puszi: Happy Hippie ♥♥
Krisz hitetlen feje jelent meg. Furcsa látványt nyújthattunk, Én a tetőn háton fekve nyöszörögtem, Nó pedig távcsővel a kezében, tátott szájjal, ledermedve bámulta Kriszt.Abban reménykedtem, hogy Nó megszólal, mert én tuti, hogy egy értelmes szót nem tudtam volna kinyögni.
- Ööö... Kékszurikátapávákat nézünk!- Mondta Nó büszkén, függetlenül attól, hogy semmi értelme nem volt annak amit mondott. Egyáltalán, hogy jutott ez eszébe?... Á, hagyjuk.
Ez az "értelmes" mondat Krisznek is feltűnhetett az arcából ítélve.
- Aha.- mondta. Nó rájöhetett a bénázására, mert zavarában elkezdett helyezkedni, aminek az lett a következménye, hogy egy igen méretes korhadt faág a hasamra zuhant.
- Basszus, hogy az a...- kiáltottam volna valami csúnyát, de Krisz kinyúlt és befogta a számat.
- Hékás, Hercegnő nem beszélünk csúnyán.- ja persze ő faszozhat, de én nem mondhatok semmi csúnyát. Milyen világ ez? A nők már ki hívták az egyenjogúságot, vagy mi.
Kimászott az ablakon, amit Kira rossz szemmel nézhetett, mert megszólalt.
- Kriiisz, kik azok és mit csinálsz?- lehetett hallani ahogy ugrál, hogy jobban lásson.
- Semmit, csak segítek egy szerencsétlennek.- Ez fájt! Tudom, hogy az vagyok, de tőle hallani nagyon más volt, mint mondjuk... Bárki mástól!
Odamászott hozzám.
- Mid fáj?
- Mindenem- nyögtem.
- Letudsz mászni?
- Nem. - hangom nagyon szenvedő volt, pedig igyekeztem.
- Úgy értem a szobámba.- jaaaa az más... Vagy várjunk csak... Nem.
- Inkább hozz ide egy plédet és holnapig itt csövelek.- hangomat sikerült végre szarkasztikussá tenni.
- Oké, értem. Nem tudsz mozdulni.- vigyorgott.
- Ezen mi olyan vicces? Amúgy meg, meg tudok mozdulni, csak a karomat nem tudom mozdítani.- háborodtam fel.
- Éppen ezért most figyelj nagyon Hercegnő, valóra váltom az álmodat. A karomban viszlek le.
- Mi a...
- Cssss, nem káromkodunk.- Vigyorát, szerintem egy jól irányzott bal egyenessel sem tudtam volna letörölni. Szóval nem is erőlködtem, hogy valami jót beszóljak neki. Lehajolt hozzám és karjaimat nyaka köré fonta, majd a lábaimat a csípője köré. Kb. azt kell elképzelned, mint mikor az Alkonyatban Edward és Bellát a hátára veszi csak most fordítva. És még azt az apró különbséget leszámítva, hogy Krisz nem tud fáról-fára ugrani... Vagyis még nem láttam, hogy tud-e. Rémülten néztem Nóra, aki ahelyett, hogy együtt érzett volna velem inkább vigyorogva felmutatta a hüvelykujját. Még szerencse, hogy Krisz nem látta. Lassan elindultunk lefelé, bár én nem láttam semmit, mivel nagyon szorosan bezártam a szememet. Egyszer csak azt éreztem, hogy Krisz gyengéden letesz egy puha matracra és végig simít az arcomon. Azonnal kipattant a szemem és belenéztem gyönyörű szép íriszeibe.
- Khömm...- ujuj, valaki nagyon szereti a figyelmet-gondoltam és kicsit, nagyon kicsit mérgesen Kira felé néztem.-...Kell valamit segítenem vagy elmehetek?- Hangja nagyon kedves volt. Hogy tud ilyen jól színészkedni?
