First

Reggel arra ébredtem,hogy a bátyám(Levente)ugrál az ágyamon és a "Pál,Kata,Péter" című dalt ordítja. Mindig mást énekel. A legrosszabb az volt,amikor még 1D fan voltam és a "Live While Were Young-ot" énekelte. A Pál,Kata...betett szóval röhögve keltem. Lelöktem az én drága bátyámat az ágyamról és kiugrottam az ágyamból.
- Hát te? Mért vagy ilyen friss?
- Kérdezd meg a feszes fenekemtől-Idéztem vigyorogva az idióta NIVEA reklámot.
- Komolyan kérdezem-Vigyorgott Ő is.
- Megyek Balatonra!!-Kiabáltam túl lelkesen,mivel a szüleink felrohantak.
- Történt valami? Levi Te mért vagy a földön? Ugye nem verekedtetek?-Nézett ránk anya úgy,ahogyan csak egy anya tud.
- Dehogy!- Válaszoltunk egyszerre,anyánk felől pedig lehetett hallani azt a nagy puffanást,ami a szívéről leesett követ jelezte.
- Rendben. Lív? Bepakoltál mindent?- Kérdezte apa.
- Persze. Ott van az ajtó mögött-Válaszoltam,miközben a szekrényemben turkáltam a maradék ruháim között.
- Csak ennyi?- Kérdezte lazán mikor megemelte,de látszott rajta,hogy erőlködik a nehéz súlytól,amitől Nekem mosolyognom kellett.
- Nem tudom ennyire fogsz mosolyogni amikor neked kell cipelned-Korholt apa és elkezdte levinni a lépcsőn.
- Na gyerünk mindenki reggelizni- Csapta össze a tenyerét anya és elkezdett minket lefele terelni.
Az asztalnál még Levivel veszekedtünk egy sort azon,hogy kinek jár több pirítós,de végül már bent ültünk a kocsiban és indultunk a pályaudvarra.
- És fotózz jó csajokat- Utasított a bátyám,mielőtt kiszálltunk volna az autóból.
- Jó,jó majd fotózok csak kussolj- Mondtam idegesen,mivel egész héten ezt hallottam tőle. Apa kivette a csomagtartóból a cuccom és megtapasztalhattam,hogy télleg bazira nehéz cipelni! Elindultunk a tőlünk balra lévő neon zöld pólót viselő csajhoz ( Jelentkezési lapon azt írták ilyen színű póló lesz a segítőkön). A csaj kb. 18 éves lehetett,laza copfot viselt és erősen szemezett a bátyámmal.
- Melyikőtök jön vagy mind ketten?- Kérdezte és reménykedve nézett a Levire.
- Csak Én - Emeltem fel a kezem. Mire a csaj kicsit csalódott fejet vágott,majd folytatta
- Jó. Neved?
- Nagy Lívia-Mondtam határozottan.
- Látod tőlem jobbra azt a srácot?-Kérdezte,miközben kipipálta a nevem.-Mutasd fel ezt a karszalagot és útba fog igazítani.-és már fordult is a mögöttünk lévőkhöz.
 Odaértünk a sráchoz,vagyis Bandihoz-legalábbis ez volt a pólójára írva. Felmutattam a karszalagom és már mentünk volna tovább amikor mosolyogva megállított.
- Bocsánat,de innentől családtagok már nem jöhetnek-Hangja kedves volt és Én kiváncsi lettem:vajon mindenkihez így beszél,vagy csak megjátsza magát?
- Óóó, szia anya,apa,bátyó-Kezdtem búcsúzkodni lelkesen. de anya megint bevetette azt az anyád vagyok nézést.- Ahj -Sóhajtottam és megöleltem  mindenkit-Bandit kivéve-és megígértem,hogy nem akasztok ki senkit,mindennap fürdök-A Balatonnál leszek könyörgöm!-felhívom őket naponta. Aztán végre elengedtek Én meg boldogan rohantam a szabadság felé... vagyis sétáltam,amikor valaki olyan erővel jött nekem,hogy mindketten a földön landoltunk...



**Na itt is van az első rész remélem tetszett annak aki olvasta
xoxo happy hippy :)    **