Nineteenth

Hali Emberkééééék!! Na itt van végre a 19. rész! Bcsássatok meg ( ha még egyáltalán maradtak olvasóim), hogy eddig nem írtam de 1. Nyár volt és szórakozi akartam - megjegyzem, hogy sikerült. 2. Pihenni akartam - ez is sikerült. 3. Nem nagyon volt kedvem írni. Mellékesen megjegyeném, hogy ezt a részt már nyár elején elkezdtem írni, de mindig abbahagytam és amikor eszembe jutott akkor folytattam, szóval, ha jól számolom még lesz egy rés plusz az epilógus és vége. 2016 - ban pedig elkezdem a Ki Lép Először 2. részét, ha minden jól megy.  Ja és bocsi az esetleges hibákért, de telóról ítam meg a rész felét...
Puszi Happy Hippie <3



- És mért akarsz velem beszélni? - kérdezte bizonytalanul.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek - fogtam bele a szóáradatomba
- Mért is? - nézett mélyen a szemembe, mint aki tudja a választ, de tőlem akarja hallani.
- Igazságtalanul ítéltek el, engem kellett volna elküldeniük - sütöttem le a szemem, majd a szempilláim alól fel lestem rá. Megérintette a karom és gyengéden egy iciripicirit közelebb húzott magához és úgy felelt.
- Jaj ne hibáztasd magad! Lehet, hogy elmegyek, de az érzéseinknek nem lesz gond a távolság - húzott még közelebb magához, amitől nekem egyre gyorsabban kellett vennem a levegőt.
- Ezt hogy érted? - most az én hangom volt bizonytalan.
- Hát így - rántott magához hirtelen és száját az enyémre tapasztotta...

- Lív? - Akkorát ugrottam mint még soha! Komolyan még Levi se ijesztett meg ennyire. Annyira elpirultam a gondolataim miatt, hogy a fejemet ellehetett volna adni a piacon, mint a legszebb paradicsom.
- Öhm... - jól van Lívia megtudod csinálni, csak tartsd magad a forgatókönyvhöz. - ... Én azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. 
- Miért is? - oké eddig jól haladunk...
- Igazságtalanul ítéltek el, engem kellett volna elküldeniük - jó! mi is jön? Ja szem lesüt és alóla felnézni. Remélem az a tini magazin igazat mondott.
- Még szép! - Na ja. Én és a forgatókönyveim. De az is lehet, hogy az a hülye újság csak blöffölt és a szempilla alól felpillantás egyszerű kitaláció... Vagy csak én vagyok olyan béna, hogy nemsikerül rendesen a "csábos pillantás." 
- Tessék? - háborodtam föl azonnal a saját bénaságom miatt, de ezt ő nem tudta, csak annyit látott, hogy ideges lettem és azt hitte miatta.
- Jól hallottad. - válaszolta kimérten, amitől már miatta is felment bennem a pumpa. - Tényleg téged kellett volna haza küldeniük, de sajnos túl jószívű vagyok.
- Mi? Te jószívű? Röhögnöm kell!
- Mégse teszed, ezek szerint igazam van. - annak a kedves srácnak aki ajtót nyitott nyoma veszett. Helyette itt állt előttem Erdősy Krisztián teljes valójában.
- Hát te mekkora nagy paraszt vagy! - kiáltottam rá.
- Mégis mért? Mert nem azt mondtam, amit vártál? - nevetett rám gúnyosan.
- Pontosan... - de egyszer csak Krisz befogta a számat és maga mellé rántott. - Mi a ... - kezdtem, miután elvette a kezét a számtól, de nem tudtam befejezni, mert megint befogta.
- Ne mondj semmit érted? Csak vigyorogj mint a színészek ahhoz úgyis értesz. - értetlenségem azonnal átment csodálkozásba, amikor megláttam egy fekete Audi A6-ost lefékezni a ház előtt.
- Ez a ... 
- Ne beszélj! - suttogta összeszorított fogakkal.
A motor leállt és kiszállt belőle egy nő és egy férfi. A nő kinyitotta a hátsó ajtót és kiugrott belőle egy szőke kislány.
- Kriiiiiiisz - ugrott a mellettem álló hülye gyerek nyakába.
- Mi van Manó? - karolta át, hogy le ne essen a kezéből.
- Képzeld anya vesz nekem egy hörcsögöt! - nevetett a kislány, amitől neki is megjelentek azok a kis gödröcskék az arcán. 
- Szia Krisz! - köszönt a nő és megölelte.
- Na mi van fiam csajozol? - jött oda a férfi is. A kijelentése nem volt túl diszkrét mert azonnal elpirultam és a hülye gyerek ölében lévő lány rám emelte a teljesen ugyanolyan kék szemeit mint Kriszé annyi különbséggel, hogy ezek láttán nem éreztem robbanást a hasamban.
- Ő a barátnőd? - kérdezte kerekre tágult pupillákkal, amitől annyira édes volt.
 - Nem egészen... - kezdett bele a magyarázkodásba.
- Akkor csak félig? - nézett rám még mindig nagy szemekkel - kié a másik feled? - kérdezte most már tőlem.
- Hát... - nem tudtam mit válaszoljak, ezért inkább kussoltam és amúgy is Krisz rögtön közbeszólt. 
- Azt hittem később jöttök - fordult a nő felé.
- Amint látod nem - mosolygott rá és elvette a kislányt tőle, hogy a saját karjába vegye. - Beszéltem a nagybátyáddal és azt mondta délig kell elhagynod a tábort, szóval igyekezz a pakolással. - intézte a szavait Kriszhez, majd felém fordult. - Neked nem reggelizned kéne? az előbb hallottam a gongot és tapasztalataim szerint nem jó, ha kihagyod az étkezést a délelőtti programok előtt, mert nem fogod bírni - nevetett rám kedvesen.
- Oh, tényleg. Észre sem vettem - kaptam észbe.
- akkor lehet, hogy valami fontos elvonta a figyelmedet - mosolygott, majd rám kacsintott - Na siess le ne késd! - Ránéztem Kriszre és asszem egy kicsit elpirultam, majd gyorsan hátat fordítottam és elszaladtam az ebédlő felé.
Bent már hatalmas volt a sor, de nem nagyon foglalkoztam ezzel, vagyis nem volt időm foglalkozni ezzel, mert egy kar megragadott és kirángatott a sátorból. Ezek szerint ma éhes leszek egész délelőtt.
- Beszéltél vele? - na jó, szerintem kitaláltátok ki volt az. Ha nem megmondom. Nó volt és mint mindig, megint fel volt pörögve.
- Igen - válaszoltam közönyösen.
- Ééééééés? - nyújtotta el kíváncsian az é-t .
- Semmi. Jöttek a szülei és most pakol, aztán haza megy. Ráadásul totál bunkó volt.
- A bunkósága most teljesen jogos, mivel miattad küldik el - nézett rám szemrehányóan.
- De mit tett azon kívül, hogy kajacsatázott? - néztem Nóra érthetetlenül.
- Ezt tőle kell megkérdezned.
- Szó sincs róla. Az előbb is olyan seggfej volt! 
- Mondom, azt te megérdemelted elvégre miattad megy el! - nézett rám azzal a "most nagyon okosat mondok, tehát hallgass rám" nézéssel.
- És mégis mit csináljak ha? - kezdtem rá is dühös lenni.
- Kérdezhetek valamit? - hangja kezdett ingerülté válni
- Azt hiszem... - vonakodtam.
- Szereted? 
- Nem tudom - néztem rá kétségbeesve.
- Nagy Lívia! Azt kérdeztem: szereted? - most már tényleg nagyon felvitte a hangját.
- Igen! Tessék kimondtam! Most boldog vagy? - kiáltottam.
- Akkor beszélj Bálinttal, hogy nem ő a hibás, hanem te és hogy téged kell elküldenie. - hadarta gyorsan, majd egy óriási levegőt vett - Huh, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz okosnak lenni!
- Oké akkor én most megyek... Kezdtem hátrálni, majd gyorsan megfordultam és elrohantam, hogy megkeressem Kriszt. Vagyis a házához rohantam, mert úgy gondoltam még ott van.
Hát nem volt ott. Csak a húga ült a lépcsőn és rajzolt a homokba.
- Hát te? - ültem le mellé. 
- Várom anyuékat - rajzolgatott tovább a homokba.
- És Kriszt nem tudod véletlenül, hogy hol van?
- De - mondta és tovább firkált.
- Éééés megmondod hol van? - kérdeztem türelmetlenül.- Aha, elment valahová - hát ezzelnagyon kisegített mondhatom.
- Oké, itt megvárhatom?
- Persze. Akarsz rajzolni? - nyújtott felém egy botot.
- Aha - vettem el tőle és elkezdtem firkálni a homokba.
- Szép csillagos az ég elcsendesült a rét...- kezdett el halkan énekelni.
- Mit énekelsz? - kérdeztem kedvesen.
- Ha nem tudok aludni mindig ezt énekli nekem és olyankor eltudok aludni. Te szoktál énekelni? - kék szemei elvarázsoltak, miközben kezét az enyémbe csúsztatta. Nem értettem, hogy mért tette, de nagyon aranyos volt.
- Néha - vontam vállat és szirmokat rajzoltam a porvirágomnak.
- Énekelj nekem - kérlelt és közben gyengéden megrángatta a kezem. Nem tudtam nemet mondani, hiszen olyan aranyos volt.
- Mit énekeljek neked? - mosolyogtam rá.
- Akármit - viszonozta mosolyom.
- Nehogy elkedj énekelni,mert mindenki idejön és megint olyan lesz mint egy béna musicalben! - halottam meg egy nyers hangot a hátam mögött.
- Krisz! - ugrottam fel ledobva a botot, amivel firkáltam.
- Igen még mindig ez a nevem. - mondta szarkasztikusan.
- Barom. - szállt el az örömöm.
- Hé! Itt van a húgom is. - mutatott a csöppségre, aki kíváncsian figyelt minket.
- Bocsánat. - és akkor felnéztem rá.  - Akkor elmész? -néztem a szemébe először úgy hogy nem remegett közben a lábam.
- Szerinted? - jött hozzám közelebb. Szemében szomorúság bujkált, ilyet most láttam nála először. Tudtam, hogy el kell mennie és az én hülyeségem miatt. Megráztam a fejem és hátrálni kezdtem, majd hátatfordíva futni kezdtem Bálint háza felé.
Lihegve megálltam az ajtó előtt. Kopogtam.  De előtte nem felejtettem el nagy levegőt venni.
- Mi történt? - nyitott ajtót Bálint.
- Krisz - válaszoltam.
- Nem hiszem el. Még elsem ment, de már megin valami hülyeséget csinált. - háborodott fel.
- Nem, nem csinált semmi rosszat. Pont ezért jöttem.
- Hogyan? - kicsit összezavarhattam.
- A kajacsatát nem ő kezdte. - hadartam - Én voltam , de az is véletlen volt. Mentem az étellel a helyemre és megbotlottam, így az egész Krisz fejére ömlött. - huuuu. Fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten.
- És ez csak most jutott eszedbe, hogy közöld. - húzta fel a szemöldökét.
- Eddig nem mertem - vallottam be nem csak neki, hanem magamnak is az igazat.
- Szóval azt állítod, hogy nem Krisz tette. Biztos, nem csak kitaláltad?
- Bálint - kezdtem tárgyilagosan - Szerinted mért hazudnék egy olyan személlyel kapcsolatban, akit utálok?
- Jogos... Ha csak nem változott meg azóta a véleményed róla és ezért mondod ezt. - méregetett a felnőttek mindentudó nézésével.
- Biztosíthatlak, hogy még mindig utálom. - ami igaz is. Néha tényleg nagyon utálom.
- Ezt még át kell gondolnom. - nézett rám, majd újra szólásra nyitotta a száját. - Na de most már siess mert mindjárt kezdünk.
- Oké - fordultam vissza és a partra mentem, ahol gyülekezni szoktunk.
Noémi már ott volt és kíváncsian figyelt, ahogy felé igyekeztem.
- Még átgondolja. - válaszoltam ki nem mondott kérdésére.
- Oh, jól van. - aggódva nézett rám, mintha bármelyik percben felrobbanhatnék vagy mi.
- Ne nézz rám így! - löktem meg a vállát gyengéden és akkorát vigyorogtam rá, hogy ne vegye észre mennyire be vagyok parázva.
- Na gyerekek, ma különegeset játszunk - jelent meg hirelen Bálint - A játék lényege szerezd meg a zálogod.
A többiek felhördültek, Én meg csak értetlenül néztem Nó-ra .
- Ez azt jelenti, hogy vissza kapjuk a zálogainkat, de előtte meg kell csinálnunk valamilyen megalázó feladtot a többiek előtt.
- Uh. - ennyi volt össz vissz a reakcióm.
- Na üljünk mindannyin egy szép nagy körbe - adta az utasításokat Bálint. - De ha lehetne még ma! - kiáltott rá a csapatra, mivel senki nem akart megmozdulni, viszont miután már kétszer is ránk szólt, kénytelenek voltunk megmozdítani a végtagjainkat.
- Azok kedvéért akik még nem játszották ezt a játékot, elmondom hogyan is zajlik ez. - Kezdett bele, mikor már indenki elhelyezkedett a körben. - Szóval, itt van mellettem ez a kosár tele egy csomó kacattal, amit ti adtatok, mikor késtetek, valamelyik programról, érdekesség, hogy a legtöbbet a reggeli tornánál szereztem.
Itt nyeltem egy nagyot, mivel szinte minden reggeli tornát kihagytam így a karomon lévő karkötők kissé megfogyatkoztak. Míg ezen gondolodtam nem vettem ésre, vagyis nem hallottam a kzeledő lépteket.
- A lényeg, hogy amt előveszek annak a gazdája be áll a kör közepére és el kell mutogatnia, amit a többiek kitalálnak. Ez lehet tárgy, fogalom, bármi, csak eltudja mutogatni a kör közepén álló. Akkor kezdjük. - vett elő a kosárból egy fekete bőr karkötőt, mire én lesütöttem a szemem. - Ez kié? - emelte fel, hogy mindenki láthassa.
- Az enyém - mondtam és lassan besétáltam a körbe.
- Akkor valaki kezdje, mondjn neki valamit, amit el kell mutogatnia. - senki nem szólalt meg én meg könyörgően néztem Noémire, aki megvonta a válát, jelezvén, hogy semmi nem jut az eszébe.
- Senki? Kezdjem én? - kérdezte Bálnt, mire csak halgatás volt a válasz. - Hát jó, legyen mondjuk...
- Melltartó. - ezt már nem Bálint mondta, hanem az akit szerettem és utáltam egyszerre,, csak nem tudom melyik érzelem volt az erősebb.

