Sixth

A tervem egyszerű volt,négy pontból állt:
1. Megfigyelni,legalább három napon keresztül,hogy hova ülnek az étkezőben.
2. Megszerezni a ragasztót kézműves foglalkozásról.
3. Leragasztózni azokat a padokat,amire leülnek.
4. Élvezni a bosszút.
  Elérkezett a nagy nap. És nagy nap alatt nem az esküvőmet értem. Kemény három napig figyeltük Kriszék helyét,hogy biztosak legyünk. A ragasztót is megszereztem. Négy pont közül ez bizonyult a legnehezebbnek,mivel ki kellett találnom valami hazugságot,hogy sikerüljön. Később jöttem rá,hogy elég lett volna,ha simán zsebreteszem és elviszem,mivel a ragasztó senkit sem érdekelt. Mindegy. tegnap,direket este fürödtem,hogy reggel tényleg elkészüljek. Már fél nyolc volt és Nó-val,már bent voltunk az étkezőben.
- Biztos,hogy megakarjuk ezt csinálni?-Aggódott.
- Addig nem nyugszom,amíg meg nem bosszulom- suttogtam határozottan,mivel nem csak Krisz hülye húzását akartam megbosszulni,hanem az idióta Kirát is. Mért kell folyton velük lógnia? Idegesített,hogy Krisz állandóan vele van. Ráadásul,ebben a három napban felém se nézett. A legfurább az egészben,hogy hiányoltam a hülyeségeit. Mindennap ,mikor felkeltem,alig vártam,hogy lássam és halljam a hangját. Furi mi? Hogy pár nap alatt ennyire fontos legyen valaki.
- Pszit-Noémi bökdöste meg a vállam- Öt perc múlva nyolc-Basszus! Megint elgondolkoztam. Gyorsan odasettenkedtem a bizonyos asztalhoz és a összes ragasztót a padokra nyomtam. Hihetetlen,hogy feltalálták azt a ragasztót,ami csak akkor szárad meg,ha valamit erősen rányomnak,de akkor rögtön köt.{ Ezt a ragasztót,tudtommal,még nem találták föl:) a szerk.} Sietve kimentünk a sátorból,hogy ne legyünk gyanúsak. Elszaladtunk a házunkig,mintha csak most jönnénk ki. Megszólalt a gong. Mindenki ezerrel a sátor felé rohant,mint mindig,ha kajáról volt szó. Sikerült az elsők között bejutni a sátorba és láttuk,ahogy Krisz-ék leülnek az asztalukhoz ÉLJEN!! A reggeli egyébként finom volt (tejbegríz),csak nem tudtam a kajára figyelni,mivel arra vártam,hogy Ők felálljanak,ami be is következett. Kira volt az első. Amikor felállt, akkorát sikkantott,hogy mindenki odafordult. Kis picsagatyája hátulja ott maradt a padon és kilátszott csipkepillangós bugyija. Mindenki egyszerre kezdett el röhögni. Még a konyhások is! Az okos telefonok vakui villogtak,én meg annyira örültem. A többi srác az asztalnál,nem mert felállni. Végül az egyikük felállt. Lehetett hallani a farmerja szakadását. Szegénykém annyira égett a "Happy boy"-os alsójában... Aztán,már csak Krisz maradt. Mindenki kiváncsian nézte. Ő előbb rám nézett a fejével bólintott és felállt. A gatyája reccsent és kilátszódott az Amerika Kapitányos alsója,az egész étkező a röhögéstől visszhangzott,a három villantós pedig kirohant a sátorból. Noémivel az asztal alatt lepacsiztunk,majd igyekeztünk a házunkhoz,mivel ma a parton kell összegyűlni. Gyorsan felvettem egy pulcsit,majd siettünk a parthoz.
 Bálint már ott volt és arra várt,-mint mindig-hogy mindenki megérkezzen.
- Noémi,Lív mi tartott ilyen sokáig? Kérem a zálogokat.-Mondta és kinyújtotta kezét,amibe mindketten egy-egy karkötőt raktunk.- Köszönöm. Este vissza szerezhetitek.- Majd folytatta a mai program ismertetését.- Szóval,tekintettel a mai nagyon szép időre,vizi versenyek lesznek...




**Hát,kicsit késve,de meghoztam a 6.részt. Tudom kicsit rövid lett,de ma többre nem volt több időm. azért remélem élveztétek. Jövőhét szombaton jön a kövi,addig is jó sulit!
Puszi: happy hippie :) **