már a helyünkön ült és hevesen integetett felém, én meg a sorban állva vissza intettem neki. Gyorsan felkaptam egy tálcát, majd elvettem a tál spagettim, amit az egyik konyhás adott át nekem. Mosolyt erőltetve magamra elkezdtem Noémi felé sétálni, de... nem értem el odáig. Legalábbis nem úgy ahogy szerettem volna, mert véletlenül belerúgtam valamibe ( valszeg egy asztallábában ) és elvesztettem az egyensúlyomat. Ennek az lett a következménye, hogy a spagettim a tálcámmal együtt kirepült a kezemből és mind Krisz fején landolt. egy teljes örökkévalóságig csend volt az egész sátorban. Mindenki a reakcióját leste, amit nem is olyan későn meg is tapasztalhattam.
- Te meg mi a francot csinálsz? - Oké sajnálom, de nem tudtam komolyan venni. Így nem, hogy egy tál spagetti ott kuporgott a fején. Láthatta rajtam a kitörni készülő nevetést, mert megfogta a fején lévő kupacot és az arcomba dobta.
- Mi a szar? - most az egyszer nem szólt bele, hogyan beszélek, csak önelégülten vigyorgott. A többiek minket figyeltek feszülten, nem tudták mit lépünk következőnek. Megtudom érteni őket. Néha még magamat is meglepem pár dologgal.
- Ez csak spagetti - közölte velem Kira nagyon "okosan".
- Na neeeeee - néztem rá nagy szemekkel, mintha nem tudnám, hogy az arcomon az elöbb egy marék spagetti landolt.
- Pedig jobb ha elhiszed - nézett még mindig azzal a tudálékosnak szánt fejével - És jobb ha tudod, nemáll jól - a mosolyát inkább hasonlítanám vicsorgáshoz, pedig ezt eddig csak az orvosoknál tapasztaltam. Annyira feldühödtem, hogy az összes tésztát, ami a tányérján volt az arcába borítottam.
- Áááááh - sipákolta - Te meg mi a francot képzelsz magadról?!
- Hidd el többet mint hinnéd és mind igaz - néztem rá lesújtóan, de nem sokáig mert vissza dobott. Ekkor érte el a mi kis vitánk azt a pontot, amikor egy nagyon eszes elüvöltötte magát:
- KAJACSATAAAAAAAAA!!!!!!! - és a vele szembelévő mellkasára dobta a saját kajáját. Kész. Ennyi kellett ahhoz, hogy kitörjön a háború. Mindenki mindenki ellen. Senki nem úszta meg legalább egy marék tészta nélkül. Mi hárman először döbbenten néztük, hogy mit váltottunk ki a tömegből, de miután megkaptam az első dobást a hátamra, nem hagytam annyiban: vissza dobtam. Mindenkit beborított a kaja. Érdekes látványt nyújthattunk, mint valami majom ketrecben etetéskor és ez nem állt messze a valóságtól. Észre se vettem, hogy a konyhások s beálltak, addig amíg a pult irányából nem kaptam egy találatot. Furcsának találtam, hogy középkorú nők kajával dobálóznak, de végül is vicces volt. Éppen egy nagy marék spagetti elől hajoltam el, amikor Bálint ordította el magát.
- Mi folyik itt? - tudtam, hogy nem teljesen ezt akarta mondani, hanem még valami oda illő szép kis káromkodást. Egyszerre hallgattunk el. Vagyis nem teljesen mert még hallottunk egy halk wáááááááá-t és egy tál tészta Bálint vállára esett. Majdnem elröhögtem magam, de csak majdnem. Lehunyta a szemét, majd felnézett. - Ki kezdte ezt az egészet? - hangja ingerült volt és a kis szemetek egyszerre mutattak rám és Krisszékre.
- Nem én kezdtem! - sikkantotta Kira.
- Nem is én - mondtuk egyszerre Krisszel és dühösen egymásra néztünk. Ez annyira nem hatotta meg Bálintot, mert újra kérdezett minket.
- Ki dobott először? - a hangából ki lehetett venni, hogy most már ne szórakozzunk vele.
- Ez egyszerű - mondtam - Krisz dobott először.
- Igaz ez? - nézett Bálint Kriszre.
- Igen - hajtotta le a fejét.
- Ugye tudod, hogy ez volt az utolsó húzásod? - értetlenül néztem felváltva rájuk. Milyen utolsó húzás?
- Igen - nézett bele Bálint szemébe.
- Akkor remélem tudod mi a dolgod. Takaríts ki és pakold össze a cuccodat, holnap telefonálok a szüleidnek.
- Mi a szar? - lepődtem meg, mire Krisz rám nézett.
- Hercegnő, nem beszélünk csúnyán - kisétált a sátorból én meg ott maradtam a többiekkel totál megdöbbenve.
- Naaa, ne már! Ebéd óta nem beszéltünk rendesen. Még csak lese szúrtál, hogy elrontottam Krisz megalázását. Vacsoránál is csak arra volt időd, hogy kiborítsd a bilit. Hallod, hogy az mekkora nagy volt! - csapott a combomra és lepöckölt a válláról egy sajt darabot.
- Krisz elmegy - fordultam felé letörten, majd bámultam tovább a tüzet.
Szóval, ahogy ígértem itt van a rész és itt van a második blogom linkje is: http://megszoksz.blogspot.hu/ Remélem tetszeni fog igyekszem hozni arra is rendszeresen a részeket. Jó olvasást. Ja és még mindig kéne valahogy jelezni, hogy legyen-e második rész, mert eddig csak egy vissza jelzést kaptam, aminek nagyon örülök, de egy ember nem mindig tud meggyőzni, bár lehet, hogy sikerül. Na mindegy is, jöjjön a tizenhetedik rész!
- Na mizújs? - pattant le mellém Nó egy farönkre.- Naaa, ne már! Ebéd óta nem beszéltünk rendesen. Még csak lese szúrtál, hogy elrontottam Krisz megalázását. Vacsoránál is csak arra volt időd, hogy kiborítsd a bilit. Hallod, hogy az mekkora nagy volt! - csapott a combomra és lepöckölt a válláról egy sajt darabot.
pár órával ezelőtt...
Olyan hirtelen történt az egész, hogy időm sem volt felfogni. Automatikusan visszacsókoltam. Annyira jól csókolt! Mint egy isten. Na jó ezt a srácot nem tudom mihez hasonlítani. Teljesen elvesztem. Egy másik világban voltam... De nem volt semmi tűzijáték. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Dávid lehunyt szemmel csókol. Kicsit megijedtem, hogy egy ilyen rendes srác szája az enyémre van tapadva, ráadásul még jól is csinálja, de én nem érzek semmit. SEMMIT. Komolyan egy teáskanálnak több érzése lehetett abban a pillanatban mint nekem. Elhúzódtam. Dávid érdeklődve figyelt, majd megtörte a csendet.
- Bocs nem kellett volna... - nem hagytam, hogy befejezze.- Nem csináltál semmi rosszat. Az én hibám, mert visszacsókoltalak. - hadartam gyorsan és talpra ugrottam.
- Nem, nekem nem kellet volna megcsókolni téged. Hülyeség volt. - magyarázta - Pont most öntötted ki a szíved én meg letámadlak. Ez nem valami diplomatikus megoldás - nevetett kényszeredetten.
- Hát ez igaz - szögeztem le - De azt se mondhatjuk, hogy nem volt jó, mert az volt. Csak... - megakadtam. Nem tudtam hogyan közöljem vele: a csókja nem jelentett semmit.
- Csak nem volt meg a szikra - fejezte be helyettem, aminek nagyon örültem.
- Pontosan! Vagyis igazából a tűzijáték nem volt meg, de mindegy - helyeseltem.
- Tessék? - kérdezte furcsán.
- Semmi, semmi. Általában szoktam hülyeségeket mondani - legyintettem és felé fordultam - Barátok? - kérdeztem reménykedve.
- Barátok - mosolygott rám. Felállt és magához húzva megölelt, amit boldogan viszonoztam.
Elköszöntem tőle és elkezdtem visszafelé sétálni. Néha meg álltam, mert miután otthagytam Dávidot, Krisszel való veszekedésem őrületes tempóban tört utat magának a fejemben, hogy az össze boldogsághormonomat elpusztítsa. Minden egyes szava tűzként égett az emlékezetemben és nem volt víz, hogy eloltsam. Össze-vissza bolyongtam dühösen gondolkodva a történteken. Legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy mindent elmagyarázzak neki, de túl büszke voltam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy én törjek meg először. Majd Ő bocsánatot kér! Mi vagyok én egy sajnálom élő képeslap? Végül is a meggyötört arcot nem kell vágnom, az már ott van a fejemen. Lehet, hogy elfogadná... Oké elég a mindenféle hülyeség összehordásból, még le kell csesznem Nót, hogy nem teljesítette a feladatát! Na jó nem cseszem le. Végül is nem ő tehet róla, hogy a hangommal mindenkit elkápráztattam. És amúgy is már nem érdemes Krisszen bosszút állni. Már nem. A kettőnk ügyét lerendeztük. Eléggé egyértelműen azt hiszem. Sóhajtottam egy hatalmasat és folytattam az utamat kifelé az erdőből.
Éppen időben értem az étkezőhöz, pont akkor szólalt meg a vacsorához hívó gong. Nó már a helyünkön ült és hevesen integetett felém, én meg a sorban állva vissza intettem neki. Gyorsan felkaptam egy tálcát, majd elvettem a tál spagettim, amit az egyik konyhás adott át nekem. Mosolyt erőltetve magamra elkezdtem Noémi felé sétálni, de... nem értem el odáig. Legalábbis nem úgy ahogy szerettem volna, mert véletlenül belerúgtam valamibe ( valszeg egy asztallábában ) és elvesztettem az egyensúlyomat. Ennek az lett a következménye, hogy a spagettim a tálcámmal együtt kirepült a kezemből és mind Krisz fején landolt. egy teljes örökkévalóságig csend volt az egész sátorban. Mindenki a reakcióját leste, amit nem is olyan későn meg is tapasztalhattam.
- Te meg mi a francot csinálsz? - Oké sajnálom, de nem tudtam komolyan venni. Így nem, hogy egy tál spagetti ott kuporgott a fején. Láthatta rajtam a kitörni készülő nevetést, mert megfogta a fején lévő kupacot és az arcomba dobta.
- Mi a szar? - most az egyszer nem szólt bele, hogyan beszélek, csak önelégülten vigyorgott. A többiek minket figyeltek feszülten, nem tudták mit lépünk következőnek. Megtudom érteni őket. Néha még magamat is meglepem pár dologgal.
- Ez csak spagetti - közölte velem Kira nagyon "okosan".
- Na neeeeee - néztem rá nagy szemekkel, mintha nem tudnám, hogy az arcomon az elöbb egy marék spagetti landolt.
- Pedig jobb ha elhiszed - nézett még mindig azzal a tudálékosnak szánt fejével - És jobb ha tudod, nemáll jól - a mosolyát inkább hasonlítanám vicsorgáshoz, pedig ezt eddig csak az orvosoknál tapasztaltam. Annyira feldühödtem, hogy az összes tésztát, ami a tányérján volt az arcába borítottam.
- Áááááh - sipákolta - Te meg mi a francot képzelsz magadról?!
- Hidd el többet mint hinnéd és mind igaz - néztem rá lesújtóan, de nem sokáig mert vissza dobott. Ekkor érte el a mi kis vitánk azt a pontot, amikor egy nagyon eszes elüvöltötte magát:
- KAJACSATAAAAAAAAA!!!!!!! - és a vele szembelévő mellkasára dobta a saját kajáját. Kész. Ennyi kellett ahhoz, hogy kitörjön a háború. Mindenki mindenki ellen. Senki nem úszta meg legalább egy marék tészta nélkül. Mi hárman először döbbenten néztük, hogy mit váltottunk ki a tömegből, de miután megkaptam az első dobást a hátamra, nem hagytam annyiban: vissza dobtam. Mindenkit beborított a kaja. Érdekes látványt nyújthattunk, mint valami majom ketrecben etetéskor és ez nem állt messze a valóságtól. Észre se vettem, hogy a konyhások s beálltak, addig amíg a pult irányából nem kaptam egy találatot. Furcsának találtam, hogy középkorú nők kajával dobálóznak, de végül is vicces volt. Éppen egy nagy marék spagetti elől hajoltam el, amikor Bálint ordította el magát.
- Mi folyik itt? - tudtam, hogy nem teljesen ezt akarta mondani, hanem még valami oda illő szép kis káromkodást. Egyszerre hallgattunk el. Vagyis nem teljesen mert még hallottunk egy halk wáááááááá-t és egy tál tészta Bálint vállára esett. Majdnem elröhögtem magam, de csak majdnem. Lehunyta a szemét, majd felnézett. - Ki kezdte ezt az egészet? - hangja ingerült volt és a kis szemetek egyszerre mutattak rám és Krisszékre.
- Nem én kezdtem! - sikkantotta Kira.
- Nem is én - mondtuk egyszerre Krisszel és dühösen egymásra néztünk. Ez annyira nem hatotta meg Bálintot, mert újra kérdezett minket.
- Ki dobott először? - a hangából ki lehetett venni, hogy most már ne szórakozzunk vele.
- Ez egyszerű - mondtam - Krisz dobott először.
- Igaz ez? - nézett Bálint Kriszre.
- Igen - hajtotta le a fejét.
- Ugye tudod, hogy ez volt az utolsó húzásod? - értetlenül néztem felváltva rájuk. Milyen utolsó húzás?
- Igen - nézett bele Bálint szemébe.
- Akkor remélem tudod mi a dolgod. Takaríts ki és pakold össze a cuccodat, holnap telefonálok a szüleidnek.
- Mi a szar? - lepődtem meg, mire Krisz rám nézett.
- Hercegnő, nem beszélünk csúnyán - kisétált a sátorból én meg ott maradtam a többiekkel totál megdöbbenve.
Pár órával később...
Elgondolkodva baktattam a tábortűzhöz ( komolyan, ma szinte egész nap gondolkodtam, megfogok őrülni! ) és közben a lábamat bámultam, ahogy lépkedtem. Leültem a tűzhöz egy farönkre és belebámultam a sárgán csapkodó lángokba.
- Na mizújs? - pattant le mellém Nó egy farönkre.
- Semmi - válaszoltam, majd visszatértem előző tevékenységemhez és bámultam a tüzet.- Naaa, ne már! Ebéd óta nem beszéltünk rendesen. Még csak lese szúrtál, hogy elrontottam Krisz megalázását. Vacsoránál is csak arra volt időd, hogy kiborítsd a bilit. Hallod, hogy az mekkora nagy volt! - csapott a combomra és lepöckölt a válláról egy sajt darabot.
- Krisz elmegy - fordultam felé letörten, majd bámultam tovább a tüzet.
2015. április 10., péntek
Sixteenth
Hali Emberkék! Tegnap akartam részt hozni, de amint látjátok ez nem sikerült, mert fáj(t) a fejem. Ma viszont hoztam részt és igaz kicsit rövid, de ezt is kínszenvedős volt összehozni, mivel nálam nem hat az aspirin. Jó béna vagyok mi? :D Holnap viszont hozom a kövit és új blogot is nyitok majd belinkelem, mert ezt a blogot hamarosan befejezem. Gondolkodtam második részben, de azt nektek kell eldöntenetek, hogy akarjátok-e, mert nekem vannak ötleteim. Na jó olvasást!
Puszi: Happy Hippie <3
- Ez nagy volt Hercegnő! - jött oda Krisz.
- Tudom. A sulimban nagyjából minden héten csináltam ilyet. - ami persze nem igaz, mivel a suliban ahová járok eléggé korlátolt a diákok szabadsága. De ugye, amiről nem tud az nem fáj. Nem mintha ez olyan nagy dolog lenne, na mindegy.
- Oké, látom dühös vagy ...
- Óóó, én egyáltalán nem vagyok dühös - na jó talán egy kicsit. De nem tehetek róla! Nó volt annyira hülye, hogy elkezdett táncolni miközben én eltereltem a figyelmet róla! Csak annyit kellett volna megtennie, hogy ráborítja azt a rohadt főzeléket ennek a hülye gyerek fejére! Ahhj utálom a tökfőzeléket!!
- Azt látom. Mi dühített fel ennyire?- aggodalmaskodott. Értem! Aggodalmaskodott. Ráadásul ÉRTEM! Hát nem arany... Nem basszus most dühösnek kellene lennem rá! Bakker magamban vitatkozok. Totál meghülyültem.
- Nem nincs gond- próbáltam közömbös hangon válaszolni, de úgy látszik nem nyugtattam meg vele.
- Figyelj. Most tényleg nincs semmi baj?- nézett mélyen a szemembe. Azokkal a gyönyörű kék színű íriszeivel. Ha tényleg létezik élet a halál után, akkor én ugyanilyen szemeket akarok, hogy ne nekem kelljen mindig lesütnöm a szemem, ha belenéz, hanem neki. Úúú, bakker mennyire élvezném...
- Nincs! Fogd már föl, hogy nincs! - oké, ezzel a kirohanással magamat is megleptem, de ha már elkezdtem...- Elegem van, hogy úgy bánsz velem, mintha valamelyik régi játékod lennék, akit folyton előveszel, ha épp nincs senki más akivel szórakozhatsz! - üvöltöztem, de ez most nem zavart, mivel senki nem volt bent rajtunk kívül. Csak a konyhás nénik, de nekik is kell valami pletykálni való.
Kriszen eléggé látszott, hogy megleptem ezzel a kirohanással, viszont annyira nem, hogy ne szóljon vissza.
- Oh bocsánat, hogy belegázoltam az érzéseidbe Mrs. Doktor úr! Nem csak nekem kéne elraknom a játékaimat! - belerúgott az egyik asztalba, ami nyikorogva kereste az egyensúlyát. - Tudod mi a vicces? - kérdezte, de én úgy éreztem ez egyáltalán nem lesz az. - Hogy vacsora előtt vettem rá magam, hogy beszéljek veled. - elkeseredve túrt a hajába, én meg szintén elkeseredve megkérdeztem
- Mir... Miről akartál velem beszélni? - nyeltem egy nagyot miközben az egyik karkötőmmel babráltam.
- Már nem fontos - nézett megint a szemembe, de most nem láttam semmi fényt benne, vagy megbánást. Csak a saját mini hasonmásomat, aki nem nézett ki valami jól.
- De lehet, hogy fontos! - erősködtem, szerintem hiába, de egy próbát megért.
- Nekem nem lehet kell, hanem biztos. Sajnos ezt most már nem érzem. - megfordult és elkezdett kifele sétálni talán az életemből is.
- Krisz várj! - nyúltam utána.
- Mire? Hogy újra bosszút állj rajtam? - hangjában megvetés volt, amitől én annyira dühös lettem!
- Nem arra, hogy elmondjam nekem Sosem volt fontos- olyan közömbösen ahogy csak tudtam belenéztem a gyönyörű kék szemeibe,- amikből nem tudtam sohasem kiolvasni semmit még most sem- és elengedtem. Szó szerint, mivel a karját fogtam.
- Jól van. - mondta lazán. Nem hiszem el most szakítottunk ez meg nem érez semmit! Oké igazából nem is jártunk, de akkor is! Nem hagyhattam, hogy az övé legyen az utolsó szó.
- Jó! - mondtam dühösen.
- Rendben - ezek szerint egy kicsit hasonlítunk. Mindketten makacsok vagyunk.
- Jól van! - gyorsan, hogy ne legyen ideje válaszolnia kirohantam a sátorból.
Semmi mást nem akartam csinálni, csak valahova elbújni és kidühöngni magam. Legszívesebben szét vertem volna mindet. És még neki állt fentebb! Ő játszott folyamatosan velem nem én! Én csak... Ki csesztem vele, amint volt rá alkalmam. Nem tehetek róla, hogy ez a kedvenc sportágam!
Tudtam, hogy csak egy helyen tudom kimosni a fejem. A fánál. Tempósan elindultam be az erdőbe, pár pillanat múlva eszre vettem, hogy már futok. Nem bántam mert jól esett. Beértem és megláttam valakit a fánál. Gyorsan kilihegtem magam, majd odamentem.
- Hát te? - kérdeztem kifulladva a futástól. Látszik, hogy semmit nem sportoltam a nyáron. De hát szünet van nem?
- Gondolkodtam. - nézett fel rám mosolyogva, ezzel megvillantva tökéletes fogsorát.
- Hogyan tudnád előállítani a rák ellenszerét? - néztem rá kimerülten a sok veszekedés és futás miatt.
- Nem - nevetett és megpaskolta a mellette lévő helyet.
- Akkor fogalmam sincs min gondolkodhat egy orvos - ültem le mellé és a hátamat a hatalmas kemény törzsnek nyomtam. Mármint a fatörzsnek. Dávidnak is hatalmas kemény törzse van, csak neki az izomtól nem pedig attól, hogy fából van.
- És téged mi szél hozott ide? - kérdezte mit sem sejtve.
- Ááá, csak kiborultam - legyintettem egyet, de közben görcsbe rándult a gyomrom és elszorult a torkom.
- Mi borított ki ennyire, hogy futottál mint akit üldöznek? - még mindig mosolygott.
- Senki érdekes - erőltettem én is mosolyt az arcomra.
- Áá, szóval fiú volt - nemtom hogyan találta ki, de mindegy - Figyelj, nekem nyugodtan elmondhatod - nézett mélyen a szemembe, amit nem kellett most lesütnöm.
- Csak untatnálak - legyintettem ismét és fel álltam, hogy induljak.
- Te? Soha nem untatnál - fogta meg a karom és rántott vissza.
- Oké, tényleg akarod hallani? - bólintott, hogy igen, felé fordultam és belekezdtem - Szóval az úgy volt...- kész Ennyi kellett, hogy meggyőzzön. Nem tudom mért, talán mert őt érdekeltem és nem akart kicseszni velem, vagy azért mert úgy nézett ki mint egy isten. A lényeg, hogy kiöntöttem neki a lelkem. - ... És Noémi miatt az egész tervem romba dőlt. Utána a sráccal nagyon durván összevesztünk. Basszus és még neki állt fentebb, hogy én játszottam az érzéseivel meg...- nem tudtam befejezni, mert hirtelen magához rántott és megcsókolt.
Puszi: Happy Hippie <3
- Ez nagy volt Hercegnő! - jött oda Krisz.
- Tudom. A sulimban nagyjából minden héten csináltam ilyet. - ami persze nem igaz, mivel a suliban ahová járok eléggé korlátolt a diákok szabadsága. De ugye, amiről nem tud az nem fáj. Nem mintha ez olyan nagy dolog lenne, na mindegy.
- Oké, látom dühös vagy ...
- Óóó, én egyáltalán nem vagyok dühös - na jó talán egy kicsit. De nem tehetek róla! Nó volt annyira hülye, hogy elkezdett táncolni miközben én eltereltem a figyelmet róla! Csak annyit kellett volna megtennie, hogy ráborítja azt a rohadt főzeléket ennek a hülye gyerek fejére! Ahhj utálom a tökfőzeléket!!
- Azt látom. Mi dühített fel ennyire?- aggodalmaskodott. Értem! Aggodalmaskodott. Ráadásul ÉRTEM! Hát nem arany... Nem basszus most dühösnek kellene lennem rá! Bakker magamban vitatkozok. Totál meghülyültem.
- Nem nincs gond- próbáltam közömbös hangon válaszolni, de úgy látszik nem nyugtattam meg vele.
- Figyelj. Most tényleg nincs semmi baj?- nézett mélyen a szemembe. Azokkal a gyönyörű kék színű íriszeivel. Ha tényleg létezik élet a halál után, akkor én ugyanilyen szemeket akarok, hogy ne nekem kelljen mindig lesütnöm a szemem, ha belenéz, hanem neki. Úúú, bakker mennyire élvezném...
- Nincs! Fogd már föl, hogy nincs! - oké, ezzel a kirohanással magamat is megleptem, de ha már elkezdtem...- Elegem van, hogy úgy bánsz velem, mintha valamelyik régi játékod lennék, akit folyton előveszel, ha épp nincs senki más akivel szórakozhatsz! - üvöltöztem, de ez most nem zavart, mivel senki nem volt bent rajtunk kívül. Csak a konyhás nénik, de nekik is kell valami pletykálni való.
Kriszen eléggé látszott, hogy megleptem ezzel a kirohanással, viszont annyira nem, hogy ne szóljon vissza.
- Oh bocsánat, hogy belegázoltam az érzéseidbe Mrs. Doktor úr! Nem csak nekem kéne elraknom a játékaimat! - belerúgott az egyik asztalba, ami nyikorogva kereste az egyensúlyát. - Tudod mi a vicces? - kérdezte, de én úgy éreztem ez egyáltalán nem lesz az. - Hogy vacsora előtt vettem rá magam, hogy beszéljek veled. - elkeseredve túrt a hajába, én meg szintén elkeseredve megkérdeztem
- Mir... Miről akartál velem beszélni? - nyeltem egy nagyot miközben az egyik karkötőmmel babráltam.
- Már nem fontos - nézett megint a szemembe, de most nem láttam semmi fényt benne, vagy megbánást. Csak a saját mini hasonmásomat, aki nem nézett ki valami jól.
- De lehet, hogy fontos! - erősködtem, szerintem hiába, de egy próbát megért.
- Nekem nem lehet kell, hanem biztos. Sajnos ezt most már nem érzem. - megfordult és elkezdett kifele sétálni talán az életemből is.
- Krisz várj! - nyúltam utána.
- Mire? Hogy újra bosszút állj rajtam? - hangjában megvetés volt, amitől én annyira dühös lettem!
- Nem arra, hogy elmondjam nekem Sosem volt fontos- olyan közömbösen ahogy csak tudtam belenéztem a gyönyörű kék szemeibe,- amikből nem tudtam sohasem kiolvasni semmit még most sem- és elengedtem. Szó szerint, mivel a karját fogtam.
- Jól van. - mondta lazán. Nem hiszem el most szakítottunk ez meg nem érez semmit! Oké igazából nem is jártunk, de akkor is! Nem hagyhattam, hogy az övé legyen az utolsó szó.
- Jó! - mondtam dühösen.
- Rendben - ezek szerint egy kicsit hasonlítunk. Mindketten makacsok vagyunk.
- Jól van! - gyorsan, hogy ne legyen ideje válaszolnia kirohantam a sátorból.
Semmi mást nem akartam csinálni, csak valahova elbújni és kidühöngni magam. Legszívesebben szét vertem volna mindet. És még neki állt fentebb! Ő játszott folyamatosan velem nem én! Én csak... Ki csesztem vele, amint volt rá alkalmam. Nem tehetek róla, hogy ez a kedvenc sportágam!
Tudtam, hogy csak egy helyen tudom kimosni a fejem. A fánál. Tempósan elindultam be az erdőbe, pár pillanat múlva eszre vettem, hogy már futok. Nem bántam mert jól esett. Beértem és megláttam valakit a fánál. Gyorsan kilihegtem magam, majd odamentem.
- Hát te? - kérdeztem kifulladva a futástól. Látszik, hogy semmit nem sportoltam a nyáron. De hát szünet van nem?
- Gondolkodtam. - nézett fel rám mosolyogva, ezzel megvillantva tökéletes fogsorát.
- Hogyan tudnád előállítani a rák ellenszerét? - néztem rá kimerülten a sok veszekedés és futás miatt.
- Nem - nevetett és megpaskolta a mellette lévő helyet.
- Akkor fogalmam sincs min gondolkodhat egy orvos - ültem le mellé és a hátamat a hatalmas kemény törzsnek nyomtam. Mármint a fatörzsnek. Dávidnak is hatalmas kemény törzse van, csak neki az izomtól nem pedig attól, hogy fából van.
- És téged mi szél hozott ide? - kérdezte mit sem sejtve.
- Ááá, csak kiborultam - legyintettem egyet, de közben görcsbe rándult a gyomrom és elszorult a torkom.
- Mi borított ki ennyire, hogy futottál mint akit üldöznek? - még mindig mosolygott.
- Senki érdekes - erőltettem én is mosolyt az arcomra.
- Áá, szóval fiú volt - nemtom hogyan találta ki, de mindegy - Figyelj, nekem nyugodtan elmondhatod - nézett mélyen a szemembe, amit nem kellett most lesütnöm.
- Csak untatnálak - legyintettem ismét és fel álltam, hogy induljak.
- Te? Soha nem untatnál - fogta meg a karom és rántott vissza.
- Oké, tényleg akarod hallani? - bólintott, hogy igen, felé fordultam és belekezdtem - Szóval az úgy volt...- kész Ennyi kellett, hogy meggyőzzön. Nem tudom mért, talán mert őt érdekeltem és nem akart kicseszni velem, vagy azért mert úgy nézett ki mint egy isten. A lényeg, hogy kiöntöttem neki a lelkem. - ... És Noémi miatt az egész tervem romba dőlt. Utána a sráccal nagyon durván összevesztünk. Basszus és még neki állt fentebb, hogy én játszottam az érzéseivel meg...- nem tudtam befejezni, mert hirtelen magához rántott és megcsókolt.
2015. április 4., szombat
Fifteenth and Happy Easter!!!!!!!
Hali Emberkééééék! Na milyen a szünet? Remélem mind nagyon élvezitek. Képzeljétek gondolkodtam! (ezt néhányan majd nem fogjátok elhinni, de ez van. Néha én is gondolkodom :D) Rájöttem, hogy manapság minden átlagos tini lány, rászokott keresni kedvencére, akikről íródnak különböző fanfic-ek. Megtudom érteni, hiszen én is szoktam :) , DE ezeknek a fanfic-eknek több a nézettségük/olvasottságuk és az olyan blogok, akik nem sztárok elképzelt életéről írnak, vagy arról, hogy a főszereplő csaj/srác összejön az általa kedvelt celebbel, Nekik nehezebb egy kicsit. Félre ne értsetek, ezek a fanfic-ek jó, hogy vannak (én is olvasok párat), mivel ez mutatja, hogy a képzeletünk határtalan és megtanít minket reménykedni... ÚRISTEN ANDY BIERSACK MEGKÉRTE A KEZEM!!!! ... De az is lehet, hogy csak én gondolom így és ez egy nagy hülyeség, szóval nem dumálok tovább. Itt is van a Húsvéti ajándékom!
Puszi: Happy Hippie <3
A mindjárt ebéddel Bálint igazából azt takarta kifejezni, hogy még van egy óránk addig, de mindegy. Ezzel nem, nagyon foglalkoztam mert volt kb. fél órám kitalálni a bosszúmat. Az ötlet már kész volt, csak a kivitelezéssel akadt egy kis gondom, mivel Nó nem volt hajlandó elvállalni a neki szánt nagyszerű szerepet.
- Nem- szállt szembe velem.
- Naaaa, kérlek!- aki elment mellettünk, az kerek tízperce, (megnéztem az órámat)ugyanezt a párbeszédet hallhatta.
- Mit is kellene tennem? Mert ezt az apróságot elfelejtetted közölni, és ha már itt tartunk, a tervedet is.
- Juuuuujci, köcce- ugrottam a nyakába, mint egy idióta.
- Ne örülj ennyire, még bele sem egyeztem, hogy megcsinálom- ezt nagyon jól tudtam, de tehetségemnek köszönhetően ráfogom tudni venni, ebben biztos voltam.
- Szóval, csak annyi az egész, hogy ebédnél oda settenkedsz és ráborítod a kajádat -mondtam izgatottan.
- Oké - ez hamar ment. - Várj mi? - szólt meglepetten.
- Észre se fogják venni, mert te gyorsan ki surransz. - érveltem gyorsan.
- Velem akarod elvitetni a balhét? - kérdezte sértetten.
Jó beismerem ez nem szép tőlem, de ha belegondoltok az összes nagy Nő mással intézte el a piszkos munkát... Na jó ez nem egy díjnyertes érv.
- Dehogyis! Csak az orvos azt mondta, pihentessem a karom és beláthatod, hogy egy teli tányér megemelése, igen megerőltető tud lenni. - asszem hivatásos hazudozó leszek.
- Oh, igen az orvos. Hogy is hívják... Dávid? Mit mondott még azon kívül, hogy szeret gyúrni és ez alatt nem tésztát értek. - Hát lesz ez olyan könnyű.
- Hé, ne bántsd! - néztem rá mérgesen. Elismerem, kicsit nagy hatással voltak rám a Doktor úr izmai, de akkor is kedves volt velem és nem smacizott minden kis jött ment-el. - Különben is honnan tudsz te erről?
- Peti mesélte, hogy vele voltál az erdőben - vont vállat, majd izgatottan hozzá tette - És, hogy csókol?
- Nem csókolóztam vele - ráncoltam a homlokom.
- Óóó, akkor Ő egy olyan srác, aki nem csókol, csak csiná...
- Jesszusom, nem! - fojtottam bele a szót - Milyen filmeket nézel te lány!?
- Ez egy könyvben volt - monda.
- Akkor is! Hogy juthat ilyesmi az eszedbe? - háborodtam fel.
- Oh, de kis prűd valaki - nevetett ki. Kinevetett ENGEM.
- Nem vagyok prűd, csak itt elég sokan vannak ahhoz, hogy a...- akadtam meg - ... hogy az ilyet megbeszéljük - Jó, oké prűd vagyok, de biztos sokan mások is azok, szóval nincs semmi szégyellnivalóm. Sosem voltak komolyabb kapcsolataim csak egy,- de arról most nem beszélek- és nem is gondoltam a szexre úgy, hogy azt feltétlenül ki kell próbálnom. Nekem az egy olyan dolog volt, amit majd csinálok, ha úgy érzem. - Ejtsük a témát jó? Szóv...- kezdtem, de valaki nem akart témát váltani.
- Rájöttem valamire!- most Nó vágott a szavamba. - Te félsz a kapcsolatoktól!
- Nem! Na folytathatom amit elkezdtem? - kérdeztem idegesen.
- A-a. Ezt most muszáj kibeszélnünk. - vigyorgott mint a vadalma - Szóval mi is történt, ami miatt nem akarsz a szexről beszélni?
- Ne mond ki ilyen hangosan! - szidtam le.
- Jaj, Lív! Ez ma már egy alap téma a tizenévesek körében, akár ordíthatnám is, senki nem nézne ránk úgy mintha kis ribancok lennénk. - látszólag elég jól szórakozott rajtam. És mint mindig eszembe jutott egy jó üzlet.
- Rendben, elmondom, ha megcsinálod amire kértelek.
- Oké -egyezett bele hamar - Na halljam a sztorit - mondta izgatottan, pedig semmi izgalmas nem történt.
- Volt egy srác. - közöltem vele.
- Ennyi? - akadt ki - Nem hiszem el.
- Ahhhj. Jó a srác a tesóm egyik haverja volt.
- Kérlek,ne kelljen kihúznom belőled - tette csípőre a kezét.
- Összejöttem vele, elvoltunk, Ő többet akart, Én nem, megunt, megcsalt, amikor megelégeltem és kicsesztem vele, elköltöztek Pestről. Nagyjából ennyi. - hadartam el neki gyorsan.
- Jézus! Mennyire csesztél ki vele, hogy elköltöztek? - döbbent le.
- Nagyon - vigyorogtam, az emlékre, ami áttört az agyam hátuljából és színes videóként játszódott le a fejemben. Ez volt a kedvenc vele kapcsolatos emlékem. - Akkor kezdődött bosszúálló karrierem.
- Azt hiszem, nem akarok veled rosszban lenni - mosolygott rám vidáman. - Akkor mond el pontosabban mit is kellene csinálnom - karolt át és elkezdtünk sétálni a stég felé, ahol minden nyugodt volt és szép, ahol nem zavart minket senki, így megtudtuk beszélni hogyan is legyen a nagy visszavágás.
Puszi: Happy Hippie <3
- Nem- szállt szembe velem.
- Naaaa, kérlek!- aki elment mellettünk, az kerek tízperce, (megnéztem az órámat)ugyanezt a párbeszédet hallhatta.
- Mit is kellene tennem? Mert ezt az apróságot elfelejtetted közölni, és ha már itt tartunk, a tervedet is.
- Juuuuujci, köcce- ugrottam a nyakába, mint egy idióta.
- Ne örülj ennyire, még bele sem egyeztem, hogy megcsinálom- ezt nagyon jól tudtam, de tehetségemnek köszönhetően ráfogom tudni venni, ebben biztos voltam.
- Szóval, csak annyi az egész, hogy ebédnél oda settenkedsz és ráborítod a kajádat -mondtam izgatottan.
- Oké - ez hamar ment. - Várj mi? - szólt meglepetten.
- Észre se fogják venni, mert te gyorsan ki surransz. - érveltem gyorsan.
- Velem akarod elvitetni a balhét? - kérdezte sértetten.
Jó beismerem ez nem szép tőlem, de ha belegondoltok az összes nagy Nő mással intézte el a piszkos munkát... Na jó ez nem egy díjnyertes érv.
- Dehogyis! Csak az orvos azt mondta, pihentessem a karom és beláthatod, hogy egy teli tányér megemelése, igen megerőltető tud lenni. - asszem hivatásos hazudozó leszek.
- Oh, igen az orvos. Hogy is hívják... Dávid? Mit mondott még azon kívül, hogy szeret gyúrni és ez alatt nem tésztát értek. - Hát lesz ez olyan könnyű.
- Hé, ne bántsd! - néztem rá mérgesen. Elismerem, kicsit nagy hatással voltak rám a Doktor úr izmai, de akkor is kedves volt velem és nem smacizott minden kis jött ment-el. - Különben is honnan tudsz te erről?
- Peti mesélte, hogy vele voltál az erdőben - vont vállat, majd izgatottan hozzá tette - És, hogy csókol?
- Nem csókolóztam vele - ráncoltam a homlokom.
- Óóó, akkor Ő egy olyan srác, aki nem csókol, csak csiná...
- Jesszusom, nem! - fojtottam bele a szót - Milyen filmeket nézel te lány!?
- Ez egy könyvben volt - monda.
- Akkor is! Hogy juthat ilyesmi az eszedbe? - háborodtam fel.
- Oh, de kis prűd valaki - nevetett ki. Kinevetett ENGEM.
- Nem vagyok prűd, csak itt elég sokan vannak ahhoz, hogy a...- akadtam meg - ... hogy az ilyet megbeszéljük - Jó, oké prűd vagyok, de biztos sokan mások is azok, szóval nincs semmi szégyellnivalóm. Sosem voltak komolyabb kapcsolataim csak egy,- de arról most nem beszélek- és nem is gondoltam a szexre úgy, hogy azt feltétlenül ki kell próbálnom. Nekem az egy olyan dolog volt, amit majd csinálok, ha úgy érzem. - Ejtsük a témát jó? Szóv...- kezdtem, de valaki nem akart témát váltani.
- Rájöttem valamire!- most Nó vágott a szavamba. - Te félsz a kapcsolatoktól!
- Nem! Na folytathatom amit elkezdtem? - kérdeztem idegesen.
- A-a. Ezt most muszáj kibeszélnünk. - vigyorgott mint a vadalma - Szóval mi is történt, ami miatt nem akarsz a szexről beszélni?
- Ne mond ki ilyen hangosan! - szidtam le.
- Jaj, Lív! Ez ma már egy alap téma a tizenévesek körében, akár ordíthatnám is, senki nem nézne ránk úgy mintha kis ribancok lennénk. - látszólag elég jól szórakozott rajtam. És mint mindig eszembe jutott egy jó üzlet.
- Rendben, elmondom, ha megcsinálod amire kértelek.
- Oké -egyezett bele hamar - Na halljam a sztorit - mondta izgatottan, pedig semmi izgalmas nem történt.
- Volt egy srác. - közöltem vele.
- Ennyi? - akadt ki - Nem hiszem el.
- Ahhhj. Jó a srác a tesóm egyik haverja volt.
- Kérlek,ne kelljen kihúznom belőled - tette csípőre a kezét.
- Összejöttem vele, elvoltunk, Ő többet akart, Én nem, megunt, megcsalt, amikor megelégeltem és kicsesztem vele, elköltöztek Pestről. Nagyjából ennyi. - hadartam el neki gyorsan.
- Jézus! Mennyire csesztél ki vele, hogy elköltöztek? - döbbent le.
- Nagyon - vigyorogtam, az emlékre, ami áttört az agyam hátuljából és színes videóként játszódott le a fejemben. Ez volt a kedvenc vele kapcsolatos emlékem. - Akkor kezdődött bosszúálló karrierem.
- Azt hiszem, nem akarok veled rosszban lenni - mosolygott rám vidáman. - Akkor mond el pontosabban mit is kellene csinálnom - karolt át és elkezdtünk sétálni a stég felé, ahol minden nyugodt volt és szép, ahol nem zavart minket senki, így megtudtuk beszélni hogyan is legyen a nagy visszavágás.
***
- Csináljuk - mondtam és felálltam a stégről, mikor meghallottuk a gongot, hogy itt az idő. Felvettem a cipőm, mert megbeszélés közben levettem, hogy a vízbe lógassam a lábam.
- Biztos nem bukunk le? - Nó elkezdett aggódni. Rossz jel.
- Biztos. - nyugtattam.
- Rendben - karolt belém és elindultunk a sátor felé.
Ahogy elterveztem, mi voltunk az utolsók. Gyorsan sorba álltunk és elkértük a kajánkat. Tökfőzelék. EZ AZ. Utálom, de ha láthatom Krisz fején szétfolyni asszem ez lesz a kedvenc kajám. Megszorítottam Nó karját, hogy egy kis erőt öntsek belé és elindultam az asztalunk felé. Leültem és izgatottan vártam, hogy Noémi elinduljon Krisszék felé. Úgy terveztük, a látszat legyen véletlen, de hatásos. Tudjátok az a fészbúkra kiposztolós. Megkóstoltam a kaját és undorodva jöttem rá, hogy még nem a kedvenc kajám. Na de mindjárt. Elfordultam Nó felé és magamban káromkodtam egy nagyot, mivel szegény teljesen leblokkolt. Senki nem figyelt fel rá egészen addig, amíg el nem indult az asztal sorok között és meg nem dermedt, úgy öt méterrel Krisszék asztalánál. A francba. Gyorsan kellett reagálnom, szóval csináltam ami legelőször eszembe jutott.
- I've been working so hard... - kezdtem énekelni Kenny Loggins dalát. Asszem mondanom se kell, mindenki felém fordult.- ...I'm punching my card Eight hours for what? Oh, tell me what I got... - folytattam tovább a dalt és elkezdtem verni az ütemet az asztalon. Még mindig döbbent csend volt, ami kezdett kicsit ijesztő lenni. Hát ha ennél többet akarnak, akkor legyen. Felpattantam és énekeltem tovább. - ...I've got this feeling That time's just holding me down I'll hit the ceiling or else I'll tear up this town Tonight I gotta cut ... - Kicsit oldódott a hangulat és páran beszálltak a ritmusba. Felálltam az asztalra és elkezdtem felhúzogatni magam mellé a döbbent embereket. - ...Now I gotta cut loose, footloose Kick off the Sunday shoes Please, Louise, pull me off of my knees Jack, get Mack, come on before we crack Lose your blues, everybody cut footloose... - egy páran követték a példámat és elkezdték velem együtt énekelni. Egész jó kis koncertet összehoztam. Egy idő után már mindenki énekelt, dobolta a ritmust, vagy ugrált az ütemre. Elfordítottam a fejem és megláttam Kriszt, aki hitetlenül rázta a fejét, miközben mosolyogva figyelt engem. Elfordultam és Nót kezdtem keresni a tekintetemmel és közben énekeltem. Nem találtam, de a tömeg magával ragadott, felemelt és életemben először megtapasztaltam, milyen szörfözni az embertömegen. Teli torokból üvöltöttem az utolsó refrént - ...Loose, footloose kick off your Sunday shoes Please, Louise pull me offa my knees Jack, get back c'mon before we crack ...- a tömeg vitt magával, én meg élveztem, hogy úgy vittek mint valami királynőt - ...Lose your blues Everybody cut everybody cut Everybody cut everybody cut ... - mindenki üvöltve énekelte velem a szöveget és én még mindig a magasban voltam. Hihetetlen, hogy egyetlen pillanat alatt az egész tábor olyan volt, mintha a Camp Rock egyik jelenetét forgatták volna - ...Everybody cut everybody cut Everybody everybody cut footloose Cut footloose!!!! Leraktak a földre és mindenhonnan kaptam a hátba veregetéseket. Ennek mind örültem, de tekintetemmel csak egy valakit kerestem, akit nem találtam meg. Egyszer csak Noémi tört át felém kipirult, vigyorgó arccal.
- Nagy Lívia, ez valami hatalmas volt! - ölelt át, amit kelletlenül viszonoztam, mert már nagyon kíváncsi voltam, hogyan sikerült az akciónk.
- Köszi. Na hogy sikerült? - érdeklődtem izgatottan.
- Mi? - vigyorgott rám továbbra is, mint akinek ma van a születésnapja és kapott egy gyémántot.
- NOÉMIIIIIIIIII!!!!! -kiáltottam és akkor megláttam Őt, aki felém sétált.
2015. március 28., szombat
Fourteenth
Hali Emberkék! Kicsit sajnálom, hogy senki nem érdeklődött a többi blog ötletemért...Na mindegy majd egyszer...:D De én hoztam is az új részt, ami remélem elnyeri a tetszéseteket, mivel ezt most spontán írom, mert ezt a részt elfelejtettem leírni a jegyzeteim közé. Azt hittem ott van, de kiderült ma reggel, hogy nincs :D Szóval fogadjátok sok szeretettel a tizennegyedik részt!
Puszi: Happy Hippie <3
- Hát itt vagy! - Hangja aggódásra utalt.- Már mindenki téged keres.
- Nem hinném, hogy ennyire fontos lennék bárkinek is...-motyogtam magam elé.
- Ezt, hogy érted?- érdeklődött.
- Tessék! A helyett , hogy azt mondanád, Dehogynem, Nekem fontos vagy! Rákérdezel, "ezt, hogy érted?"- fakadtam ki mint a Vezúv.
- Hisz alig ismerlek pár órája!- lepődött meg őszintén. Ránéztem és észbe kaptam, Jé tényleg!
- Uhh. Bocs, de most jelenleg hisztis állapotban vagyok. - mosolyogtam bocsánat kérően .
- Semmi gond, mindenkiknek van egy ilyen napja.
- Ja. És nekem egyre többször... Na, de mért is keres engem mindenki?- fordultam Dávid felé , aki a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon, amit el is fogadtam.
- Folytatódnak a vízi játékok és egy valakinek nincs párja - Mondta, most már nagyjából egy magasságban.
- Oh, basszus!
- Ugyan, nem hinném, hogy olyan szörnyű - nevetett, ami szintén egy isten nevetésére emlékeztetett. Habár, még életemben nem hallotta istent nevetni, de amennyi hülyeséget összetudok hozni, eltudom képzelni, ahogy egy nagy tál popcorn mellett nézi az életemet hangosan röhögve. Lehet, azért dörög az ég...
- De hidd el, van amikor olyan szörnyű- indultam el a tábor felé. Csak most vettem észre, hogy milyen messzire bementem az erdőbe.
- Hány óra van? - fordultam meg hirtelen.
- Tíz múlott nyolc perccel.
- Aztaaaa, tök sokáig elvoltam!- csodálkoztam tátott szájjal.
- Reggeliztél?
- Ööö... Nem.- lepődtem meg a kérdésén.
- Pedig a reggeli a nap legfontosabb étkezése.- nyújtott át egy twix-et.
- Ha nem tudnám, hogy orvos vagy, ebből a mondatból kitaláltam volna, bár nem minden orvos ad csokit reggelire.- vigyorogtam, miközben kinyitottam a csomagolást.
- Szerencséd van. Én rendes orvos vagyok.- kacsintott egyet, amitől gondolom még az angyalok is szerelembe estek volna.
- Aki támogatja a fog szuvasodást.- Nevettem ma először igazán.
- Ez csak egy csoki.- ragadt rá a jókedvem és nevetett velem.
Az út további részében csöndben mentünk...vagyis én ettem a twix-et, Ő meg gondolom nem tartott semmit olyan fontosnak, hogy elmondja.
- Hol a francban voltál? Csak az én párom hiányzik! - Basszus miért? Pár percig Krisz mentes volt az életem, de neki fel kell bukkannia, hogy tönkre tegye ezt! Végig mért majd tekintete Dávidot vette figyelembe és az arca mindent elárult, hogy mire gondolt.- Bocs remélem jól érezted magad.
- Várj! Ez nem az aminek látszik...-kezdtem magyarázkodni, de meggondoltam magam-...Vagy, de ez pont az aminek látszik! És tudod mit, Jól éreztem magam, mert pár órán keresztül nem kellett képed bámulnom!- Elegem volt, hogy csak Ő szórakozhat velem. Asszem ideje vissza vágnom.