Nyááááááááááááááááááár !!!!

Szerintem ti is észleltétek, hogy itt van a nyári szünet. És azt is, hogy már nagyoooooon régen volt rész, amit nagyon sajnálok és lenne egy csomó kifogásom, de úgyse menteném vele a helyzetet, miszerint elhanyagoltam a blogot. május közepén még azt hittem, hogy majd a nyári szünetben több időm lesz írni és el is terveztem, hogy nem csak szombaton lesz rész hanem még szerdán is. Hát ez rohadtul nem jött be, mivel június elején kiderült, hogy alig leszek itthon/netközelben. A lényeg, hogy fogok írni csak nem tudom mikor. Ha van valaki, aki unatkozik éppen,- amit nagyon remélek, hogy nem - akkor itt van pár film/könyv/sorozat, amiket már láttam/olvastam és valamennyire tetszettek:

Könyvek:

* Collen Hoover:- Hopeless
                            - Losing Hope

* Kemény Zsófi: - Én Még Sosem

* Matthew Quick: - Forgive Me, Leonard Peackock - Bocsáss meg, Leonard Peacock!

* John Green: - Papírvárosok
                        - Alaszka Nyomában
                        - Katherine A Köbön

* Jenny Han: - The Summer I Turned Pretty - A Nyár Amikor Megszépültem
                      - It's Not Summer Without You - Nincs Nyár Nélküled
                      - We'll Always Have Summer - Örökké Nyár Lesz

* Marni Bates: - Segítség YouTube - Sztár Lettem!
                         - Rocksztárt Kaptam Karácsonyra
                         - Láthatósági mellényLúzereknek
                         - Menő - riadó Kambodzsában
                         - Itt a Vége, Lúzer Véle!

* Kelly Oram: - Szívzűrterápa Strébereknek

* Kody Keplinger: - The DUFF - Pótkerék

Filmek:
 - The DUFF
 - Project X
 - Minden Kút Rómába Vezet
 - A Kém
 - Női Szervek
 - Anyám Nyakán
 - Egy Indián Párizsban
 - Zene és Szöveg
 - A Belső Ember
 - Szökevény 1-2
 - Csábítunk és Védünk
 - Útvesztő
 - Tökéletes Hang 1-2
 - Vadregény
 - Haláli Temetés
 - Nem Férek A Bőrödbe
 - Percy Jackson - Villám Tolvaj
 - Percy Jackson - Szörnyek Tengere
 - Emlékek Őre
 - Mad Max
 - Démonok Között ( ez egy személyes kedvenc és nem annyira ijesztő, mint amennyire mondják )
 - A Szomszéd Nője Mindig Zöldebb
 - Tengerre Tata
 - Lesz ez Még Ígyse
 - Két Hét Múlva Örökké
 - Ő a Megoldás
 - Beépített Szépség 1-2
 - Dögölj Meg John Tucker
 - Már Megint Egy Dilis Amcsifilm ( ne szülőkkel nézzétek! Nekem olyan "szerencsém" volt, hogy a matek tanár pont bent volt az osztályba amikor néztük...)
 - Menedék
 - Zakkant Halloween
 - The First Time
 - Kingsman ( másik kedvenc )
 - 21 - 22 Jump Street
 - Változó Szerelem
 - A Negyedik
 - Csúf Szerelem
 - Kamatylista
 - A Nyár Királyai
 - Jurassic World
 - Jurassic Park 1-2-3
 - A Sötétség Után ( ezt muszáj megnéznetek! Nem horror )
 - Rád Vagyok Kattanva
 - Tíz Dolog Amit Utálok Benned
 - Totál Beépülve
 - Bérhaverok
 - Üzlet Bármiáron
 - Alice Csodaországban
 - Anyád Lehetnék
 - Bazi Nagy Görög Lagzi
 - Séta a Múltba
 - Betolakodók
 - Mr. Bean Nyaral
 - Nekem 8
 - Én A Kém
 - Nagyfiúk 1-2
 - Éhezők Viadala 1-2-3
 - Apád Anyád Idejöjjön
 - Napos Oldal
 - Kavarás
 - Kellékfeleség
 - Családi üzelmek
 - Suttogó
 - Szemfényvesztők
 - Viharsziget
 - Hajrá Bliss
 - Talajfogás
 - Eredet

 Sorozatok:
- Carrie Naplója
 - 90210
 - The Flash
 - Teen Wolf
 - The Secret Circle
 - Switched at Birth
 - The Lying Game
 - Pretty Little Liars
 - Game of Thrones
 - How I Met Your Mother
 - According To Jim
 - Two and The Half Men
 - Gossip Girl
 - Once Upon a Time
 - Awkward 
- Jó Barátok

Ennél még van több is, de szerintem ezekkel ellesztek egy darabig... :)

Nagyon jóóóóóóóóóóóóóó szünetet nektek és remélem nem fogtok annyira unatkozni, hogy ezeket mind elolvassátok és megnézzétek!
Puszi: Happy Hippie <3

Nineteenth előzetes

Hali Emberkééééék! Most muszáj dumálnom, mert lesz két hét szünet - ami persze nem olyan meglepő - jövőhéten nem leszek itthon, mert a suli szervez valamilyen vásásárt és ott kell lennem árulni. A jövőhét utáni héten, pedig fesztiválra - vagy mire - megyek és akkor sem tudok írni.
Asszem még lesz pár olyan szombat, amikor nem fogok tudni írni, ugyanis elkezdődött az év végi hajtás - legalábbis nekem -  biztos ismeritek egy páran, hogy milyen érzés... De ígérem, hogy nyáron megpróbálok rendszeresen írni, ha lesz időm... Na ennyi is mára a duma rész olvassátok a kövi rész előzetes kis párbeszédeit! Na jó ezt úgy érzem meg kell magyaráznom. Szóval a tizenkilencedik részt nem tudtam elkészíteni rendesen, így kivettem, pár párbeszédet, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül.
Puszi: Happy Hippie <3

"- És mért akarsz velem beszélni? - kérdezte bizonytalanul.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek - fogtam bele a szóáradatomba
- Mért is? - nézett mélyen a szemembe, mint aki tudja a választ, de tőlem akarja hallani.
- Igazságtalanul ítéltek el, engem kellett volna elküldeniük - sütöttem le a szemem, majd a szempilláim alól fel lestem rá. Megérintette a karom és gyengéden egy iciripicirit közelebb húzott magához és úgy felelt.
- Jaj ne hibáztasd magad! Lehet, hogy elmegyek, de az érzéseinknek nem lesz gond a távolság - húzott még közelebb magához, amitől nekem egyre gyorsabban kellett vennem a levegőt.
- Ezt hogy érted? - most az én hangom volt bizonytalan.
- Hát így - rántott magához hirtelen és száját az enyémre tapasztotta..."

"- Ő a barátnőd? - kérdezte kerekre tágult pupillákkal, amitől annyira édes volt.
 - Nem egészen... - kezdett bele a magyarázkodásba.
- Akkor csak félig? - nézett rám még mindig nagy szemekkel - kié a másik feled? - kérdezte most már tőlem.
- Hát... - nem tudtam mit válaszoljak"

" Kérdezhetek valamit? - hangja kezdett ingerülté válni
- Azt hiszem...
- Szereted?"

"- Szép csillagos az ég elcsendesült a rét...
- Mit énekelsz? - kérdeztem kedvesen.
- Ha nem tudok aludni mindig ezt énekli nekem és olyankor eltudok aludni. Te szoktál énekelni? - kék szemei elvarázsoltak, miközben kezét az enyémbe csúsztatta."

" - Akkor elmész? -néztem a szemébe először úgy hogy nem remegett közben a lábam.
- Szerinted? - jött hozzám közelebb..."
 
 Remélem nem haragszotok, hogy ez most csak egy ilyen bejegyzés lett és élveztétek valamennyire.
 