- Nem Köszi. Majd holnap beszélünk.- Rendezte le hamar, aminek bevallom, őszintén örültem.
- Halihó!- Hajolt be Nó az ablakon és vigyorogva nézett felváltva rám és Kriszre aki az ágy mellett állt és értetlenül figyelte Noémi fura fejrángását.
- Mi van?- kérdeztük egyszerre vigyorgó barátnőmet.
- Jaaaa... Semmi- rázta meg a fejét.- Akkor én is mehetek, vagy segítsek még valamit?- Na neki nem megjátszott volt a kedvessége. Csak azt nem tudom, Ő hogy jutott le a fáról a tetőre... Na mindegy.
- Te még mindig itt vagy? Lefogtok bukni mássz le onnan és Menj aludni. Majd holnap kibeszéltek a kis barátnőddel.- Kicsit bunkó volt?... Igen!
- Oké, oké- mondta védekezően Nó, majd elkezdett lefelé mászni. Gyorsan leért és folytatta azt amit abbahagyott a felváltva ránk vigyorgást.
- Úgy gondoltam, hogy nem jössz be ide és úgy mész vissza a házatokba.- Krisz kicsit ideges volt a lebukás miatt. Bezzeg amikor Kira enyelgett itt vele akkor nem félt semmitől sem.
- Tudooom, de elszerettem volna búcsúzni...- vigyorgott továbbra is, majd hozzám fordult.- jól vagy?- tudtam, hogy nem a vállamra érti, így csak egy aprót biccentettem, jelezve voltam már jobb lelkiállapotban is.- Oké, akkor jó éjszakát mindenkinek.- csicseregte vidáman, majd kiszökdelt az ajtón. Igen jól olvasod. Ki szökdelt.
Egy egészen picit, na jó nagyon kínos csend lett, amit meg akartam törni, szóval megkérdeztem azt ami egészen a beleskelődésünk óta foglalkoztatott.
- Itt mért csak egy ágy van?- megforgatta a szemét mintha, valami hülyeséget kérdeztem volna. Pedig szerintem egyáltalán nem az volt.
- Azért mert a lakótársam nagyon hangosan horkolt és nem tudtam aludni. Remélem te nem horkolsz.
- Nem szokásom- mondtam, miközben a plafont bámultam.
- Kívül, vagy belül?- nem értettem mire céloz.
- He?- komolyan ezek az értelmes megnyilvánulások tőlem...
- Az ágynak melyik oldalán alszol? Belső, vagy külső?-forgatta meg a szemét ismét és mutatott az ágy fal felőli, azaz a belső felére, majd a külsőre is.
- Kívül.- válaszoltam tömören.
- Oké, akkor vigyázz...- kezdett el bemászni, de megállítottam.
- Nem akarsz mondjuk pizsamában aludni?- kérdeztem "csak úgy mellékesen megkérdezem" hangnemben.
- Oh, bocsánat.- hangja nem volt olyan kedves mint általában a "bocsánat" szó szokott lenni, inkább szarkasztikus volt. Leszállt az ágyszéléről majd elkezdett vetkőzni. Először a pólóját vette le. Basszus! Mi akar ez a srác lenni férfi fehérnemű modell? Ilyen pasi nincs... Vagyis de itt áll előttem, most már csak egy boxe-rben és vigyorogva néz rám.
- Most már megfelel?
- Inkább öltözz vissza.- hadartam gyorsan. Na jó...kicsit még elbambultam volna a testét, de felek ez még jobban növelte volna az egóját, szóval ezt mondtam. Végül vissza vette a pólóját és úgy mászott be a másik oldalamra. A feje mellett lévő villanykapcsolót lenyomta és az ezzel járuló sötétben lehunytam a szemem. Később még hallottam, vagy lehet már álmodtam, hogy a sötétben suttogva ezt mondja:
- Jó éjt Hercegnő.