- Rendben. - Arca megint pókerarcra váltott. Megfordult és elment a többiekhez, akik a parton vártak rám.
- Azt hiszem mennem kell. - fordultam a félisten felé és indulni kezdtem.
- Hé!- ragadta meg a csuklómat- Mi volt ez?
- Semmi. Ne törődj vele!- továbbra sem engedett el.
- A pasid azt hiszi, hogy mi ketten az erdőben...-kezdte, de nem hagytam hogy befejezze.
- Wowowowooooo! Először is Ő nem a pasim. Másodszor: engem nem érdekel, hogy mit hisz. Oké?
- Oké!- Vigyorgott, majd elengedte a kezem.
- Most mi olyan vicces?- néztem fel rá.
- Semmi. Na menj, mert nagyon dühös lesz .
- Jó- indultam meg a tömeg felé.- Várj! Ki lesz dühös? -fordultam vissza.
- Hát Ő.- intett fejével Krisz után.- A szőke herceg.
- Te nem vagy normális.- egy darabig pislogás nélkül meredtem rá, majd hitetlenül nevetve megfordultam és tovább mentem.
- Adj valamilyen zálogot.- közölte velem Bálint a tábor vezető
- Mi?- értetlenkedtem.
- Késtél. Adnod kell valamilyen tárgyat zálogként, amit este a tábortűznél vissza kapsz.- magyarázta.
- Jaaa, oké.- levettem az egyik karkötőmet és a kezébe nyomtam.
- Rendben, ha már mindenki itt van elkezdhetnénk a mai vízi játékot. Tehát; mindenki vegyen ebből a vödörből egy fehér pólót és vegyétek fel.- kezdett bele a játék elmagyarázásába.- Ha ez megvan, akkor elmondanám a szabályokat. Szóval, mindenki kap kezdésnek öt vízzel hígított lufibombát, majd a bázisotokon lesz több is. A lényeg, hogy csak egy pár nyerhet. A nyertes pedig az, akin a legkevesebb festékfolt van. Szerintem érthetően elmagyaráztam, de ha van valakinek kérdése az most kérdezzen.- fejezte be a monológját.
- Bálint?-tette fel a kezét egy tag akit még nem láttam. Hihetetlen mennyi emberrel nem beszéltem, pedig már egy hét eltelt a táborból.
- Igen, Gergő?
- Mi van akkor, ha a párunk egyik tagját teljesen összefestékezik és a másikon egy folt sincs?- kérdezte... ezek szerint Gergő.
- Jogos kérdés! Akkor mindketten kiesnek.- jelentette ki határozottan.
- És hol vannak a bázisok?
- A házak mögött minden párnak van egy és lehet rabolni is. Na most tűnés játszani!
Mindenki elkezdett rohanni mint az őrült, minden pár egy ház mögé, csak én álltam értetlenül meg egy másik srác asszem Martinnak hívják és...Kira párja volt. Ami csak egyet jelentett: Krisz vele van. Gondolat menetem be is igazolódott, mivel hangos röhögések közepette két ember esett ki egy ház mögül. Mindkettőjükön festék folt volt. Látszólag eléggé egymásba voltak gabalyodva.
- Krisz? - kérdeztem kicsit, de csak egy egészen iciripicirit dühösen.
- Mi van? - hangjából ítélve nem nagyon örült, hogy megzavartam.
- Talán az hogy a csapattársaddal kéne lenned és nem az ellenfeleddel.- mondtam lesajnálóan. Legalábbis próbáltam az lenni.
- Hupszika.- nevetgélt Kira.- Majd este folytatjuk.-puszilta meg az arcát Krisznek, majd Martin oldalára sétált.- Gyere vár ránk a sok festék.-karon fogta és elfutottak egy ház mögé.
- Mi a szar?!- fakadtam ki ma már másodszor.
- Hé, nem beszélünk csúnyán.-terelte a szót.
- Oh, bocs! Akkor, mi a fekália?!- mondtam cinikusan.
- Az van amit láttál.-fordult meg és kikerült egy felé repülő bombát. Megfogta a kezem és egy ház mögé vitt, ahol egy rakat festékkel töltött lufi hevert, várva arra, hogy valaki eldobálja őket. Hirtelen egy bomba repült el pont a fülem mellett. Krisz fogta magát és gyorsan a földre rántott.
- Nem hallottad? Ha egyikünket összefestékezik mindketten bukunk. Nem akarok miattad kiesni Hercegnő.- suttogta a fülembe, nekem meg betelt a pohár.
- Te utolsó szemét disznó! Nem az én pólómon lett festékes a nagy játékban!- szinte már kiabáltam vele, amit pislogás nélkül fogadott.- Jól érezted magad a ház mögött?
- Igen, Jól éreztem magam!- kapta fel Ő is a vizet-Most már kvittek vagyunk!
- Jézusom Krisz! Mintha az oviban lennénk!-mondtam hangomba megvetést csempészve.
- Ne jézusomozzál basszus! Az a srác kábé öt évvel idősebb nálad!- egyre dühösebb és dühösebb lettem.
- Basszus! Te semmit nem tudsz mi történt!
- Akkor magyarázd meg! - most már ő is kiabált.
- Mért kéne megmagyaráznom? Nem tartozom neked semmiféle magyarázattal! - amit ezután tett azt okkal sorolhatom Krisz megbocsáthatatlan dolgai közé.
Hirtelen magához rántott és megcsókolt. Erősen nyomta magát hozzám én meg annyira belefeledkeztem, hogy nem is tiltakoztam, csókunk egyre szenvedélyesebb lett, Beletúrtam a hajába, hogy még jobban közelebb vonjam magamhoz. A hajába, amibe valószínűleg Kira túrt bele előttem. És hirtelen minden bevillant az agyamba. Hogy Ő és Kira este találkoznak és befejezik amit elkezdtek. Gyors mozdulattal ellöktem magamtól. Annyira meglepődött, hogy volt időm felkapni egy lufit és hozzá vágtam.
- Mi a...- kezdte, de nem fejezte be, inkább Ő is hozzám vágott egyet. A bomba egyenesen a mellkasomon placcsant.
- Hogy...-asszem, mi ma csak fél mondatokban fogunk kommunikálni. Dühömben felkaptam vagy hatot és felé dobtam, amit ki is került, majd lehajolt. Na akkor találtam telibe a hátát! Hirtelen felegyenesedett és az arcomba dobott egy sárga festékkel töltött lufit. Már nem láttam a méregtől. Egymás után vágtam hozzá a lufikat és szerintem senkinek sem mondok ujjat azzal, hogy Krisz is ugyanígy tett. Észre se vettük, hogy kikerültünk a házak mögül és ott dobáltuk egymást az összegyűjtött bombáinkkal a tábor közepén.
-Hé, hé, héééé! - kiabált Bálint.- Mi a francot csináltok ti ketten? Mi nem volt érthető a szabályokon?- gyorsan ledobtam az összes " fegyvert", ami a kezemben volt és körbenéztem. Az össze táborozó minket állt körbe. Volt aki röhögött, voltak olyanok akik értetlenül bámultak és olyanok is akik okos telefonjaikkal minket kameráztak.
- Mars azonnal lemosakodni és ebédig elő ne kerüljetek!- szidott le minket.- A többiek is! Mindjárt ebéd.- megfordult és otthagyott minket, mi meg elkezdtük megcélozni a zuhanyzósátrakat. Vagyis nem mindenki, mert egy páran nem törődve a környezettel fogták magukat és beleugrottak a tóba. Bevallom könnyebb megoldás, de akkor is környezet szennyezés! Na mindegy. Fejemet forgatva megkerestem Noémit. Elég hamar ment. Odalépkedtem hozzá.
- Nem hiszem el, hogy ti ketten mindig balhéztok.-nevetett ki.
- Hát hallod, én sem.- fújtam ki egy nagy adag levegőt.
- Na siessünk, mert a megszáradt festéktől nem tudom mozgatni a karom.- nevetgélt, én meg hirtelen megtorpantam. Nó észrevehette az arckifejezésem, mert így szólt.
- Ahahaj Lív, most meg milyen őrültség jutott az eszedbe?
2015. március 7., szombat
Thriteenth
Uh, tudom nagyon sokat késtem, de ihlethiányom volt... legalábbis ezzel a story-val, mert közben eszembe jutott még kettő, szóval azokat írtam. Ha érdekel titeket, valahogy jelezzétek pl. komment :D és ide kiírom mind kettő prológusát. Még egyszer bocsi, hogy ennyit késtem, most viszont kárpótollak titeket egy nagyoooooon hosszú résszel. Jöjjön hát a várva várt tizenharmadik rész!
Jó olvasást!
Puszi: Happy Hippie <3
" Basszus, ugye nem horkoltam?" Ez volt az első gondolatom, amikor reggel kipattant a szemem. A másik az, hogy Krisz miért ölel át a jobbkezével. Ránéztem az arcára. Annyira aranyos volt, azt hittem mindjárt kiszaladok a szobából, mert éreztem, hogy gyengülök. Ott szuszogott arcával felém fordulva és közben átölelt. Nem tudom meddig néztem őt, de asszem elég sokáig. Egyszer csak hirtelen kinyitotta a szemét. Hunyorgott, majd rám vigyorgott.
- Mi van, Istent láttál? - Utalt meglepett arcomra.
- Mi? Dehogyis! - Válaszoltam gyorsan.
- De engem néztél. - Szögezte le és tovább vigyorgott.
- Felejtsd el, nem te vagy az Isten. Amúgy meg nem tudtam megmozdulni. - Utaltam ölelő karjára. Na jóóó, megtudtam volna mozdulni, de olyan jó volt nézni egy kicsit az arcát, úgy hogy közben nem vigyorgott rám gúnyosan. Sajnos amint észre vette, hogy átölel, rögtön elhúzta a kezét, nekem meg hiány érzetem támadt.
- Tudtad, hogy horkoltál?- Bakker úgy tudtam! Zavartan ránéztem.
- Nem is!
- De, de. Nagyon horkolsz. - Nevetett.
- Olyan seggfej vagy!- Mondtam megemelve a hangomat.
- Még is imádtál velem csókolózni annyira, hogy meg is ismételnéd. - suttogta közelebb hajolva, én meg lehunytam a szemem és vártam, hogy történjen valami...kb. 10 másodperc telt el, amikor kinyitottam a szemem és Krisz - valamivel távolabb lévő - önelégült arcával találtam szembe magam.
- Tudtam, hogy szeretnéd. - Vigyorgott, bennem meg felment a pumpa.
- Ez annyira... - nem tudtam mit mondjak - ... Ez annyira aljas volt! - Szinte már kiabáltam. Úgy látszik ez Őt annyira nem érdekelte, mert röhögött tovább. - Ez nem vicces. - Motyogtam paprika vörös fejjel
- De az. - Nem bírta abbahagyni a nevetést.
- Abbahagynád és segítenél eljutni az orvosiig? - Vágtam hozzá egy párnát, ami igen megerőltető volt, ugyanis a karom még mindig fájt. De mindegy is a lényeg, hogy abbahagyta a nevetést. Lemászott az ágyról és elindult a szekrényéhez.
- Végig szeretnéd nézni, ahogy öltözöm? - Utalt arra, hogy bámulom.
- Ja, nem! - Kaptam észbe és zavartan elfordultam.
Kb. 2 perc múlva szólt, hogy mehetünk. Kipattantam az ágyból, ami rossz ötlet volt, ugyanis rögtön össze is estem. Krisz azonnal hozzám rohant.
- Jól vagy? - Hangja tényleg aggódásról árulkodott.
- Mit érdekel az téged? - Sziszegtem fel fájdalmamban. Úgy látszik, tegnap nem vettem észre, hogy a bokám is kificamodhatott... Vagy lehet, hogy el is tört. Egy pillanatra rám jött a pánik "mi van ha...", de nem is volt időm ezen gondolkodni, mert Krisz felkapott és elindult velem az ajtó felé.
- AÚÚÚ! Te barom, nem tudnál szólni, vagy valamivel jelezni, hogy felemelsz?
- Bocs. - Mondta, de hangjában semmi megbánás sem volt. Nem akartam tovább vitatkozni, szóval nem szóltam semmit, csak hagytam, vigyen mint egy hercegnőt.
Az orvosi sátorig nem szóltam semmit. Nem mertem. Nemtom miér. Talán majd felnőtt koromban rájövök.
- Jó reggelt! - Köszönt egy... Egy Isten! Banyek Én mért nem vagyok többször beteg? Az orvos nem lehetett több 25-nél. Sötétbarna haja szinte fekete volt. A szeme is hasonló színben tündökölt. Nem viselt semmilyen orvosi köpenyt. Csak egy kopott farmert és egy fehér pólót, ami még jobban kiemelte szálkásan izmos testét.
- Bocs mit is mondtál? - Kérdeztem kábán, mire ő csak rám mosolygott.
- Azt, hogy jó reggelt. - Mosolygott tovább.
- Oh, neked is. - Vigyorogtam.
- Mi a történet? - Fordult rögtön felém, gondolom észrevette, hogy Krisz a karjában hozott ide. Még szerencse, hogy korán keltünk, így senki nem vett észre minket.
- Ööö... - Néztem Kriszre, aki csak felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy kíváncsi milyen mesét találok ki. - ... Fára másztam és leestem. - ami igaz is, szóval nem hazudtam a többi az már csak részlet kérdése.
- Oké. Megkérhetlek - fordult Kriszhez - , hogy tedd le erre az ágyra? - Mutatott egy összecsukható katonai ágyra. Krisz odalépett az ágyhoz és ráültetett.
Utálom az orvosokat - még akkor is, ha úgy néz ki, mint valami félisten - ezt minden közelemben élő ember tudja. Egyszer, amikor kicsi voltam megharaptam egyet, mert leakart nyomni a torkomon egy spatulát. Hiába próbálnak kedvesen mosolyogni, nekem az mindig vicsorgásnak tűnik. Általában Levit magammal szoktam rángatni, hogy szorítsam a kezét, amíg injekcióznak, vagy vért vesznek tőlem.
Rögtön, miután Krisz letett az orvos elkezdett közelíteni, mire én automatikusan Krisz keze után kaptam, de mikor észrevettem, hogy mit is csináltam, azonnal elengedtem.
A srác megint ránk "vicsorgott".
- Hol fáj?
- Itt és itt. - Mutattam a vállamra meg a bokámra. Ő még közelebb jött, így már letudtam olvasni a névkártyáját: Dávid. Illik rá. Elkezdte végigtapogatni a vállam, ami iszonyúan fájt.A vállam után ugyanezt megcsinálta a bokámmal, majd felegyenesedett.
- Semmi különösebb baja nincs, csak kificamodott. Visszaugrasztom és olyan lesz mint új korában.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ez a "visszaugrasztom" duma nem nagyon jött be.
- Nem lehetne valahogy másképpen? - Kérdeztem száj húzogatva.
- Attól tartok nem. - Mondta kedvesen.
- Jó, akkor essünk túl rajta. - Egyeztem bele.
- Rendben. Megkérhetlek, hogy vetkőzz le ?
- Szeretnéd mi? - Vigyorogtam. - Bocs, de általában a lányok többsége annak örülne, ha előbb elhívnák randizni.- Még mindig vigyorogtam, főleg azon, hogy Dávid vissza vigyorgott, ami azt jelenti a szövegem betalált.
A kis csöndet, egy hang zavarta meg. De nem olyan sima hang, ami jelzi, hogy " Hé én is itt vagyok!" Hanem tudod, amikor próbálod visszatartani a röhögést, de nem nagyon sikerül. Tudtam honnan jön és szinte egy emberként fordultunk Krisz fel, aki látszólag nagyon jól szórakozott.
- Bocs, de kimennél? - Mondtam, utalva arra, hogy már nincsen rá szükségem.
- Viccelsz? Mindjárt leveszed a pólódat. - Villantotta meg a fogsorát, mint egy fogkrém reklámban. Megforgattam a szemeim és már készültem, valami nagyon csúnyát mondani, de Dávid közbeszólt.
- Szerintem kezdjük oké? Mindjárt reggeli és nektek ott kell lennetek. Sóhajtottam egy Óriásit és lekaptam a felsőm. Éreztem, hogy mindketten végigmérnek, amibe kicsit belepirultam. A szemem sarkából láttam, hogy Krisz mosolyog. Aztán Dávid közelebb hajolt és megfogta a vállam.
- Figyelj, ez egy kicsit fájni fog, de elmúlik.- Asszem ezt nyugtatásnak szánta... Erősebben szorította a vállam én meg gyorsan kinyúltam a jobb kezemmel, ami épp volt és megmarkoltam Krisz kezét. Éreztem, hogy vissza szorít és azt is, hogy a bal vállamnál történik valami, de nem nagyon törődtem vele, mert Krisz szorításától, nagyot dobbant a szívem és csak a nagy, erős kézre tudtam gondolni, ahogy átkulcsolja az enyémet. Éreztem valami kis szúrást a bokámnál is, de annyira elmerültem a gondolataimban, hogy ez is olyan volt mintha álmodnék.
- Kész is van. - Rontotta el a pillanatot Dávid. - Ugye, hogy nem fájt? - Hangja vidám volt. Kriszre néztem. Egyenesen a kék szemeibe, - amelyek jobban elvarázsoltak, mint az Félistenbőrbe bújt orvosé - és úgy válaszoltam.
- Nem. Tényleg nem fájt. - Elfordítottam a fejem és rámosolyogtam Dávidra.
- Köszi mindent. - Mondtam. Leugrottam az ágyról és láss csodát, a lábam tényleg működött! Megmozgattam a karom, az is működött!
- Nincs mit. Remélem, még összefutunk...Mármint nem úgy értem, hogy sérülj meg...Hanem...
- Oké, értem én. - Segítettem ki vigyorogva, majd elindultam a kijárat felé, de még gyorsan visszafordultam. - Ezt még, egy kicsit gyakorolnia kéne Doktor úr. - Szerintem én lepődtem meg a legjobban, hogy milyen kacér tudok lenni. Dávid játékosan megcsóválta a fejét.
- Jobb lesz, ha most mész, különben kirúgnak és nem tudom veled gyakorolni. - Villantott meg egy "sexy doktor" vigyort, mire Krisz mellettem alig hallhatóan felmordult, amikor pedig ránéztem, gyorsan lesütötte a szemét.
- Rendben és viszlát Doktor úr! - Intettem nevetgélve, majd kiléptem a sátorból. Párlépést sétáltam előre, hogy a sátorba már ne hallják a mondandómat és hirtelen lendülettel a mögöttem lévő Kriszfelé fordultam.
- Mi volt az a morgás? - Vontam kérdőre.
- Semmi. - Válaszolta közömbösen és továbbhaladt, ezzel kikerülve engem. Utána futottam.
- Válaszol! - Emeltem fel a hangom. - Mi volt az a morgás?
- Miről beszélsz? - Játszotta az idiótát.
- Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek. - Mosolyogtam.
- Nem is hallhattad, mivel túlságosan elvoltál foglalva Doktor úrral. - A "doktor urat" hülye, nyávogós hangon mondta ki.
- Ha! Te féltékeny vagy! - Kiáltottam diadalittasan.
- Mi? - Horkantott fel. - Dehogyis! - Közelebb lépett, annyira, hogy a testünk szinte összeért. Csak remélni tudtam, hogy nem veszi észre a gyors szívverésem-
- Akkor, mi a magyarázatod? Kérdeztem lélegzet visszafojtva, Ő meg közelebb hajolt a fülemhez. A szája szinte súrolta, miközben válaszolt.
- Csak próbálok megvédeni egy rendes srácot, attól a horrorisztikus élménytől, hogy a te horkolásodra ébredjen hajnali háromkor. - Éreztem, ahogy vigyorra húzódik a szája. Időm se volt felháborodni, mert mire észbe kaptam, már eltűnt az étkezősátorban.
Elment az étvágyam. Hihetetlen , hogy sosem tudok olyat mondani/csinálni, amitől zavarba jön. Hihetetlen, hogy mindig rá gondolok. Hihetetlen, hogy bármikor, amikor a szemébe nézek, megdobban a szívem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lehetek egyszerre boldog és dühös amikor mellettem van. Úgy éreztem, alaposan ki kell szellőztetnem a fejem, szóval elindultam. A házak mögött van egy fás rész. Már egy félórája sétálhattam, amikor megláttam egy magányosan meredező fát. A nap pont rásütött. Csodálatosan nézett ki. Odamentem és leültem a tövébe. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy honvágyam van. Hogy hiányoznak Levi borzalmas ébresztői, a reggeli veszekedések, anya aggódása, apa dudorászása, miközben egy tv-t szerel, a sok FIFÁzás. Nekem is furcsa volt. Még sosem volt honvágyam. Az otthonról Kriszfelé kalandoztak a gondolataim. Sosem fogom megérteni ezt a srácot erre már régen rájöttem. Csak arra nem, hogy mért szórakozik velem...
Nagyon hosszú gondolkodásomból - ami nálam igen ritka -, egy hang zökkentett ki.
- Hát itt vagy! - Hangja aggódásra utalt. Már mindenki téged keres.
Jó olvasást!
Puszi: Happy Hippie <3
" Basszus, ugye nem horkoltam?" Ez volt az első gondolatom, amikor reggel kipattant a szemem. A másik az, hogy Krisz miért ölel át a jobbkezével. Ránéztem az arcára. Annyira aranyos volt, azt hittem mindjárt kiszaladok a szobából, mert éreztem, hogy gyengülök. Ott szuszogott arcával felém fordulva és közben átölelt. Nem tudom meddig néztem őt, de asszem elég sokáig. Egyszer csak hirtelen kinyitotta a szemét. Hunyorgott, majd rám vigyorgott.
- Mi van, Istent láttál? - Utalt meglepett arcomra.
- Mi? Dehogyis! - Válaszoltam gyorsan.
- De engem néztél. - Szögezte le és tovább vigyorgott.
- Felejtsd el, nem te vagy az Isten. Amúgy meg nem tudtam megmozdulni. - Utaltam ölelő karjára. Na jóóó, megtudtam volna mozdulni, de olyan jó volt nézni egy kicsit az arcát, úgy hogy közben nem vigyorgott rám gúnyosan. Sajnos amint észre vette, hogy átölel, rögtön elhúzta a kezét, nekem meg hiány érzetem támadt.
- Tudtad, hogy horkoltál?- Bakker úgy tudtam! Zavartan ránéztem.
- Nem is!
- De, de. Nagyon horkolsz. - Nevetett.
- Olyan seggfej vagy!- Mondtam megemelve a hangomat.
- Még is imádtál velem csókolózni annyira, hogy meg is ismételnéd. - suttogta közelebb hajolva, én meg lehunytam a szemem és vártam, hogy történjen valami...kb. 10 másodperc telt el, amikor kinyitottam a szemem és Krisz - valamivel távolabb lévő - önelégült arcával találtam szembe magam.
- Tudtam, hogy szeretnéd. - Vigyorgott, bennem meg felment a pumpa.
- Ez annyira... - nem tudtam mit mondjak - ... Ez annyira aljas volt! - Szinte már kiabáltam. Úgy látszik ez Őt annyira nem érdekelte, mert röhögött tovább. - Ez nem vicces. - Motyogtam paprika vörös fejjel
- De az. - Nem bírta abbahagyni a nevetést.
- Abbahagynád és segítenél eljutni az orvosiig? - Vágtam hozzá egy párnát, ami igen megerőltető volt, ugyanis a karom még mindig fájt. De mindegy is a lényeg, hogy abbahagyta a nevetést. Lemászott az ágyról és elindult a szekrényéhez.
- Végig szeretnéd nézni, ahogy öltözöm? - Utalt arra, hogy bámulom.
- Ja, nem! - Kaptam észbe és zavartan elfordultam.
Kb. 2 perc múlva szólt, hogy mehetünk. Kipattantam az ágyból, ami rossz ötlet volt, ugyanis rögtön össze is estem. Krisz azonnal hozzám rohant.
- Jól vagy? - Hangja tényleg aggódásról árulkodott.
- Mit érdekel az téged? - Sziszegtem fel fájdalmamban. Úgy látszik, tegnap nem vettem észre, hogy a bokám is kificamodhatott... Vagy lehet, hogy el is tört. Egy pillanatra rám jött a pánik "mi van ha...", de nem is volt időm ezen gondolkodni, mert Krisz felkapott és elindult velem az ajtó felé.
- AÚÚÚ! Te barom, nem tudnál szólni, vagy valamivel jelezni, hogy felemelsz?
- Bocs. - Mondta, de hangjában semmi megbánás sem volt. Nem akartam tovább vitatkozni, szóval nem szóltam semmit, csak hagytam, vigyen mint egy hercegnőt.
Az orvosi sátorig nem szóltam semmit. Nem mertem. Nemtom miér. Talán majd felnőtt koromban rájövök.
- Jó reggelt! - Köszönt egy... Egy Isten! Banyek Én mért nem vagyok többször beteg? Az orvos nem lehetett több 25-nél. Sötétbarna haja szinte fekete volt. A szeme is hasonló színben tündökölt. Nem viselt semmilyen orvosi köpenyt. Csak egy kopott farmert és egy fehér pólót, ami még jobban kiemelte szálkásan izmos testét.
- Bocs mit is mondtál? - Kérdeztem kábán, mire ő csak rám mosolygott.
- Azt, hogy jó reggelt. - Mosolygott tovább.
- Oh, neked is. - Vigyorogtam.
- Mi a történet? - Fordult rögtön felém, gondolom észrevette, hogy Krisz a karjában hozott ide. Még szerencse, hogy korán keltünk, így senki nem vett észre minket.
- Ööö... - Néztem Kriszre, aki csak felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy kíváncsi milyen mesét találok ki. - ... Fára másztam és leestem. - ami igaz is, szóval nem hazudtam a többi az már csak részlet kérdése.
- Oké. Megkérhetlek - fordult Kriszhez - , hogy tedd le erre az ágyra? - Mutatott egy összecsukható katonai ágyra. Krisz odalépett az ágyhoz és ráültetett.
Utálom az orvosokat - még akkor is, ha úgy néz ki, mint valami félisten - ezt minden közelemben élő ember tudja. Egyszer, amikor kicsi voltam megharaptam egyet, mert leakart nyomni a torkomon egy spatulát. Hiába próbálnak kedvesen mosolyogni, nekem az mindig vicsorgásnak tűnik. Általában Levit magammal szoktam rángatni, hogy szorítsam a kezét, amíg injekcióznak, vagy vért vesznek tőlem.
Rögtön, miután Krisz letett az orvos elkezdett közelíteni, mire én automatikusan Krisz keze után kaptam, de mikor észrevettem, hogy mit is csináltam, azonnal elengedtem.
A srác megint ránk "vicsorgott".
- Hol fáj?
- Itt és itt. - Mutattam a vállamra meg a bokámra. Ő még közelebb jött, így már letudtam olvasni a névkártyáját: Dávid. Illik rá. Elkezdte végigtapogatni a vállam, ami iszonyúan fájt.A vállam után ugyanezt megcsinálta a bokámmal, majd felegyenesedett.
- Semmi különösebb baja nincs, csak kificamodott. Visszaugrasztom és olyan lesz mint új korában.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ez a "visszaugrasztom" duma nem nagyon jött be.
- Nem lehetne valahogy másképpen? - Kérdeztem száj húzogatva.
- Attól tartok nem. - Mondta kedvesen.
- Jó, akkor essünk túl rajta. - Egyeztem bele.
- Rendben. Megkérhetlek, hogy vetkőzz le ?
- Szeretnéd mi? - Vigyorogtam. - Bocs, de általában a lányok többsége annak örülne, ha előbb elhívnák randizni.- Még mindig vigyorogtam, főleg azon, hogy Dávid vissza vigyorgott, ami azt jelenti a szövegem betalált.
A kis csöndet, egy hang zavarta meg. De nem olyan sima hang, ami jelzi, hogy " Hé én is itt vagyok!" Hanem tudod, amikor próbálod visszatartani a röhögést, de nem nagyon sikerül. Tudtam honnan jön és szinte egy emberként fordultunk Krisz fel, aki látszólag nagyon jól szórakozott.
- Bocs, de kimennél? - Mondtam, utalva arra, hogy már nincsen rá szükségem.
- Viccelsz? Mindjárt leveszed a pólódat. - Villantotta meg a fogsorát, mint egy fogkrém reklámban. Megforgattam a szemeim és már készültem, valami nagyon csúnyát mondani, de Dávid közbeszólt.
- Szerintem kezdjük oké? Mindjárt reggeli és nektek ott kell lennetek. Sóhajtottam egy Óriásit és lekaptam a felsőm. Éreztem, hogy mindketten végigmérnek, amibe kicsit belepirultam. A szemem sarkából láttam, hogy Krisz mosolyog. Aztán Dávid közelebb hajolt és megfogta a vállam.
- Figyelj, ez egy kicsit fájni fog, de elmúlik.- Asszem ezt nyugtatásnak szánta... Erősebben szorította a vállam én meg gyorsan kinyúltam a jobb kezemmel, ami épp volt és megmarkoltam Krisz kezét. Éreztem, hogy vissza szorít és azt is, hogy a bal vállamnál történik valami, de nem nagyon törődtem vele, mert Krisz szorításától, nagyot dobbant a szívem és csak a nagy, erős kézre tudtam gondolni, ahogy átkulcsolja az enyémet. Éreztem valami kis szúrást a bokámnál is, de annyira elmerültem a gondolataimban, hogy ez is olyan volt mintha álmodnék.
- Kész is van. - Rontotta el a pillanatot Dávid. - Ugye, hogy nem fájt? - Hangja vidám volt. Kriszre néztem. Egyenesen a kék szemeibe, - amelyek jobban elvarázsoltak, mint az Félistenbőrbe bújt orvosé - és úgy válaszoltam.
- Nem. Tényleg nem fájt. - Elfordítottam a fejem és rámosolyogtam Dávidra.
- Köszi mindent. - Mondtam. Leugrottam az ágyról és láss csodát, a lábam tényleg működött! Megmozgattam a karom, az is működött!
- Nincs mit. Remélem, még összefutunk...Mármint nem úgy értem, hogy sérülj meg...Hanem...
- Oké, értem én. - Segítettem ki vigyorogva, majd elindultam a kijárat felé, de még gyorsan visszafordultam. - Ezt még, egy kicsit gyakorolnia kéne Doktor úr. - Szerintem én lepődtem meg a legjobban, hogy milyen kacér tudok lenni. Dávid játékosan megcsóválta a fejét.
- Jobb lesz, ha most mész, különben kirúgnak és nem tudom veled gyakorolni. - Villantott meg egy "sexy doktor" vigyort, mire Krisz mellettem alig hallhatóan felmordult, amikor pedig ránéztem, gyorsan lesütötte a szemét.
- Rendben és viszlát Doktor úr! - Intettem nevetgélve, majd kiléptem a sátorból. Párlépést sétáltam előre, hogy a sátorba már ne hallják a mondandómat és hirtelen lendülettel a mögöttem lévő Kriszfelé fordultam.
- Mi volt az a morgás? - Vontam kérdőre.
- Semmi. - Válaszolta közömbösen és továbbhaladt, ezzel kikerülve engem. Utána futottam.
- Válaszol! - Emeltem fel a hangom. - Mi volt az a morgás?
- Miről beszélsz? - Játszotta az idiótát.
- Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek. - Mosolyogtam.
- Nem is hallhattad, mivel túlságosan elvoltál foglalva Doktor úrral. - A "doktor urat" hülye, nyávogós hangon mondta ki.
- Ha! Te féltékeny vagy! - Kiáltottam diadalittasan.
- Mi? - Horkantott fel. - Dehogyis! - Közelebb lépett, annyira, hogy a testünk szinte összeért. Csak remélni tudtam, hogy nem veszi észre a gyors szívverésem-
- Akkor, mi a magyarázatod? Kérdeztem lélegzet visszafojtva, Ő meg közelebb hajolt a fülemhez. A szája szinte súrolta, miközben válaszolt.
- Csak próbálok megvédeni egy rendes srácot, attól a horrorisztikus élménytől, hogy a te horkolásodra ébredjen hajnali háromkor. - Éreztem, ahogy vigyorra húzódik a szája. Időm se volt felháborodni, mert mire észbe kaptam, már eltűnt az étkezősátorban.
Elment az étvágyam. Hihetetlen , hogy sosem tudok olyat mondani/csinálni, amitől zavarba jön. Hihetetlen, hogy mindig rá gondolok. Hihetetlen, hogy bármikor, amikor a szemébe nézek, megdobban a szívem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lehetek egyszerre boldog és dühös amikor mellettem van. Úgy éreztem, alaposan ki kell szellőztetnem a fejem, szóval elindultam. A házak mögött van egy fás rész. Már egy félórája sétálhattam, amikor megláttam egy magányosan meredező fát. A nap pont rásütött. Csodálatosan nézett ki. Odamentem és leültem a tövébe. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy honvágyam van. Hogy hiányoznak Levi borzalmas ébresztői, a reggeli veszekedések, anya aggódása, apa dudorászása, miközben egy tv-t szerel, a sok FIFÁzás. Nekem is furcsa volt. Még sosem volt honvágyam. Az otthonról Kriszfelé kalandoztak a gondolataim. Sosem fogom megérteni ezt a srácot erre már régen rájöttem. Csak arra nem, hogy mért szórakozik velem...
Nagyon hosszú gondolkodásomból - ami nálam igen ritka -, egy hang zökkentett ki.
- Hát itt vagy! - Hangja aggódásra utalt. Már mindenki téged keres.
2015. január 20., kedd
Twelfth
Na itt is van a rész, remélem tetszik és jó olvasást!
puszi: Happy Hippie ♥♥
Krisz hitetlen feje jelent meg. Furcsa látványt nyújthattunk, Én a tetőn háton fekve nyöszörögtem, Nó pedig távcsővel a kezében, tátott szájjal, ledermedve bámulta Kriszt.
Abban reménykedtem, hogy Nó megszólal, mert én tuti, hogy egy értelmes szót nem tudtam volna kinyögni.
- Ööö... Kékszurikátapávákat nézünk!- Mondta Nó büszkén, függetlenül attól, hogy semmi értelme nem volt annak amit mondott. Egyáltalán, hogy jutott ez eszébe?... Á, hagyjuk.
Ez az "értelmes" mondat Krisznek is feltűnhetett az arcából ítélve.
- Aha.- mondta. Nó rájöhetett a bénázására, mert zavarában elkezdett helyezkedni, aminek az lett a következménye, hogy egy igen méretes korhadt faág a hasamra zuhant.
- Basszus, hogy az a...- kiáltottam volna valami csúnyát, de Krisz kinyúlt és befogta a számat.
- Hékás, Hercegnő nem beszélünk csúnyán.- ja persze ő faszozhat, de én nem mondhatok semmi csúnyát. Milyen világ ez? A nők már ki hívták az egyenjogúságot, vagy mi.
Kimászott az ablakon, amit Kira rossz szemmel nézhetett, mert megszólalt.
- Kriiisz, kik azok és mit csinálsz?- lehetett hallani ahogy ugrál, hogy jobban lásson.
- Semmit, csak segítek egy szerencsétlennek.- Ez fájt! Tudom, hogy az vagyok, de tőle hallani nagyon más volt, mint mondjuk... Bárki mástól!
Odamászott hozzám.
- Mid fáj?
- Mindenem- nyögtem.
- Letudsz mászni?
- Nem. - hangom nagyon szenvedő volt, pedig igyekeztem.
- Úgy értem a szobámba.- jaaaa az más... Vagy várjunk csak... Nem.
- Inkább hozz ide egy plédet és holnapig itt csövelek.- hangomat sikerült végre szarkasztikussá tenni.
- Oké, értem. Nem tudsz mozdulni.- vigyorgott.
- Ezen mi olyan vicces? Amúgy meg, meg tudok mozdulni, csak a karomat nem tudom mozdítani.- háborodtam fel.
- Éppen ezért most figyelj nagyon Hercegnő, valóra váltom az álmodat. A karomban viszlek le.
- Mi a...
- Cssss, nem káromkodunk.- Vigyorát, szerintem egy jól irányzott bal egyenessel sem tudtam volna letörölni. Szóval nem is erőlködtem, hogy valami jót beszóljak neki. Lehajolt hozzám és karjaimat nyaka köré fonta, majd a lábaimat a csípője köré. Kb. azt kell elképzelned, mint mikor az Alkonyatban Edward és Bellát a hátára veszi csak most fordítva. És még azt az apró különbséget leszámítva, hogy Krisz nem tud fáról-fára ugrani... Vagyis még nem láttam, hogy tud-e. Rémülten néztem Nóra, aki ahelyett, hogy együtt érzett volna velem inkább vigyorogva felmutatta a hüvelykujját. Még szerencse, hogy Krisz nem látta. Lassan elindultunk lefelé, bár én nem láttam semmit, mivel nagyon szorosan bezártam a szememet. Egyszer csak azt éreztem, hogy Krisz gyengéden letesz egy puha matracra és végig simít az arcomon. Azonnal kipattant a szemem és belenéztem gyönyörű szép íriszeibe.