Eighteenth

Bocsi mégis pofázok, de csak keveset. Amint látjátok előbb hoztam a részt, remélem tetszik majd. Jó olvasást!
Puszi: Happy Hippie <3
Nem tudtam aludni, egész éjjel csak forgolódtam. Najó, kb. három órát aludtam. Az egész éjszakát gondolkodással töltöttem - kivéve persze azt a pár órát, amit alvással. Rohadt nagy bűntudatom volt, végül is  Krisz miattam megy el. Én tehetek az egészről. A vicces az hogy nekem sosincs bűntudatom. Akkor sem volt amikor nem mondtam el a matek tanárnak hogy a rajta kaptam a feleségét valaki mással... Mondjuk az egy hónap múlva kiderül de mindegy. Muszáj volt beszélnem vele, csak azt nem tudtam mikor és mit mondanék neki. "Hé Krisz bocs, hogy miattam küldenek haza. Amúgy szeretlek." Na sztem ez totál hülyén jönne ki. Apropó: Szeretlek? Ez meg honnan a francból jött? Ebből látszik, hogy teljesen elment az eszem. Kipattantam az ágyból, mert úgy gondoltam, egy zuhany most nagyon jól esne. Felkaptam a cuccaimat és elindultam a fürdősátrak felé.
A zuhany tényleg jó volt és legalább rendesen át tudtam gondolni a dolgokat. Eszembe jutott milyen volt itt az első fürdésem. Krisz elcsórta a ruháimat, én meg persze rohadt pipa lettem, mert Ő egy dologhoz nagyon értett: Hogyan csessze fel az agyam. Annyira hiányzott, hogy az hihetetlen, pedig csak 28órája volt az utolsó veszekedésünk. Ahogy engedtem magamra a vizet vissza Hallottam Bálint hangját tegnapról " Ugye tudod, hogy ez volt az utolsó húzásod?" Mért küldik el egy ártatlan kis kajacsata miatt? Nem is csinált más balhét. Először nem értettem, de most rájöttem: Krisz több éve ebbe a táborba jár nyaralni. Biztos csinált más dolgokat. Jó elismerem ehhez nem kellett volna ilyen sokat gondolkodni, de nézd el nekem, mivel tegnap sokkos állapotban voltam és most reggel van. Nem mindig vagyok okos. Azonnal cselekednem kellett, ha nem akartam, hogy miattam rúgják ki a szerencsétlent.
Gyorsan felöltöztem és rohantam, hogy még reggeli előtt beszéljek vele. Elég egyszerűnek tűnt, csak be kellett volna kopognom. Az egészben az volt a bökkenő, hogy nem mertem. A tetőablakon nem akartam bejutni, tekintettel a múltkor történtekre, amikor is nem a legépebb állapotban jutottam el a tetőig. Éppen emeltem a kezem, hogy kopogjak, amikor eszembe jutott: Az is lehet, hogy nincs itt. Lehet, hogy már el is ment. Basszus mit csináljak? Estem pánikba rögtön. Na ezért nem jó, ha gondolkodom. Majdnem feladtam, de meghallottam a  hangját bentről- ezek szerint nem olyan jó szigetelésűek ezek a kunyhók. Nem nekem szólt, hanem valakivel beszélt. Rájöttem, hogy telefonon mert a másik fél hangját nem hallottam, hacsak nem őrült meg, mert akkor magában beszélt.
- Te is jössz? - a hangja lágy volt. Még Sosem Hallottam így beszélni. - Én is szeretlek, tudod adni egy kicsit Petrát?
Mi a szent szar? Ez a srác egy nő faló vagy mi? Mert nem hinném, hogy egy fiúnak mondta az Sz betűs szót. És kifejezetten furcsán hangzik, ha egy srác neve Petra. Na jó én végeztem ezzel a csávóval! Tőlem akár elküldhetik a föld mélyére is, akkor se lesz bűntudatom miatta, ha már két ribanc is várja otthon!
- Nem anya, tényleg én vagyok a felelős az egész kaja ügy miatt - oh, hogy az egyik akit leribiztem az az anyja... Jó de akkor is a másik biztos nem az anyja. - Mikor jöttök? - Hallottam újból Krisz hangját - Jó addigra összepakolok. Szeretlek. - hallottam, ahogy az ajtó felé lépked én meg nem tudtam hova menni, mert ledermedtem. Kinyílt az ajtó és Krisz meglepett fejével találtam szembe magam. Vagyis a mellkasával, mert olyan magas, hogy gyorsan fel kellett emelnem a fejem ahhoz, hogy lássam az arcát. Nagyjából én is valami idióta fejet vághattam, mert elnevette magát.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte, én meg még annyira sokkos állapotban lehettem a sok csajai miatt, hogy teljesen meggondolatlanul cselekedtem.
- Kinek mondtad hogy szeretlek? - csúszott ki a számon akaratlanul, mire ha lehet Krisz még értetlenebb fejet vágott.
- Az anyámnak?
- Azt tudom, de előtte? - jesszusom én tényleg bediliztem! Ennél szánalmasabb már nem is lehetnék...
- Jaaa, a húgomnak - mondta természetesen - Amúgy meg mit kémkedsz utánam?
- Én nem kémkedek! - akadtam ki rögtön.
- Nyugi, nem kell felkapni a vizet, csak vicceltem - nevetett, de ez a nevetés nagyon más volt. Nyugodt és nem tudom... egyszerűen más.
- Oké, de nálad sosem lehet tudni, mikor gondolod komolyan a dolgaidat, szal jogosan kaptam fel a vizet - mondtam megnyugodva.
- Na akkor, mért is vagy itt? - váltott témát, hirtelen én meg megint hülye kérdést tettem fel.
- Jó, ez most tényleg nem vicces. Mire készülsz?
- Hogy hogy mire készülök? - értetlenkedett, én meg kezdtem eléggé hülyén érezni magam, pedig még csak hét óra volt, de ha már égetem magam akkor folytassuk magas hőfokon.
- Tök kedves vagy velem, ami nem szoktál lenni. Inkább egy arrogáns, beképzelt, bunkó vagy - ne kérdezzétek mért csinálom ezt, mert én se tudom. Eredetileg bocsánatot jöttem kérni és segíteni neki, hogy ne küldjék el. Valamiért nekem sose sikerül az eredeti tervnél maradnom.
- Mért, már kedves sem lehetek? - mosolygott rám, amitől kirázott a hideg.
- De csak furi - néztem a szemébe, amin csak most vettem észre, hogy ha a nap belevilágít akkor zöldes. Nagyon szép...
- Legyek bunkó? - kérdezte nekidőlve az ajtónak, amitől az oldalán fentebb csúszott a pólója és kilátszott a hasizma. Azt hittem ott helyben össze esek.
- Nem, ez most így jó - mondtam, miközben néztem a hasizmait. Lányból vagyok na.
- Veszem észre - nevetett. Olyan édes volt!
- He? - kaptam észbe és gyorsan visszatereltem a tekintetemet a szemére, amivel nagyjából ugyanolyan hatást ért el, mint a kockáival, de nyugton maradtam és nem rohantam le azonnal.
- Semmi - nevetett ki ismét, de ez nem gúnyos nevetés volt, hanem még mindig az a furcsa - Neked nem reggeli tornán kéne lenned? - érdeklődött.
- Még nincs és egyébkéntis, mindig elszoktam lógni.
- Húúú, akkor jó sok zálogod lehet - nézett elismerően.
- Nem olyan sok - mutattam fel a csuklómat, ami a tábor elején még tele volt karkötőkkel, ma már viszont alig van rajta - De azért remélem, vissza kapom őket.
- Ja. Én is. Tök jól néztek ki a kezeden - oké, én ezt most jól hallottam? Krisz megdicsérte a karkötőimet?
- Aha... - nem tudtam mit hozzá szólni. Ha ez most a Facebook lenne, akkor tuti, hogy nem néztem volna meg az üzenetet és később kitaláltam volna egy hazugságot, mondjuk: "Bocsi, de épp az anyám haját tartottam, mert beteg". De itt, muszáj volt valamit mondanom - Öhöm... Köszi.
- Na mért is vagy itt? Mert ezt a kis részletet elfelejtetted közölni - váltott megint témát, aminek iszonyúan örültem, mert kezdett nagyon kínos lenni a helyzet.
- Azért jöttem, hogy beszéljek veled.

Halihóóóóó

Sziasztok Emberkéééék ! Bocsi, hogy nem volt rész, de a múlthét előtti hétvégén, véletlenül leöntöttem festékkel a kémia füzetemet és az egészet újra kellett írnom, amit a két hétvégén sikerült is. Ha nem hiszitek el, a mellékelt kép bizonyítja:

Na most már csak annyi, hogy ma lesz rész, kb 5 óra múlva azaz 12 órakörül és annak örömére, hogy most itt kipofáztam magam, a résznél nem fogok dumálni.
Ja és arról, hogy legyen-e 2. évad/rész (kinek hogy tetszik), szerintem lesz, mert szétdurran az agyam az ötletektől, ráadásul van aki ezt még fokozza és még több ötletekkel bombáz....
Na puszi mindenkinek és 12kor jövök.
happy hippie <3

Seventeenth

Hali Emberkék! 

Szóval, ahogy ígértem itt van a rész és itt van a második blogom linkje is: http://megszoksz.blogspot.hu/ Remélem tetszeni fog igyekszem hozni arra is rendszeresen a részeket. Jó olvasást. Ja és még mindig kéne valahogy jelezni, hogy legyen-e második rész, mert eddig csak egy vissza jelzést kaptam, aminek nagyon örülök, de egy ember nem mindig tud meggyőzni, bár lehet, hogy sikerül. Na  mindegy is, jöjjön a tizenhetedik rész! 

- Na mizújs? - pattant le mellém Nó egy farönkre.

- Semmi - válaszoltam, majd visszatértem előző tevékenységemhez és  bámultam a tüzet.
- Naaa, ne már! Ebéd óta nem beszéltünk rendesen. Még csak lese szúrtál, hogy elrontottam Krisz megalázását. Vacsoránál is csak arra volt időd, hogy kiborítsd a bilit. Hallod, hogy az mekkora nagy volt! - csapott a combomra és lepöckölt a válláról egy sajt darabot.

pár órával ezelőtt...

Olyan hirtelen történt az egész, hogy időm sem volt felfogni. Automatikusan visszacsókoltam. Annyira jól csókolt! Mint egy isten. Na jó ezt a srácot nem tudom mihez hasonlítani. Teljesen elvesztem. Egy másik világban voltam... De nem volt semmi tűzijáték. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Dávid lehunyt szemmel csókol. Kicsit megijedtem, hogy egy ilyen rendes srác szája az enyémre van tapadva, ráadásul még jól is csinálja, de én nem érzek semmit. SEMMIT. Komolyan egy teáskanálnak több érzése lehetett abban a pillanatban mint nekem. Elhúzódtam.  Dávid érdeklődve figyelt, majd megtörte a csendet.

