Fourteenth

Hali Emberkék! Kicsit sajnálom, hogy senki nem érdeklődött a többi blog ötletemért...Na mindegy majd egyszer...:D De én hoztam is az új részt, ami remélem elnyeri a tetszéseteket, mivel ezt most spontán írom, mert ezt a részt elfelejtettem leírni a jegyzeteim közé. Azt hittem ott van, de kiderült ma reggel, hogy nincs :D Szóval fogadjátok sok szeretettel a tizennegyedik részt!
Puszi: Happy Hippie <3

- Hát itt vagy! - Hangja aggódásra utalt.- Már mindenki téged keres.
- Nem hinném, hogy ennyire fontos lennék bárkinek is...-motyogtam magam elé.
- Ezt, hogy érted?- érdeklődött.
- Tessék! A helyett , hogy azt mondanád, Dehogynem, Nekem fontos vagy! Rákérdezel, "ezt, hogy érted?"- fakadtam ki mint a Vezúv.
- Hisz alig ismerlek pár órája!- lepődött meg őszintén. Ránéztem és észbe kaptam, Jé tényleg!
- Uhh. Bocs, de most jelenleg hisztis állapotban vagyok. - mosolyogtam bocsánat kérően .
- Semmi gond, mindenkiknek van egy ilyen napja.
- Ja. És nekem egyre többször... Na, de  mért is keres engem mindenki?- fordultam Dávid felé , aki a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon, amit el is fogadtam.
- Folytatódnak a vízi játékok és egy valakinek nincs párja - Mondta, most már nagyjából egy magasságban.
- Oh, basszus!
- Ugyan, nem hinném, hogy olyan szörnyű - nevetett, ami szintén egy isten nevetésére emlékeztetett. Habár, még életemben nem hallotta istent nevetni, de amennyi hülyeséget összetudok hozni, eltudom képzelni, ahogy egy nagy tál popcorn mellett nézi az életemet hangosan röhögve. Lehet, azért dörög az ég...
- De hidd el, van amikor olyan szörnyű- indultam el a tábor felé. Csak most vettem észre, hogy milyen messzire bementem az erdőbe.
- Hány óra van? - fordultam meg hirtelen.
- Tíz múlott nyolc perccel.
- Aztaaaa, tök sokáig elvoltam!- csodálkoztam tátott szájjal.
- Reggeliztél?
- Ööö... Nem.- lepődtem meg a kérdésén.
- Pedig a reggeli a nap legfontosabb étkezése.- nyújtott át egy twix-et.
- Ha nem tudnám, hogy orvos vagy, ebből a mondatból kitaláltam volna, bár nem minden orvos ad csokit reggelire.- vigyorogtam, miközben kinyitottam a csomagolást.
- Szerencséd van. Én rendes orvos vagyok.- kacsintott egyet, amitől gondolom még az angyalok is szerelembe estek volna.
- Aki támogatja a fog szuvasodást.- Nevettem ma először igazán.
- Ez csak egy csoki.- ragadt rá a jókedvem és nevetett velem.
Az út további részében csöndben mentünk...vagyis én ettem a twix-et, Ő meg gondolom nem tartott semmit olyan fontosnak, hogy elmondja.
- Hol a francban voltál? Csak az én párom hiányzik! - Basszus miért? Pár percig Krisz mentes volt az életem, de neki fel kell bukkannia, hogy tönkre tegye ezt! Végig mért majd tekintete Dávidot vette figyelembe és az arca mindent elárult, hogy mire gondolt.- Bocs remélem jól érezted magad.
- Várj! Ez nem az aminek látszik...-kezdtem magyarázkodni, de meggondoltam magam-...Vagy, de ez pont az aminek látszik! És tudod mit, Jól éreztem magam, mert pár órán keresztül nem kellett képed bámulnom!- Elegem volt, hogy csak Ő szórakozhat velem. Asszem ideje vissza vágnom.
- Rendben. - Arca megint pókerarcra váltott. Megfordult és elment a többiekhez, akik a parton vártak rám.
- Azt hiszem mennem kell. - fordultam a félisten felé és indulni kezdtem.
- Hé!- ragadta meg a csuklómat- Mi volt ez?
- Semmi. Ne törődj vele!- továbbra sem engedett el.
- A pasid azt hiszi, hogy mi ketten az erdőben...-kezdte, de nem hagytam hogy befejezze.
- Wowowowooooo! Először is Ő nem a pasim. Másodszor: engem nem érdekel, hogy mit hisz. Oké?
- Oké!- Vigyorgott, majd elengedte a kezem.
- Most mi olyan vicces?- néztem fel rá.
- Semmi. Na menj, mert nagyon dühös lesz .
- Jó- indultam meg a tömeg felé.- Várj! Ki lesz dühös? -fordultam vissza.
- Hát Ő.- intett fejével Krisz után.- A szőke herceg.
- Te nem vagy normális.- egy darabig pislogás nélkül meredtem rá, majd hitetlenül nevetve megfordultam és tovább mentem.
- Adj valamilyen zálogot.- közölte velem Bálint a tábor vezető
- Mi?- értetlenkedtem.
- Késtél. Adnod kell valamilyen tárgyat zálogként, amit este a tábortűznél vissza kapsz.- magyarázta.
- Jaaa, oké.- levettem az egyik karkötőmet és a kezébe nyomtam.
- Rendben, ha már mindenki itt van elkezdhetnénk a mai vízi játékot. Tehát; mindenki vegyen ebből a vödörből egy fehér pólót és vegyétek fel.- kezdett bele a játék elmagyarázásába.- Ha ez megvan, akkor elmondanám a szabályokat. Szóval, mindenki kap kezdésnek öt vízzel hígított lufibombát, majd a bázisotokon lesz több is. A lényeg, hogy csak egy pár nyerhet. A nyertes pedig az, akin a legkevesebb festékfolt van. Szerintem érthetően elmagyaráztam, de ha van valakinek kérdése az most kérdezzen.- fejezte be a monológját.
- Bálint?-tette fel a kezét egy tag akit még nem láttam. Hihetetlen mennyi emberrel nem beszéltem, pedig már egy hét eltelt a táborból.
- Igen, Gergő?
- Mi van akkor, ha a párunk egyik tagját teljesen összefestékezik és a másikon egy folt sincs?- kérdezte... ezek szerint Gergő.
- Jogos kérdés! Akkor mindketten kiesnek.- jelentette ki határozottan.
- És hol vannak a bázisok?
- A házak mögött minden párnak van egy és lehet rabolni is. Na most tűnés játszani!
Mindenki elkezdett rohanni mint az őrült, minden pár egy ház mögé, csak én álltam értetlenül meg egy másik srác asszem Martinnak hívják és...Kira párja volt. Ami csak egyet jelentett: Krisz vele van. Gondolat menetem be is igazolódott, mivel hangos röhögések közepette két ember esett ki egy ház mögül. Mindkettőjükön festék folt volt. Látszólag eléggé egymásba voltak gabalyodva.
- Krisz? - kérdeztem kicsit, de csak egy egészen iciripicirit dühösen.
- Mi van? - hangjából ítélve nem nagyon örült, hogy megzavartam.
- Talán az hogy a csapattársaddal kéne lenned és nem az ellenfeleddel.- mondtam lesajnálóan. Legalábbis próbáltam az lenni.
- Hupszika.- nevetgélt Kira.- Majd este folytatjuk.-puszilta meg az arcát Krisznek, majd Martin oldalára sétált.- Gyere vár ránk a sok festék.-karon fogta és elfutottak egy ház mögé.
- Mi a szar?!- fakadtam ki ma már másodszor.
- Hé, nem beszélünk csúnyán.-terelte a szót.
- Oh, bocs! Akkor, mi a fekália?!- mondtam cinikusan.
- Az van amit láttál.-fordult meg és kikerült egy felé repülő bombát. Megfogta a kezem és egy ház mögé vitt, ahol egy rakat festékkel töltött lufi hevert, várva arra, hogy valaki eldobálja őket. Hirtelen egy bomba repült el pont a fülem mellett. Krisz fogta magát és gyorsan a földre rántott.
