Fifteenth and Happy Easter!!!!!!!

Hali Emberkééééék! Na milyen a szünet? Remélem mind nagyon élvezitek. Képzeljétek gondolkodtam! (ezt néhányan majd nem fogjátok elhinni, de ez van. Néha én is gondolkodom :D) Rájöttem, hogy manapság minden átlagos tini lány, rászokott keresni kedvencére, akikről íródnak különböző fanfic-ek. Megtudom érteni, hiszen én is szoktam :) , DE ezeknek a fanfic-eknek több a nézettségük/olvasottságuk és az olyan blogok, akik nem sztárok elképzelt életéről írnak, vagy arról, hogy a főszereplő csaj/srác összejön az általa kedvelt celebbel, Nekik nehezebb egy kicsit. Félre ne értsetek, ezek a fanfic-ek jó, hogy vannak (én is olvasok párat), mivel ez mutatja, hogy a képzeletünk határtalan és megtanít minket reménykedni... ÚRISTEN ANDY BIERSACK MEGKÉRTE A KEZEM!!!! ... De az is lehet, hogy csak én gondolom így és ez egy nagy hülyeség, szóval nem dumálok tovább. Itt is van a Húsvéti ajándékom!
Puszi: Happy Hippie  <3

A mindjárt ebéddel Bálint igazából azt takarta kifejezni, hogy még van egy óránk addig, de mindegy. Ezzel nem, nagyon foglalkoztam mert volt kb. fél órám kitalálni a bosszúmat. Az ötlet már kész volt, csak a kivitelezéssel akadt egy kis gondom, mivel Nó nem volt hajlandó elvállalni a neki szánt nagyszerű szerepet.
- Nem- szállt szembe velem.
- Naaaa, kérlek!- aki elment mellettünk, az kerek tízperce, (megnéztem az órámat)ugyanezt a párbeszédet hallhatta.
- Mit is kellene tennem? Mert ezt az apróságot elfelejtetted közölni, és ha már itt tartunk, a tervedet is.
- Juuuuujci, köcce- ugrottam a nyakába, mint egy idióta.
- Ne örülj ennyire, még bele sem egyeztem, hogy megcsinálom- ezt nagyon jól tudtam, de tehetségemnek köszönhetően ráfogom tudni venni, ebben biztos voltam.
- Szóval, csak annyi az egész, hogy ebédnél oda settenkedsz és ráborítod a kajádat -mondtam izgatottan.
- Oké - ez hamar ment. - Várj mi? - szólt meglepetten.
- Észre se fogják venni, mert te gyorsan ki surransz. - érveltem gyorsan.
- Velem akarod elvitetni a balhét? - kérdezte sértetten.
Jó beismerem ez nem szép tőlem, de ha belegondoltok az összes nagy Nő mással intézte el a piszkos munkát... Na jó ez nem egy díjnyertes érv.
- Dehogyis! Csak az orvos azt mondta, pihentessem a karom és beláthatod, hogy egy teli tányér megemelése, igen megerőltető tud lenni. - asszem hivatásos hazudozó leszek.
- Oh, igen az orvos. Hogy is hívják... Dávid? Mit mondott még azon kívül, hogy szeret gyúrni és ez alatt nem tésztát értek. - Hát lesz ez olyan könnyű.
- Hé, ne bántsd! - néztem rá mérgesen. Elismerem, kicsit nagy hatással voltak rám a Doktor úr izmai, de akkor is kedves volt velem és nem smacizott minden kis jött ment-el. - Különben is honnan tudsz te erről?
- Peti mesélte, hogy vele voltál az erdőben - vont vállat, majd izgatottan hozzá  tette - És, hogy csókol?
- Nem csókolóztam vele - ráncoltam a homlokom.
- Óóó, akkor Ő egy olyan srác, aki nem csókol, csak csiná...
- Jesszusom, nem! - fojtottam bele a szót - Milyen filmeket nézel te lány!?
- Ez egy könyvben volt - monda.
- Akkor is! Hogy juthat ilyesmi az eszedbe? - háborodtam fel.
- Oh, de kis prűd valaki - nevetett ki. Kinevetett ENGEM.
- Nem vagyok prűd, csak itt elég sokan vannak ahhoz, hogy a...- akadtam meg - ... hogy az ilyet megbeszéljük - Jó, oké prűd vagyok, de biztos sokan mások is azok, szóval nincs semmi szégyellnivalóm. Sosem voltak komolyabb kapcsolataim csak egy,- de arról most nem beszélek- és nem is gondoltam a szexre úgy, hogy azt feltétlenül ki kell próbálnom. Nekem az egy olyan dolog volt, amit majd csinálok, ha úgy érzem. - Ejtsük a témát jó? Szóv...- kezdtem, de valaki nem akart témát váltani.
- Rájöttem valamire!- most Nó vágott a szavamba. - Te félsz a kapcsolatoktól!
- Nem! Na folytathatom amit elkezdtem? - kérdeztem idegesen.
- A-a. Ezt most muszáj kibeszélnünk. - vigyorgott mint a vadalma - Szóval mi is történt, ami miatt nem akarsz a szexről beszélni?
- Ne mond ki ilyen hangosan! - szidtam le.
- Jaj, Lív! Ez ma már egy alap téma a tizenévesek körében, akár ordíthatnám is, senki nem nézne ránk úgy mintha kis ribancok lennénk. - látszólag elég jól szórakozott rajtam. És mint mindig eszembe jutott egy jó üzlet.
- Rendben, elmondom, ha megcsinálod amire kértelek.
- Oké -egyezett bele hamar - Na halljam a sztorit - mondta izgatottan, pedig semmi izgalmas nem történt.
- Volt egy srác. - közöltem vele.
- Ennyi? - akadt ki - Nem hiszem el.
- Ahhhj. Jó a srác a tesóm egyik haverja volt.
- Kérlek,ne kelljen kihúznom belőled - tette csípőre a kezét.
- Összejöttem vele, elvoltunk, Ő többet akart, Én nem, megunt, megcsalt, amikor megelégeltem és  kicsesztem vele, elköltöztek Pestről. Nagyjából ennyi. - hadartam el neki gyorsan.
- Jézus! Mennyire csesztél ki vele, hogy elköltöztek? - döbbent le.
- Nagyon - vigyorogtam, az emlékre, ami áttört az agyam hátuljából és színes videóként játszódott le a fejemben. Ez volt a kedvenc vele kapcsolatos emlékem. - Akkor kezdődött bosszúálló karrierem.
- Azt hiszem, nem akarok veled rosszban lenni - mosolygott rám vidáman. - Akkor mond el pontosabban mit is kellene csinálnom - karolt át és elkezdtünk sétálni a stég felé, ahol minden nyugodt volt és szép, ahol nem zavart minket senki, így megtudtuk beszélni hogyan is legyen a nagy visszavágás.