- Bocs nem kellett volna... - nem hagytam, hogy befejezze.
- Nem csináltál semmi rosszat. Az én hibám, mert visszacsókoltalak. - hadartam gyorsan és talpra ugrottam.
- Nem, nekem nem kellet volna megcsókolni téged. Hülyeség volt. - magyarázta - Pont most öntötted ki a szíved én meg letámadlak. Ez nem valami diplomatikus megoldás - nevetett kényszeredetten.
- Hát ez igaz - szögeztem le - De azt se mondhatjuk, hogy nem volt jó, mert az volt. Csak... - megakadtam. Nem tudtam hogyan közöljem vele: a csókja nem jelentett semmit.
- Csak nem volt meg a szikra - fejezte be helyettem, aminek nagyon örültem.
- Pontosan! Vagyis igazából a tűzijáték nem volt meg, de mindegy - helyeseltem.
- Tessék? - kérdezte furcsán.
- Semmi, semmi. Általában szoktam hülyeségeket mondani - legyintettem és felé fordultam - Barátok? - kérdeztem reménykedve.
- Barátok - mosolygott rám. Felállt és magához húzva megölelt, amit boldogan viszonoztam.
Elköszöntem tőle és elkezdtem visszafelé sétálni. Néha meg álltam, mert miután otthagytam Dávidot, Krisszel való veszekedésem őrületes tempóban tört utat magának a fejemben, hogy az össze boldogsághormonomat elpusztítsa. Minden egyes szava tűzként égett az emlékezetemben és nem volt víz, hogy eloltsam. Össze-vissza bolyongtam dühösen gondolkodva a történteken. Legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy mindent elmagyarázzak neki, de túl büszke voltam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy én törjek meg először. Majd Ő bocsánatot kér! Mi vagyok én egy sajnálom élő képeslap? Végül is a meggyötört arcot nem kell vágnom, az már ott van a fejemen. Lehet, hogy elfogadná... Oké elég a mindenféle hülyeség összehordásból, még le kell csesznem Nót, hogy nem teljesítette a feladatát! Na jó nem cseszem le. Végül is nem ő tehet róla, hogy a hangommal mindenkit elkápráztattam. És amúgy is már nem érdemes Krisszen bosszút állni. Már nem. A kettőnk ügyét lerendeztük. Eléggé egyértelműen azt hiszem. Sóhajtottam egy hatalmasat és folytattam az utamat kifelé az erdőből.
Éppen időben értem az étkezőhöz, pont akkor szólalt meg a vacsorához hívó gong. Nó már a helyünkön ült és hevesen integetett felém, én meg a sorban állva vissza intettem neki. Gyorsan felkaptam egy tálcát, majd elvettem a tál spagettim, amit az egyik konyhás adott át nekem. Mosolyt erőltetve magamra elkezdtem Noémi felé sétálni, de... nem értem el odáig. Legalábbis nem úgy ahogy szerettem volna, mert véletlenül belerúgtam valamibe ( valszeg egy asztallábában ) és elvesztettem az egyensúlyomat. Ennek az lett a következménye, hogy a spagettim a tálcámmal együtt kirepült a kezemből és mind Krisz fején landolt. egy teljes örökkévalóságig csend volt az egész sátorban. Mindenki a reakcióját leste, amit nem is olyan későn meg is tapasztalhattam.
- Te meg mi a francot csinálsz? - Oké sajnálom, de nem tudtam komolyan venni. Így nem, hogy egy tál spagetti ott kuporgott a fején. Láthatta rajtam a kitörni készülő nevetést, mert megfogta a fején lévő kupacot és az arcomba dobta.
- Mi a szar? - most az egyszer nem szólt bele, hogyan beszélek, csak önelégülten vigyorgott. A többiek minket figyeltek feszülten, nem tudták mit lépünk következőnek. Megtudom érteni őket. Néha még magamat is meglepem pár dologgal.
- Ez csak spagetti - közölte velem Kira nagyon  "okosan".
- Na neeeeee - néztem rá nagy szemekkel, mintha nem tudnám, hogy az arcomon az elöbb egy marék spagetti landolt.
- Pedig jobb ha elhiszed - nézett még mindig azzal a tudálékosnak szánt fejével - És jobb ha tudod, nemáll jól - a mosolyát inkább hasonlítanám vicsorgáshoz, pedig ezt eddig csak az orvosoknál tapasztaltam. Annyira feldühödtem, hogy az összes tésztát, ami a tányérján volt az arcába borítottam.
- Áááááh - sipákolta - Te meg mi a francot képzelsz magadról?!
- Hidd el többet mint hinnéd és mind igaz - néztem rá lesújtóan, de nem sokáig mert vissza dobott. Ekkor érte el a mi kis vitánk azt a pontot, amikor egy nagyon eszes elüvöltötte magát:
- KAJACSATAAAAAAAAA!!!!!!! - és a vele szembelévő mellkasára dobta a saját kajáját. Kész. Ennyi kellett ahhoz, hogy kitörjön a háború. Mindenki mindenki ellen. Senki nem úszta meg legalább egy marék tészta nélkül. Mi hárman először döbbenten néztük, hogy mit váltottunk ki a tömegből, de miután megkaptam az első dobást a hátamra, nem hagytam annyiban: vissza dobtam. Mindenkit beborított a kaja. Érdekes látványt nyújthattunk, mint valami majom ketrecben etetéskor és ez nem állt messze a valóságtól. Észre se vettem, hogy a konyhások s beálltak, addig amíg a pult irányából nem kaptam egy találatot. Furcsának találtam, hogy középkorú nők kajával dobálóznak, de végül is vicces volt. Éppen egy nagy marék spagetti elől hajoltam el, amikor Bálint ordította el magát.
- Mi folyik itt? - tudtam, hogy nem teljesen ezt akarta mondani, hanem még valami oda illő szép kis káromkodást. Egyszerre hallgattunk el. Vagyis nem teljesen mert még hallottunk egy halk wáááááááá-t és egy tál tészta Bálint vállára esett. Majdnem elröhögtem magam, de csak majdnem. Lehunyta a szemét, majd felnézett. - Ki kezdte ezt az egészet? - hangja ingerült volt és a kis szemetek egyszerre mutattak rám és Krisszékre.
- Nem én kezdtem! - sikkantotta Kira.
- Nem is én - mondtuk egyszerre Krisszel és dühösen egymásra néztünk. Ez annyira nem hatotta meg Bálintot, mert újra kérdezett minket.
- Ki dobott először? - a hangából ki lehetett venni, hogy most már ne szórakozzunk vele.
- Ez egyszerű - mondtam - Krisz dobott először.
- Igaz ez? - nézett Bálint Kriszre.
- Igen - hajtotta le a fejét.
- Ugye tudod, hogy ez volt az utolsó húzásod? - értetlenül néztem felváltva rájuk. Milyen utolsó húzás?
- Igen - nézett bele Bálint szemébe.
- Akkor remélem tudod mi a dolgod. Takaríts ki és pakold össze a cuccodat, holnap telefonálok a szüleidnek.
- Mi a szar? - lepődtem meg, mire Krisz rám nézett.
- Hercegnő, nem beszélünk csúnyán - kisétált a sátorból én meg ott maradtam a többiekkel totál megdöbbenve.

Pár órával később...

Elgondolkodva baktattam a tábortűzhöz ( komolyan, ma szinte egész nap gondolkodtam, megfogok őrülni! ) és közben a lábamat bámultam, ahogy lépkedtem. Leültem a tűzhöz egy farönkre és belebámultam a sárgán csapkodó lángokba.

- Na mizújs? - pattant le mellém Nó egy farönkre.

- Semmi - válaszoltam, majd visszatértem előző tevékenységemhez és  bámultam a tüzet.
- Naaa, ne már! Ebéd óta nem beszéltünk rendesen. Még csak lese szúrtál, hogy elrontottam Krisz megalázását. Vacsoránál is csak arra volt időd, hogy kiborítsd a bilit. Hallod, hogy az mekkora nagy volt! - csapott a combomra és lepöckölt a válláról egy sajt darabot.
- Krisz elmegy - fordultam felé letörten, majd bámultam tovább a tüzet.

Sixteenth

 Hali Emberkék! Tegnap akartam részt hozni, de amint látjátok ez nem sikerült, mert fáj(t) a fejem. Ma viszont hoztam részt és igaz kicsit rövid, de ezt is kínszenvedős volt összehozni, mivel nálam nem hat az aspirin. Jó béna vagyok mi? :D  Holnap viszont hozom a kövit és új blogot is nyitok majd belinkelem, mert ezt a blogot hamarosan befejezem. Gondolkodtam második részben, de azt nektek kell eldöntenetek, hogy akarjátok-e, mert nekem vannak ötleteim. Na jó olvasást!
Puszi: Happy Hippie <3

- Ez nagy volt Hercegnő! - jött oda Krisz.
- Tudom. A sulimban nagyjából minden héten csináltam ilyet. - ami persze nem igaz, mivel a suliban ahová járok eléggé korlátolt a diákok szabadsága. De ugye, amiről nem tud az nem fáj. Nem mintha ez olyan nagy dolog lenne, na mindegy.
- Oké, látom dühös vagy ...
- Óóó, én egyáltalán nem vagyok dühös - na jó talán egy kicsit. De nem tehetek róla! Nó volt annyira hülye, hogy elkezdett táncolni miközben én eltereltem a figyelmet róla! Csak annyit kellett volna megtennie, hogy ráborítja azt a rohadt főzeléket ennek a hülye gyerek fejére! Ahhj utálom a tökfőzeléket!!
- Azt látom. Mi dühített fel ennyire?- aggodalmaskodott. Értem! Aggodalmaskodott. Ráadásul ÉRTEM! Hát nem arany... Nem basszus most dühösnek kellene lennem rá! Bakker magamban vitatkozok. Totál meghülyültem.
- Nem nincs gond- próbáltam közömbös hangon válaszolni, de úgy látszik nem nyugtattam meg vele.
- Figyelj. Most tényleg nincs semmi baj?- nézett mélyen a szemembe. Azokkal a gyönyörű kék színű íriszeivel. Ha tényleg létezik élet a halál után, akkor én ugyanilyen szemeket akarok, hogy ne nekem kelljen mindig lesütnöm a szemem, ha belenéz, hanem neki. Úúú, bakker mennyire élvezném...
-  Nincs! Fogd már föl, hogy nincs! -  oké, ezzel a kirohanással magamat is megleptem, de ha már elkezdtem...- Elegem van, hogy úgy bánsz velem, mintha valamelyik régi játékod lennék, akit folyton előveszel, ha épp nincs senki más akivel szórakozhatsz! - üvöltöztem, de ez most nem zavart, mivel senki nem volt bent rajtunk kívül. Csak a konyhás nénik, de nekik is kell valami pletykálni való.
Kriszen eléggé látszott, hogy megleptem ezzel a kirohanással, viszont annyira nem, hogy ne szóljon vissza.
- Oh bocsánat, hogy belegázoltam az érzéseidbe Mrs. Doktor úr! Nem csak nekem kéne elraknom a játékaimat! - belerúgott az egyik asztalba, ami nyikorogva kereste az egyensúlyát. - Tudod mi a vicces? - kérdezte, de én úgy éreztem ez egyáltalán nem lesz az. - Hogy vacsora előtt vettem rá magam, hogy beszéljek veled. - elkeseredve túrt a hajába, én meg szintén elkeseredve megkérdeztem
- Mir... Miről akartál velem beszélni? - nyeltem egy nagyot miközben az egyik karkötőmmel babráltam.
- Már nem fontos - nézett megint a szemembe, de most nem láttam semmi fényt benne, vagy megbánást. Csak a saját mini hasonmásomat, aki nem nézett ki valami jól.
- De lehet, hogy fontos! - erősködtem, szerintem hiába, de egy próbát megért.
- Nekem nem lehet kell, hanem biztos. Sajnos ezt most már nem érzem. - megfordult és elkezdett kifele sétálni talán az életemből is.
- Krisz várj! - nyúltam utána.
- Mire? Hogy újra bosszút állj rajtam? - hangjában megvetés volt, amitől én annyira dühös lettem!
- Nem arra, hogy elmondjam nekem Sosem volt fontos- olyan közömbösen ahogy csak tudtam belenéztem a gyönyörű kék szemeibe,- amikből nem tudtam sohasem kiolvasni semmit még most sem- és elengedtem. Szó szerint, mivel a karját fogtam.
- Jól van. - mondta lazán. Nem hiszem el most szakítottunk ez meg nem érez semmit! Oké igazából nem is jártunk, de akkor is! Nem hagyhattam, hogy az övé legyen az utolsó szó.
- Jó! - mondtam dühösen.
- Rendben - ezek szerint egy kicsit hasonlítunk. Mindketten makacsok vagyunk.
- Jól van! - gyorsan, hogy ne legyen ideje válaszolnia kirohantam a sátorból.
 Semmi mást nem akartam csinálni, csak valahova elbújni és kidühöngni magam. Legszívesebben szét vertem volna mindet. És még neki állt fentebb! Ő játszott folyamatosan velem nem én! Én csak... Ki csesztem vele, amint volt rá alkalmam. Nem tehetek róla, hogy ez a kedvenc sportágam!
Tudtam, hogy csak egy helyen tudom kimosni a fejem. A fánál. Tempósan elindultam be az erdőbe, pár pillanat múlva eszre vettem, hogy már futok. Nem bántam mert jól esett. Beértem és megláttam valakit a fánál. Gyorsan kilihegtem magam, majd odamentem.
- Hát te? - kérdeztem kifulladva a futástól. Látszik, hogy semmit nem sportoltam a nyáron. De hát szünet van nem?
- Gondolkodtam. - nézett fel rám mosolyogva, ezzel megvillantva tökéletes fogsorát.
- Hogyan tudnád előállítani a rák ellenszerét? - néztem rá kimerülten a sok veszekedés és futás miatt.
- Nem - nevetett és megpaskolta a mellette lévő helyet.
- Akkor fogalmam sincs min gondolkodhat egy orvos - ültem le mellé és a hátamat a hatalmas kemény törzsnek  nyomtam. Mármint a fatörzsnek. Dávidnak is hatalmas kemény törzse van, csak neki az izomtól nem pedig attól, hogy fából van.
- És téged mi szél hozott ide? - kérdezte mit sem sejtve.
- Ááá, csak kiborultam - legyintettem egyet, de közben görcsbe rándult a gyomrom és elszorult a torkom.
- Mi borított ki ennyire, hogy futottál mint akit üldöznek? - még mindig mosolygott.
- Senki érdekes - erőltettem én is mosolyt az arcomra.
-  Áá, szóval fiú volt - nemtom hogyan találta ki, de mindegy - Figyelj, nekem nyugodtan elmondhatod - nézett mélyen a szemembe, amit nem kellett most lesütnöm.
- Csak untatnálak - legyintettem ismét és fel álltam, hogy induljak.
- Te? Soha nem untatnál - fogta meg a karom és rántott vissza.
- Oké, tényleg akarod hallani? - bólintott, hogy igen, felé fordultam és belekezdtem - Szóval az úgy volt...- kész Ennyi kellett, hogy meggyőzzön. Nem tudom mért, talán mert őt érdekeltem és nem akart kicseszni velem, vagy azért mert úgy nézett ki mint egy isten. A lényeg, hogy kiöntöttem neki a lelkem. - ... És Noémi miatt az egész tervem romba dőlt. Utána a sráccal nagyon durván összevesztünk. Basszus és még neki állt fentebb, hogy én játszottam az érzéseivel meg...- nem tudtam befejezni, mert hirtelen magához rántott és megcsókolt.