- Nem hallottad? Ha egyikünket összefestékezik mindketten bukunk. Nem akarok miattad kiesni Hercegnő.- suttogta a fülembe, nekem meg betelt a pohár.
- Te utolsó szemét disznó! Nem az én pólómon lett festékes a nagy játékban!- szinte már kiabáltam vele, amit pislogás nélkül fogadott.- Jól érezted magad a ház mögött?
- Igen, Jól éreztem magam!- kapta fel Ő is a vizet-Most már kvittek vagyunk!
- Jézusom Krisz! Mintha az oviban lennénk!-mondtam hangomba megvetést csempészve.
- Ne jézusomozzál basszus! Az a srác kábé öt évvel idősebb nálad!- egyre dühösebb és dühösebb lettem.
- Basszus! Te semmit nem tudsz mi történt!
- Akkor magyarázd meg! - most már ő is kiabált.
- Mért kéne megmagyaráznom? Nem tartozom neked semmiféle magyarázattal! - amit ezután tett azt okkal sorolhatom Krisz megbocsáthatatlan dolgai közé.
Hirtelen magához rántott és megcsókolt. Erősen nyomta magát hozzám én meg annyira belefeledkeztem, hogy nem is tiltakoztam, csókunk egyre szenvedélyesebb lett, Beletúrtam a hajába, hogy még jobban közelebb vonjam magamhoz. A hajába, amibe valószínűleg Kira túrt bele előttem. És hirtelen minden bevillant az agyamba. Hogy Ő és Kira este találkoznak és befejezik amit elkezdtek. Gyors mozdulattal ellöktem magamtól. Annyira meglepődött, hogy volt időm felkapni egy lufit és hozzá vágtam.
- Mi a...- kezdte, de nem fejezte be, inkább Ő is hozzám vágott egyet. A bomba egyenesen a mellkasomon placcsant.
- Hogy...-asszem, mi ma csak fél mondatokban fogunk kommunikálni. Dühömben felkaptam vagy hatot és felé dobtam, amit ki is került, majd lehajolt. Na akkor találtam telibe a hátát! Hirtelen felegyenesedett és az arcomba dobott egy sárga festékkel töltött lufit. Már nem láttam a méregtől. Egymás után vágtam hozzá a lufikat és szerintem senkinek sem mondok ujjat azzal, hogy Krisz is ugyanígy tett. Észre se vettük, hogy kikerültünk a házak mögül és ott dobáltuk egymást az összegyűjtött bombáinkkal a tábor közepén.
-Hé, hé, héééé! - kiabált Bálint.- Mi a francot csináltok ti ketten? Mi nem volt érthető a szabályokon?- gyorsan ledobtam az összes " fegyvert", ami a kezemben volt és körbenéztem. Az össze táborozó minket állt körbe. Volt aki röhögött, voltak olyanok akik értetlenül bámultak és olyanok is akik okos telefonjaikkal minket kameráztak.
- Mars azonnal lemosakodni és ebédig elő ne kerüljetek!- szidott le minket.- A többiek is! Mindjárt ebéd.- megfordult és otthagyott minket, mi meg elkezdtük megcélozni a zuhanyzósátrakat. Vagyis nem mindenki, mert egy páran nem törődve a környezettel fogták magukat és beleugrottak a tóba. Bevallom könnyebb megoldás, de akkor is környezet szennyezés! Na mindegy. Fejemet forgatva megkerestem Noémit. Elég hamar ment. Odalépkedtem hozzá.
- Nem hiszem el, hogy ti ketten mindig balhéztok.-nevetett ki.
- Hát hallod, én sem.- fújtam ki egy nagy adag levegőt.
- Na siessünk, mert a megszáradt festéktől nem tudom mozgatni a karom.- nevetgélt, én meg hirtelen megtorpantam. Nó észrevehette az arckifejezésem, mert így szólt.
- Ahahaj Lív, most meg milyen őrültség jutott az eszedbe?