Haliiii Cukorkáim!! ♥ Mivel egy ideje nem hoztam részt ezért NAAAAAAGY karácsonyi ajándékot kaptok. Igazából semmi extra,olyan mintha egy sima szombaton hoznék 1 részt, csak ez most hosszabbra lesz írva és nem szombat van. :D na mindegy. Még annyit hozzá fűznék, hogy nekem ez a rész a kedvencem. Komiba leírhatod, hogy nektek eddig melyik a kedvencetek. :) Mindenkinek nagyooooooon Boldog Karácsonyt!!!! ♥ remélem az összes ajcsit megkapjátok amit idén kértetek ♥ Ja és nagyooon jooooo szünetet ♥ U.I. Valaki segít nekem fejlécet csinálni? Nagyon meg köszönném ♥ Mert az ilyenekhez nem nagyon értek :D
Pusziii : happy hippie ♥
Az étkezőhöz közeledve, gyorsan kitöröltem az összes cikis alkalmazásaimat.
Beléptem és sejtésem beigazolódott. Krisz ott volt egyedül és a hiperszuper Iphoneját javítgatta. Odaléptem hozzá és elé dobtam a telefonom-Tessék-mire megdöbbenve nézett rám.
- Ezmiez?
- Argh! A tábor végéig megkapod- mondtam fogcsikorgatva.
- Bűntudatod lenne mi?- vigyorgott.
- Igen. Most boldog vagy? - emeltem fel a hangomat.
- Nagyon. A legnagyobb álmom vált valóra - mondta gúnyosan,majd felém lökte a telefont - De nem kell.
- Nemááár, most hagynál szenvedni - nyafogtam, mire meglágyult a tekintete.
- Soha nem hagynám, hogy szenvedj - nézett mélyen a szemembe.
- Tessék? - kérdeztem megrökönyödve.
- Ja, mi? - tetette a hülyét. - Bocs, de most mennem kell. - azzal felállt és otthagyott.
Egy ideig csak ültem és elbambulva a szúnyogcsípéseimet számoltam ( 32.5, mert az egyik még nem púposodott ki ) . Aztán felálltam és elindultam a sátorból kifele.
- Akkor este talizunk a vacsinál, szia! - hallottam Noémi hangját. Vártam két pillanatot és kirontottam a sátorból.
- Kivel is találkozol te vacsoránál? - lehet, hogy egy kicsit durván rontottam ki, mert Nó felkiáltott
- Atyaég, a szívbajt hoztad rám!
- Rossz a lelkiismereted? - vigyorogtam.
- Nem, csak megijesztettél. Egyébként Peti volt. - válaszolt a kérdésemre.
- Velünk fog vacsorázni? - vontam fel a szemöldököm, amiről eszembe jutott Krisz, hogy ő, csak az egyiket szokta, ami miatt mindig is irigyeltem.
- Igen. Úgy gondoltam, hogy megérdemel egy esélyt.
- Ööö... Rendben. - fintorogtam.
- Naaaa, nem lesz az olyan szörnyű - veregette meg a vállamat.
- Tudod, hogy annyira nem bírom.
- Egyszer kibírod. Na gyere, mert egy perc múlva gong - és besétáltunk a sátorba.
A vacsora nyugisan telt ( pizza volt ), csak Peti és Krisz idegesített az előbbi azért, mert folyamatosan csak beszélt és beszélt és beszélt. Az utóbbi pedig, csak szimplán idegesített a jelenlétével. Idegesített, hogy olyan közel ült hozzám. Mégis örültem ennek. Idegesített, hogy örültem annak, hogy közel ül. Ez a hátulütője, ha valakinek - történetesen, annak aki iránt érzel valamit - a padját beragasztózod.
Már álltam volna fel, amikor Kira odatipegett.
- Szaszcsiztok - ennél a szónál felröhögtem. Mi az, hogy szaszcsiztok? Jézus! ( lehet, hogy nem kellett volna röhögnöm, mert az asztalnál mindenki engem nézett. )
- Bocs, folytasd! - alig bírtam visszatartani a röhögést.
- Krisz, akkor este Nálad! - nyávogta nyomatékosan a "nálad" szót.