***

- Csináljuk - mondtam és felálltam a stégről, mikor meghallottuk a gongot, hogy itt az idő. Felvettem a cipőm, mert megbeszélés közben levettem, hogy a vízbe lógassam a lábam.

- Biztos nem bukunk le? - Nó elkezdett aggódni. Rossz jel.

- Biztos. - nyugtattam.

- Rendben - karolt belém és elindultunk a sátor felé.

Ahogy elterveztem, mi voltunk az utolsók. Gyorsan sorba álltunk és elkértük a kajánkat. Tökfőzelék. EZ AZ. Utálom, de ha láthatom Krisz fején szétfolyni asszem ez lesz a kedvenc kajám. Megszorítottam Nó karját, hogy egy kis erőt öntsek belé és elindultam az asztalunk felé. Leültem és izgatottan vártam, hogy Noémi elinduljon Krisszék felé. Úgy terveztük, a látszat legyen véletlen, de hatásos. Tudjátok az a fészbúkra kiposztolós. Megkóstoltam  a kaját és undorodva jöttem rá, hogy még nem a kedvenc kajám. Na de mindjárt. Elfordultam Nó felé és magamban káromkodtam egy nagyot, mivel szegény teljesen leblokkolt. Senki nem figyelt fel rá egészen addig, amíg el nem indult az asztal sorok között és meg nem dermedt, úgy öt méterrel Krisszék asztalánál. A francba. Gyorsan kellett reagálnom, szóval csináltam ami legelőször eszembe jutott.

- I've been working so hard... - kezdtem énekelni Kenny Loggins dalát. Asszem mondanom se kell, mindenki felém fordult.- ...I'm punching my card Eight hours for what? Oh, tell me what I got... - folytattam tovább a dalt és elkezdtem verni az ütemet az asztalon. Még mindig döbbent csend volt, ami kezdett kicsit ijesztő lenni. Hát ha ennél többet akarnak, akkor legyen. Felpattantam és énekeltem tovább. - ...I've got this feeling That time's just holding me down I'll hit the ceiling or else I'll tear up this town Tonight I gotta cut ... - Kicsit oldódott a hangulat és páran beszálltak a ritmusba. Felálltam az asztalra és elkezdtem felhúzogatni magam mellé a döbbent embereket. - ...Now I gotta cut loose, footloose Kick off the Sunday shoes Please, Louise, pull me off of my knees Jack, get Mack, come on before we crack Lose your blues, everybody cut footloose... - egy páran követték a példámat és elkezdték velem együtt énekelni. Egész jó kis koncertet összehoztam. Egy idő után már mindenki énekelt, dobolta a ritmust, vagy ugrált az ütemre. Elfordítottam a fejem és megláttam Kriszt, aki hitetlenül rázta a fejét, miközben mosolyogva figyelt engem. Elfordultam és Nót kezdtem keresni a tekintetemmel és közben énekeltem. Nem találtam, de a tömeg magával ragadott, felemelt és életemben először megtapasztaltam, milyen szörfözni az embertömegen. Teli torokból üvöltöttem az utolsó refrént - ...Loose, footloose kick off your Sunday shoes Please, Louise pull me offa my knees Jack, get back c'mon before we crack ...- a tömeg vitt magával, én meg élveztem, hogy úgy vittek mint valami királynőt - ...Lose your blues Everybody cut everybody cut Everybody cut everybody cut ... - mindenki üvöltve énekelte velem a szöveget és én még mindig a magasban voltam. Hihetetlen, hogy egyetlen pillanat alatt az egész tábor olyan volt, mintha a Camp Rock egyik jelenetét forgatták volna - ...Everybody cut everybody cut Everybody everybody cut footloose Cut footloose!!!! Leraktak a földre és mindenhonnan kaptam a hátba veregetéseket. Ennek mind örültem, de tekintetemmel csak egy valakit kerestem, akit nem találtam meg. Egyszer csak Noémi tört át felém kipirult, vigyorgó arccal.

- Nagy Lívia, ez valami hatalmas volt! - ölelt át, amit kelletlenül viszonoztam, mert már nagyon kíváncsi voltam, hogyan sikerült az akciónk.

- Köszi. Na hogy sikerült? - érdeklődtem izgatottan.

- Mi? - vigyorgott rám továbbra is, mint akinek ma van a születésnapja és kapott egy gyémántot.

- NOÉMIIIIIIIIII!!!!! -kiáltottam és akkor megláttam Őt, aki felém sétált.

És ezzel a résszel kívánok mindenkinek boldog húsvétot!!!!!
pusziii:  Happy Hippie <3