- Khömm...- ujuj, valaki nagyon szereti a figyelmet-gondoltam és kicsit, nagyon kicsit mérgesen Kira felé néztem.-...Kell valamit segítenem vagy elmehetek?- Hangja nagyon kedves volt. Hogy tud ilyen jól színészkedni?
- Nem Köszi. Majd holnap beszélünk.- Rendezte le hamar, aminek bevallom, őszintén örültem.
- Halihó!- Hajolt be Nó az ablakon és vigyorogva nézett felváltva rám és Kriszre aki az ágy mellett állt és értetlenül figyelte Noémi fura fejrángását.
- Mi van?- kérdeztük egyszerre vigyorgó barátnőmet.
- Jaaaa... Semmi- rázta meg a fejét.- Akkor én is mehetek, vagy segítsek még valamit?- Na neki nem megjátszott volt a kedvessége. Csak azt nem tudom, Ő hogy jutott le a fáról a tetőre... Na mindegy.
- Te még mindig itt vagy? Lefogtok bukni mássz le onnan és Menj aludni. Majd holnap kibeszéltek a kis barátnőddel.- Kicsit bunkó volt?... Igen!
- Oké, oké- mondta védekezően Nó, majd elkezdett lefelé mászni. Gyorsan leért és folytatta azt amit abbahagyott a felváltva ránk vigyorgást.
- Úgy gondoltam, hogy nem jössz be ide és úgy mész vissza a házatokba.- Krisz kicsit ideges volt a lebukás miatt. Bezzeg amikor Kira enyelgett itt vele akkor nem félt semmitől sem.
- Tudooom, de elszerettem volna búcsúzni...- vigyorgott továbbra is, majd hozzám fordult.- jól vagy?- tudtam, hogy nem a vállamra érti, így csak egy aprót biccentettem, jelezve voltam már jobb lelkiállapotban is.- Oké, akkor jó éjszakát mindenkinek.- csicseregte vidáman, majd kiszökdelt az ajtón. Igen jól olvasod. Ki szökdelt.
Egy egészen picit, na jó nagyon kínos csend lett, amit meg akartam törni, szóval megkérdeztem azt ami egészen a beleskelődésünk óta foglalkoztatott.
- Itt mért csak egy ágy van?- megforgatta a szemét mintha, valami hülyeséget kérdeztem volna. Pedig szerintem egyáltalán nem az volt.
- Azért mert a lakótársam nagyon hangosan horkolt és nem tudtam aludni. Remélem te nem horkolsz.
- Nem szokásom- mondtam, miközben a plafont bámultam.
- Kívül, vagy belül?- nem értettem mire céloz.
- He?- komolyan ezek az értelmes megnyilvánulások tőlem...
- Az ágynak melyik oldalán alszol? Belső, vagy külső?-forgatta meg a szemét ismét és mutatott az ágy fal felőli, azaz a belső felére, majd a külsőre is.
- Kívül.- válaszoltam tömören.
- Oké, akkor vigyázz...- kezdett el bemászni, de megállítottam.
- Nem akarsz mondjuk pizsamában aludni?- kérdeztem "csak úgy mellékesen megkérdezem" hangnemben.
- Oh, bocsánat.- hangja nem volt olyan kedves mint általában a "bocsánat" szó szokott lenni, inkább szarkasztikus volt. Leszállt az ágyszéléről majd elkezdett vetkőzni. Először a pólóját vette le. Basszus! Mi akar ez a srác lenni férfi fehérnemű modell? Ilyen pasi nincs... Vagyis de itt áll előttem, most már csak egy boxe-rben és vigyorogva néz rám.
- Most már megfelel?
- Inkább öltözz vissza.- hadartam gyorsan. Na jó...kicsit még elbambultam volna a testét, de felek ez még jobban növelte volna az egóját, szóval ezt mondtam. Végül vissza vette a pólóját és úgy mászott be a másik oldalamra. A feje mellett lévő villanykapcsolót lenyomta és az ezzel járuló sötétben lehunytam a szemem. Később még hallottam, vagy lehet már álmodtam, hogy a sötétben suttogva ezt mondja:
- Jó éjt Hercegnő.
puszi: Happy Hippie ♥♥
Krisz hitetlen feje jelent meg. Furcsa látványt nyújthattunk, Én a tetőn háton fekve nyöszörögtem, Nó pedig távcsővel a kezében, tátott szájjal, ledermedve bámulta Kriszt.Abban reménykedtem, hogy Nó megszólal, mert én tuti, hogy egy értelmes szót nem tudtam volna kinyögni.
- Ööö... Kékszurikátapávákat nézünk!- Mondta Nó büszkén, függetlenül attól, hogy semmi értelme nem volt annak amit mondott. Egyáltalán, hogy jutott ez eszébe?... Á, hagyjuk.
Ez az "értelmes" mondat Krisznek is feltűnhetett az arcából ítélve.
- Aha.- mondta. Nó rájöhetett a bénázására, mert zavarában elkezdett helyezkedni, aminek az lett a következménye, hogy egy igen méretes korhadt faág a hasamra zuhant.
- Basszus, hogy az a...- kiáltottam volna valami csúnyát, de Krisz kinyúlt és befogta a számat.
- Hékás, Hercegnő nem beszélünk csúnyán.- ja persze ő faszozhat, de én nem mondhatok semmi csúnyát. Milyen világ ez? A nők már ki hívták az egyenjogúságot, vagy mi.
Kimászott az ablakon, amit Kira rossz szemmel nézhetett, mert megszólalt.
- Kriiisz, kik azok és mit csinálsz?- lehetett hallani ahogy ugrál, hogy jobban lásson.
- Semmit, csak segítek egy szerencsétlennek.- Ez fájt! Tudom, hogy az vagyok, de tőle hallani nagyon más volt, mint mondjuk... Bárki mástól!
Odamászott hozzám.
- Mid fáj?
- Mindenem- nyögtem.
- Letudsz mászni?
- Nem. - hangom nagyon szenvedő volt, pedig igyekeztem.
- Úgy értem a szobámba.- jaaaa az más... Vagy várjunk csak... Nem.
- Inkább hozz ide egy plédet és holnapig itt csövelek.- hangomat sikerült végre szarkasztikussá tenni.
- Oké, értem. Nem tudsz mozdulni.- vigyorgott.
- Ezen mi olyan vicces? Amúgy meg, meg tudok mozdulni, csak a karomat nem tudom mozdítani.- háborodtam fel.
- Éppen ezért most figyelj nagyon Hercegnő, valóra váltom az álmodat. A karomban viszlek le.
- Mi a...
- Cssss, nem káromkodunk.- Vigyorát, szerintem egy jól irányzott bal egyenessel sem tudtam volna letörölni. Szóval nem is erőlködtem, hogy valami jót beszóljak neki. Lehajolt hozzám és karjaimat nyaka köré fonta, majd a lábaimat a csípője köré. Kb. azt kell elképzelned, mint mikor az Alkonyatban Edward és Bellát a hátára veszi csak most fordítva. És még azt az apró különbséget leszámítva, hogy Krisz nem tud fáról-fára ugrani... Vagyis még nem láttam, hogy tud-e. Rémülten néztem Nóra, aki ahelyett, hogy együtt érzett volna velem inkább vigyorogva felmutatta a hüvelykujját. Még szerencse, hogy Krisz nem látta. Lassan elindultunk lefelé, bár én nem láttam semmit, mivel nagyon szorosan bezártam a szememet. Egyszer csak azt éreztem, hogy Krisz gyengéden letesz egy puha matracra és végig simít az arcomon. Azonnal kipattant a szemem és belenéztem gyönyörű szép íriszeibe.
- Khömm...- ujuj, valaki nagyon szereti a figyelmet-gondoltam és kicsit, nagyon kicsit mérgesen Kira felé néztem.-...Kell valamit segítenem vagy elmehetek?- Hangja nagyon kedves volt. Hogy tud ilyen jól színészkedni?
- Nem Köszi. Majd holnap beszélünk.- Rendezte le hamar, aminek bevallom, őszintén örültem.
- Halihó!- Hajolt be Nó az ablakon és vigyorogva nézett felváltva rám és Kriszre aki az ágy mellett állt és értetlenül figyelte Noémi fura fejrángását.
- Mi van?- kérdeztük egyszerre vigyorgó barátnőmet.
- Jaaaa... Semmi- rázta meg a fejét.- Akkor én is mehetek, vagy segítsek még valamit?- Na neki nem megjátszott volt a kedvessége. Csak azt nem tudom, Ő hogy jutott le a fáról a tetőre... Na mindegy.
- Te még mindig itt vagy? Lefogtok bukni mássz le onnan és Menj aludni. Majd holnap kibeszéltek a kis barátnőddel.- Kicsit bunkó volt?... Igen!
- Oké, oké- mondta védekezően Nó, majd elkezdett lefelé mászni. Gyorsan leért és folytatta azt amit abbahagyott a felváltva ránk vigyorgást.
- Úgy gondoltam, hogy nem jössz be ide és úgy mész vissza a házatokba.- Krisz kicsit ideges volt a lebukás miatt. Bezzeg amikor Kira enyelgett itt vele akkor nem félt semmitől sem.
- Tudooom, de elszerettem volna búcsúzni...- vigyorgott továbbra is, majd hozzám fordult.- jól vagy?- tudtam, hogy nem a vállamra érti, így csak egy aprót biccentettem, jelezve voltam már jobb lelkiállapotban is.- Oké, akkor jó éjszakát mindenkinek.- csicseregte vidáman, majd kiszökdelt az ajtón. Igen jól olvasod. Ki szökdelt.
Egy egészen picit, na jó nagyon kínos csend lett, amit meg akartam törni, szóval megkérdeztem azt ami egészen a beleskelődésünk óta foglalkoztatott.
- Itt mért csak egy ágy van?- megforgatta a szemét mintha, valami hülyeséget kérdeztem volna. Pedig szerintem egyáltalán nem az volt.
- Azért mert a lakótársam nagyon hangosan horkolt és nem tudtam aludni. Remélem te nem horkolsz.
- Nem szokásom- mondtam, miközben a plafont bámultam.
- Kívül, vagy belül?- nem értettem mire céloz.
- He?- komolyan ezek az értelmes megnyilvánulások tőlem...
- Az ágynak melyik oldalán alszol? Belső, vagy külső?-forgatta meg a szemét ismét és mutatott az ágy fal felőli, azaz a belső felére, majd a külsőre is.
- Kívül.- válaszoltam tömören.
- Oké, akkor vigyázz...- kezdett el bemászni, de megállítottam.
- Nem akarsz mondjuk pizsamában aludni?- kérdeztem "csak úgy mellékesen megkérdezem" hangnemben.
- Oh, bocsánat.- hangja nem volt olyan kedves mint általában a "bocsánat" szó szokott lenni, inkább szarkasztikus volt. Leszállt az ágyszéléről majd elkezdett vetkőzni. Először a pólóját vette le. Basszus! Mi akar ez a srác lenni férfi fehérnemű modell? Ilyen pasi nincs... Vagyis de itt áll előttem, most már csak egy boxe-rben és vigyorogva néz rám.
- Most már megfelel?
- Inkább öltözz vissza.- hadartam gyorsan. Na jó...kicsit még elbambultam volna a testét, de felek ez még jobban növelte volna az egóját, szóval ezt mondtam. Végül vissza vette a pólóját és úgy mászott be a másik oldalamra. A feje mellett lévő villanykapcsolót lenyomta és az ezzel járuló sötétben lehunytam a szemem. Később még hallottam, vagy lehet már álmodtam, hogy a sötétben suttogva ezt mondja:
- Jó éjt Hercegnő.
2015. január 18., vasárnap
Ihlet hiány
Borzasztóan sajnálom, de csak keddre lesz kész a rész, ihlet hiányom van szal csak a fele van meg... Remélem nem nagy gond...
Puszii:Happy Hippie ♥
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)