- Aha - reagált közömbösen.
- Na szaszcsiii - most viszont nem röhögtem. Hanem dermedten nézte a tányéromon az árválkodó kukorica szemet. Kábulatomból egy rúgás ébresztett fel. Felnéztem a velem szemben ülő Noémire, aki a fejét rázta, nehogy valami hülyeséget csináljak. Túl jól ismer, de azért egy aprót biccentettem neki, hogy megnyugodjon. Mikor Krisz felállt és csendben távozott, eszelősen vigyorogni kezdtem.
- Ne, ne, ne, ne ,ne. Nem megyek bele semmilyen idióta dologba sem. - közölte, de ez engem mikor érdekelt?
- De, de, de, de, deee! - vigyorogtam, mint a tejbe tök. - van egy csúcs ötletem - elrángattam a többiektől és magam után húztam. Nem érdekelt, hogy Petit is ott kellett hagynunk. Úgyis, csak egy jó Estére kellett neki Nó, szóval megmentettem egy csalódástól.
- Ezt muszááááj? - tiltakozott Nó.
- Igen. - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- Oké, mi a terved? - kérdezte beletörődve, hogy menthetetlenül lökött vagyok.
- Nem kell hozzá túl sok, csak egy távcső. - dörzsöltem össze a tenyerem, mint egy rossz amerikai tini filmben a gonosz pom-pom lány, aki folyton kicseszik mindenkivel.
- Na neeeeem! Én nem kukkolok! - háborodott fel.
- Jó, akkor neked csak őrködnöd kell. Na Gyere! Rángattam tovább a házunkhoz. Magamhoz vettem a távcsövemet- amit még anya erőltetett rám, szerencsére- és rohantunk Krisz házához. Amikor már majdnem odaértünk, lelassítottunk. A ház mellett volt egy diófa " tökéletes" gondoltam és a nyakamba akasztottam a távcsövet. Elkezdtem mászni, hogy belássak a tetőablakon. Mikor már elég magasra értem ahhoz, hogy lássam mit csinálnak bent, mutogattam Nónak jeleket, hogy maradjon ott- amit egy klassz kis kémes filmből vettem. És még a felnőttek mondják, hogy a filmek csak butítanak. Persze Nó nem értette, így kis híján ordítottam, hogy maradjon ott és őrködjön.
Sokáig nem történt semmi, csak beszélgettek. Még egy hülye IFI-s sem jött, hogy ellenőrizze bent vagyunk-e a házainkban. Lehet, Nóra kellett volna hallgatnom és elmenni megnézni, mit csinálnak a többiek a tábortűznél. Mindegy. Helyette hoztunk kekszet és röhögcséltünk. Aztán meguntuk és indulni készültem lefelé. Még egy utolsót belenéztem a távcsőbe. Kira, éppen nagyot röhögött valamim, Krisz pedig önelégülten mosolygott. És Istenem, de szép mosolya van!
- Jössz már? - türelmetlenkedett Nó.
- Mindjárt! - intettem le. És az ablakon belülre koncentráltam, ahol Krisz megint mondott valamit, de most Kira nem röhögött, hanem Közelebb hajolt hozzá és...és...és MEGCSÓKOLTA!!
- A kis szemét dög! - horkantam föl keserűen.
- Mi az? Én is! Naaa - ugrált Nó, akiről teljesen megfeledkeztem. Intettem neki, hogy Jöjjön föl, mivel a hangom úgy se lett volna tökéletes.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva. Észre se vettem, hogy könnyezem. Lemutattam és átadtam neki a látóeszközt.
- Úúúúú, de seggbe rúgnám valamelyiket! - Ezt a mondatot helyezkedés közben mondta és mivel ugyanazon a vastag ágon ültünk, meglökött. Mire elvesztettem az egyensúlyomat és egyenesen a tetőre zuhantam akkora robajjal, csoda hogy senki nem ébredt fel. De legalább most már volt okom sírni. Nem csak a szívem, már a hátam is fájt. Egyszer csak nyílt a közvetlen mellettem lévő ablak.
- Ti meg mi a faszt kerestek itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése