Hali Emberkééééék! Most muszáj dumálnom, mert lesz két hét szünet - ami persze nem olyan meglepő - jövőhéten nem leszek itthon, mert a suli szervez valamilyen vásásárt és ott kell lennem árulni. A jövőhét utáni héten, pedig fesztiválra - vagy mire - megyek és akkor sem tudok írni.
Asszem még lesz pár olyan szombat, amikor nem fogok tudni írni, ugyanis elkezdődött az év végi hajtás - legalábbis nekem - biztos ismeritek egy páran, hogy milyen érzés... De ígérem, hogy nyáron megpróbálok rendszeresen írni, ha lesz időm... Na ennyi is mára a duma rész olvassátok a kövi rész előzetes kis párbeszédeit! Na jó ezt úgy érzem meg kell magyaráznom. Szóval a tizenkilencedik részt nem tudtam elkészíteni rendesen, így kivettem, pár párbeszédet, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül.
Puszi: Happy Hippie <3
"- És mért akarsz velem beszélni? - kérdezte bizonytalanul.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek - fogtam bele a szóáradatomba
- Mért is? - nézett mélyen a szemembe, mint aki tudja a választ, de tőlem akarja hallani.
- Igazságtalanul ítéltek el, engem kellett volna elküldeniük - sütöttem le a szemem, majd a szempilláim alól fel lestem rá. Megérintette a karom és gyengéden egy iciripicirit közelebb húzott magához és úgy felelt.
- Jaj ne hibáztasd magad! Lehet, hogy elmegyek, de az érzéseinknek nem lesz gond a távolság - húzott még közelebb magához, amitől nekem egyre gyorsabban kellett vennem a levegőt.
- Ezt hogy érted? - most az én hangom volt bizonytalan.
- Hát így - rántott magához hirtelen és száját az enyémre tapasztotta..."
"- Ő a barátnőd? - kérdezte kerekre tágult pupillákkal, amitől annyira édes volt.
- Nem egészen... - kezdett bele a magyarázkodásba.
- Akkor csak félig? - nézett rám még mindig nagy szemekkel - kié a másik feled? - kérdezte most már tőlem.
- Hát... - nem tudtam mit válaszoljak"
" Kérdezhetek valamit? - hangja kezdett ingerülté válni
- Azt hiszem...
- Szereted?"
"- Szép csillagos az ég elcsendesült a rét...
- Mit énekelsz? - kérdeztem kedvesen.
- Ha nem tudok aludni mindig ezt énekli nekem és olyankor eltudok aludni. Te szoktál énekelni? - kék szemei elvarázsoltak, miközben kezét az enyémbe csúsztatta."
" - Akkor elmész? -néztem a szemébe először úgy hogy nem remegett közben a lábam.
- Szerinted? - jött hozzám közelebb..."
Remélem nem haragszotok, hogy ez most csak egy ilyen bejegyzés lett és élveztétek valamennyire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése